Írástechnika: A szimbolika használata a regényedben

Van az a pillanat, amikor írás közben minden gyanúsan szimbolizál valamit. A kék függöny hirtelen szomorúságot jelent, a bögrében maradt kávé a magányt, a hallgatás pedig egy egész családi drámát. És egyszer csak azon kapod magad, hogy túl sok mindent pakoltál bele a szövegre.

Én legalábbis többször jártam így. Azt hittem, attól lesz mély a jelenet, hogy minden mögött van egy extra jelentés. Aztán rájöttem, hogy pont ettől fárad el az olvasó.

A szimbólum akkor működik igazán, ha a történet természetes mozgása hozza működésbe.

Szimbólum, motívum, metafóra, allegória?

Szimbólum minden olyan jel, ami túlmutat önmagán. Egy tárgy, egy szín, egy ismétlődő elem. A jó szimbólum természetesnek hat, nem erőltetettnek. És itt jön a lényeg: kevés is elég belőle. Egy regényben három-négy erősen végigvitt szimbólum sokkal nagyobbat szól, mint ha minden jelenetben próbálsz valami új jelentést a háttérbe csempészni. Chekhov híres mondására a falon lógó puskáról: ha ott van, előbb-utóbb el is kell sülnie. Ez a szimbólumokra is igaz.

A motívum elsősorban az ismétlődés erejével dolgozik (egy vissza-visszatérő hang, időjárás, tárgy). A metafora mindig kimondja az összehasonlítást, például: Az idő pénz. A szimbólum ezzel szemben önmagában hordoz többletjelentést. A szerző abból indul ki, hogy az olvasója hasonló kulturális kapaszkodókkal bír, mint ő maga, és éppen ez a közös háttér teszi lehetővé, hogy a szimbólum több legyen puszta tárgynál: gondolatokat, érzéseket, egész világokat hívjon elő. Az allegória egy egész történet szintjén épít ki megfeleltetést, mint Orwell Állatfarmja.

Hemingway híres „jéghegy-elmélete” óta tudjuk, hogy az olvasói élményt nem a kimondott, hanem az elhallgatott rész is formálja: a szöveg teteje csak egy nyolcada annak, ami a mélyben történik. Amikor egy regény nem magyarázza túl a jeleit, hanem az olvasó maga fejti le a rétegeket, akkor üt igazán nagyot.

Klasszikus példák

A zöld fény – Fitzgerald: A nagy Gatsby: Gatsby távoli zöld fénye egyszerre vágy és csalódás. Azért működik, mert mindig a történetben látjuk, a vízen túl, a parton. A zöld fény azt a jövőt jelképezi, amelyre törekszik, de soha nem éri el.
A vörös ruha – Margaret Atwood: A szolgálólány meséje: Atwood világában erősen jelen van a szimboluzmus. A szolgálólányok vörös ruhája a termékenység, az anyaméh, a mentstruáció és a test feletti hatalom színe, míg a feleségek kékje a szűziességhez kötött ikonográfia felidézése.
A sárga lepkék – Márquez: Száz év magány: Kevés olyan szimbólum van a világirodalomban, amely ennyire ikonikus lett, mint Márquez sárga lepkéi. Elsőre talán csak játékos, meseszerű képeknek tűnnek: apró, vibráló rovarok, amelyek ott röpködnek Mauricio Babilonia körül, valahányszor megjelenik. A lepkék egyszerre jelzik a vágyat, a szabadságot és a mindent elsöprő érzelmeket, amelyeknek nincs helyük a Buendía család vaskos szabályai között.
„Vinni a tüzet” – Cormac McCarthy: Az út: A posztapokaliptikus világ sötét, hideg, éhes és könyörtelen. A férfi és a fia végig egy kihalt Amerikán vándorolnak, ahol minden emberi kapcsolat gyanús, minden találkozás veszélyes. És mégis: van valami, amit végig magukkal cipelnek: a „tűz”. A fiú és az apa számára a tűz azt jelenti, hogy nem engednek a kannibálok logikájának, nem válnak ragadozóvá, akkor sem, ha éheznek, ha fázniuk kell, ha könnyebb lenne feladni. A tűz tehát a remény, az erkölcsi gerinc, az a szikra, amely megkülönbözteti őket a teljesen széthullott világtól.
Fecsegőposzáta – Suzanne Collins: Éhezők viadala: Ez a sorozat legikonikusabb szimbóluma. Kezdetben csak egy hibrid madárfaj, amit a Kapitólium véletlenül hozott létre, de Katniss mellkasán kitűzőként viselve a lázadás jelképévé válik. Azt mutatja, hogy az elnyomó rendszer hibái visszaüthetnek, és az, amit fegyverként terveztek, végül a szabadság szimbólumává nőheti ki magát.
A villám alakú sebhely – J.K.Rowling: Harry Potter sorozat: Harry homlokán ott a villám, a sorsa, a múltja és a jövője. Szimbólumként egyszerre a túlélés és a trauma jele. Folyamatosan emlékezteti a múltjára, Voldemorttal való kapcsolatára, a szülei halálára, de ugyanakkor arra is, hogy ő a kiválasztott, és egyszer neki kell majd legyőznie Voldemortot.
Az Egy Gyűrű – Tolkien: A Gyűrűk Ura: Ez a történet központi szimbóluma, a hatalom, a kísértés és a romlás jelképe. A gyűrű egyszerre csábító és pusztító: aki viseli, láthatatlanná válik, de közben egyre jobban a Sötét Úr hatalma alá kerül. Nem véletlen, hogy végül csak egy egyszerű hobbit tudja elvinni a Végzet Hegyéig, aki nem vágyik sem hatalomra, sem uralkodásra. A gyűrű szimbolikája sokszor a XX. század politikai hataloméhségének allegóriájaként is értelmezhető.

