Alyson Noelről először a Halhatatlanok sorozat kapcsán hallottam, de az éppen akkor tartó vámpíros divat miatt nem igazán volt kedvem a történet elolvasásához. Viszont a Lúzerek és bálkirálynők egy olyan könnyed, egyrészes regény, ami teljesen más arcát mutatta meg az írónőnek.
Alyson Noël – Lúzerek és bálkirálynők
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 310
Kiadás éve: 2011
Stréberek, pedálgépek, elsőbálozók, focisták – te hová illesz a sorban? Új lánynak lenni durva – kérdezd Rio Jonest! A New York-i jövevénynek fogalma sincs, hogyan illeszkedjen be a puccos, új magániskolába Dél-Kaliforniában. Ráadásul elkésett, túlöltözött, és egy Duran Duran számról kapta a nevét, ez pedig nem könnyíti meg számára az első napot. Aztán megismerkedik Kristivel. A lány gyönyörű, gazdag, és pompomlány. A Newport Beach Középiskola méhkirálynője nem barátkozik akárkivel, ezért Rio boldog, amikor meghívást kap az iskola legexkluzívabb, népszerű lánycsapatába. Természetesen, mint minden klubnak, Kristinek és barátnőinek is vannak szabályaik: Mindig mosolyogj (még ha nem is gondolod komolyan), mindig öltözz csinosan (és sose vedd fel kétszer ugyanazt), és mindig flörtölj (de csak sportolókkal, felsősökkel és főiskolás srácokkal). Rio eleinte nagyon jól érzi magát, de amikor egyre jobban elmerül a nagyvilági társaságban, rájön, hogy van még egy szabály, amelyet új barátnői elfelejtettek megemlíteni: Ne bosszantsd fel Kristit…
Rio Jones – már a neve sem hétköznapi – exmodell anyjával és ügyvéd apjával New Yorkból Los Angelesbe költözik, ahol új gimnáziumba is kell járnia. Rio a háta közepére kívánja az egész költözést és a beilleszkedést, ezért mikor az iskola legmenőbb lánya társaságával kínálja, nem mond le a könnyű lehetőségről. Rio szépen lassan átformálódik egy teljesen más személyiséggé, hogy ezzel is eleget tegyen a méhkirálynő, Kristi akaratának, de közben nem veszi észre, hogy másokat meg eltaszít magától az új, bunkó és felelőtlen stílusával.
Sokan a Bajos csajok c. filmmel vetik össze a könyvet. Nos, igazuk van, de ez engem azért nem zavart, mert imádom azt a filmet. Mivel a Bajos csajok könyv változata (Queen Bees and Wannabes) nem jelent meg magyarul, ezért teljes mértékben elvegyülhettem egy hasonló világban.
Teljes mértékben megértettem Riot. Magunk sem valljuk be, de ha hirtelen egy teljesen más közegben találjuk magunkat, mint ahol korábban éltünk, akkor az ember akarva akaratlanul is olyan dolgokat tesz amit egyébként máskor nem, hogy bekerüljön az iskola kemény magjába, vagy legalábbis egy olyan társaságba, ahol barátokat szerezhet magának. Én is váltottam középiskolát és saját bőrömön tudom, milyen az, ha egy olyan zárt világba csöppenünk, ahol mások már 3-4 vagy ne adj isten több éve ismerik egymást. Az ember elkövet hibákat, csak azért, hogy beilleszkedjen vagy ne tűnjön ki túlságosan. Éppen ezért nem ítéltem el Riot.
A könyv egyik pozitívuma, hogy hiteles. Tényleg hasonló dolgok történnek egy középiskolában (kirekesztés-fikázás-fűvezés-alkohol-drogok), ahol már csak azért is kirekesztik az embert, hogy milyen ruhákat visel vagy ki mellé ül az ebédszünetben.
Az egész könyvben a gyenge szerelmi szál érdemel levonást. Bár Rio bele van zúgva Jasba, de a srácról mégsem tudunk meg sokat. Aztán kiderül, hogy Jasnek barátnője van. Hát ez nem szép. 🙂 Mindegy, a történet vége happy end, Rio rájön, hogy miket sokat hibázott és éppen ezért szerintem tanulságos könyv. Bár a Halhatatlanok sorozat nem is, de ez a könyv mindenképpen meggyőzött.
Kedven idézeteim:
Egyke vagyok, és nincsenek háziállataink, mert „az állatok távolról aranyosnak tűnhetnek ugyan, de rongálnak, vedlenek, kakálnak és kidobják a taccsot” (ez szó szerinti idézet anyámtól), és a vedlést leszámítva valószínűleg ugyanezért nincs testvérem sem.
Istenem, én tényleg azt hittem, hogy egy háromszáz dolláros szoknya megváltoztatja az életemet? Mert csak annyi történt, hogy jól öltözött gyökér lettem.
Vélemény, hozzászólás?