Könyvkritika – Napos oldal – Írásról, inspirációról, könyvekről

A történetről akkor hallottam először, amikor a Jennifer Lawrence és Bradley Cooper főszereplésével el kezdték reklámozni a filmet. Nem csak azért gondoltam, hogy nekem el kell olvasnom, mert mindkét színészt imádom, de a sok jó kritika, és hogy Jennifer még Oscart is kapott érte, azt sugallta, hogy nem csak a forgatókönyv jó, de az annak alapot szolgáló könyv is. Nem csalódtam.

Matthew Quick – Napos oldal

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 322
Kiadás éve: 2013

Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Számomra újdonságnak számított, hogy egy idősebb férfi szemszögéből olvassak történetet. Korábban nem nagyon volt példa rá, jobban szeretem a YA regényeket. Azonban nem csalódtam. Tetszett Pat néha humoros, néha elkeseredett stílusa, ahogyan megpróbál jobb ember lenni. Hiszem, ha valaki nagyon akar, akkor meg tud változni. A főhősünk is ilyen.

Nagyon sok áldozatot hozott azért, hogy Nikki visszafogadja őt a különidő után, nagyon sokat edzett, könyveket-verseket olvasott, és megpróbált mindent hideg vérmérséklettel fogadni. Aztán egyszer csak belép életébe Tiffany, aki fiatal kora ellenére özvegy. Az ő kettejük érzelmi kálváriájáról, jellemfejlődésükről szól a történet.

Tetszett, hogy Pat saját problémái mellett megpróbálja megkönnyíteni Tiffany életét és kezdetben mennyire ellenkezett, hogy segítsen a lánynak betanulni egy koreográfiát, noha először Tiffany zsarolja Patet, később már Pat azért teszi, mert látja Tiffanyt mennyire boldoggá teszi ez.

A könyv nem zárul happy enddel, ami jó. Rámutat arra, hogy az életben nem mindig kapjuk meg azt, amit akarunk, még ha nagyon keményen dolgozunk is érte.

Kedvenc idézet:

…az élet totálisan kiszámíthatatlan és elbaszott és esetleges, amíg nem találsz valakit, aki által érdemet nyer – még ha csak átmenetileg is.

Még ha épp felhők borítják is az eget, előbb-utóbb előragyog mögülük a nap, ami arra emlékeztet, hogy nem szabad feladni…