Hogyan építsd be a saját regényedbe?

A legtöbb kezdő író ott rontja el, hogy a szimbólumot valami kötelező irodalmi kelléknek tekinti. Mint amikor az ember sütit süt, és eszébe jut: „kell bele egy kis citromhéj, mert úgy finomabb lesz”. Pedig a szimbólum pont attól működik, hogy organikusan nő ki a történetből, és nem attól, hogy erőltetetten odabiggyesztjük.

1. Indulj a karakterből

Ne könyvtári szimbolikát keresgélj (pl. „a piros a szenvedély színe”), hanem nézd meg, hogy mi az a tárgy, helyszín vagy elem, ami a hősöd életében valóban fontos. Ha a főszereplőd egész életében a nagyapja óráját hordja, akkor abból sokkal erősebb szimbólum születhet, mint egy lexikonból kimásolt színkódból.

2. Ültesd el időben

Mutasd meg korán, de mellékesen. Egy félmondat, egy apró utalás elég. Például: a hős zsebében mindig ott lapul egy kavics a gyerekkori ház kertjéből. Nem kell rögtön nagy jelentőséget adni neki. Elég, ha ott van, az olvasó érteni fogja.

3. Engedd, hogy változzon

A jó szimbólum nem statikus. Ahogy a történet halad, a jelentése is alakul. A kavics a gyerekkor emléke lehet az elején, később teher, ami leláncolja, a végén pedig talán el is dobja, és ezzel kimondatlanul jelezi, hogy továbblépett.

4. Mutasd, ne mondd

Ez az örök szabály. Ha leírod, hogy „a kavics az ártatlanság elvesztését jelenti”, azzal mindent agyonvágsz. Ehelyett mutasd meg, hogyan nyúl hozzá a szereplő. Szorongatja, elrejti, elajándékozza? A jelentést az olvasó fogja megérezni a szövegen keresztül.

5. Legyen súlya

Kérdezd meg magadtól: ha kivenném ezt a szimbólumot a történetből, hiányozna valami? Ha semmi sem omlik össze nélküle, akkor csak dekoráció volt. A jó szimbólum kihat a cselekményre vagy a karakterívre.

6. Ne zsúfold túl

Egy regény három-négy erősebb szimbólumot bőven elbír. Ha minden oldalra jut egy, az olvasó egyszerűen belefárad. Inkább legyen kevés, de jelentőségteljes.

A szimbólum olyan, mint egy rejtett akkord a zenében. Nem tűnik ki a szövegből, sokkal inkább egy rezgés, amit az olvasók éreznek. Akkor működik, ha nem te akarod mindenáron megmagyarázni, hanem hagyod, hogy a történet, a karakterek és az olvasó közösen hozzák létre a jelentést. Ha sikerül úgy beépítened, hogy az olvasó a könyv becsukása után is magával vigye, akkor elérted, amiért a szimbolika egyáltalán létezik: nemcsak történetet mesélni, hanem nyomot hagyni.

Te hogyan dolgozol a szimbólumokkal? Tudatosan építed őket, vagy hagyod, hogy maguktól nőjenek ki a történetből? Írd meg kommentben a tapasztalataidat, kíváncsi vagyok, te hogyan látod!

Köszönöm, hogy velem tartottál ebben a témában. Találkozzunk legközelebb is a blogon! ✍️📚

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a hírlevélhez, ahol értesítést küldök minden friss bejegyzésről, írástechnikai anyagról, és néha egy-egy szégyentelenül őszinte kulisszatitkot is.