Az írás nem csupán hobbi, hanem szenvedély, önkifejezés és felfedezés is egyben. Az alábbi tíz könyv nemcsak olvasóként, hanem íróként is inspirált, formálta a gondolkodásomat, és új perspektívákat nyitott meg előttem. Ezek a művek különböző műfajokat és stílusokat képviselnek, de közös bennük, hogy mindegyik hozzájárult írói fejlődésemhez. Remélem, hogy Ti is tudtok belőlük tanulni, ha még nem olvastátok volna.
1. Stephen King: Az írásról
Stephen King memoárja és írói kézikönyve egyszerre. Őszintén mesél saját írói útjáról, sikereiről és kudarcairól, miközben gyakorlati tanácsokat ad a kezdő és haladó íróknak. Kiemeli az olvasás fontosságát, az írás napi rutinját és a szerkesztés szerepét. King stílusa közvetlen és humoros, ami még élvezetesebbé teszi az olvasást. Nemcsak azért szeretem, mert külön öröm egy olyan nagy írótól tanulni, mint King, hanem mert az írás és az írói lét viszontagságairól, megpróbáltatásairól is ír, egyáltalán nem idealizálja az írói létet, hanem megmutatja a rossz oldalát is. Így az ember egy kicsit közelebb tudja magához egyik példaképét.
2. Gillian Flynn: Holtodiglan
Amikor először olvastam a Holtodiglant, letaglózott. Nem a fordulatok miatt, bár azok is zseniálisan vannak felépítve, hanem amiatt, ahogyan Gillian Flynn képes volt egy elcsépelt felütést teljesen új szintre emelni. Ez a könyv azóta is alapmű számomra, ha karakterépítésről, narrációról vagy hangnemről van szó. Amy és Nick Dunne elbeszélésmódja mestermunka. Mindkét karakter narrációja egyszerre megbízhatatlan, manipulatív és fájdalmasan emberi. Az írónő ezzel számomra bebizonyította, hogy egy karakter nem kell, hogy szerethető legyen ahhoz, hogy erőteljesen működjön a történetben. Nincsenek felesleges jelzők, sem modoros megfogalmazások. Mégis, néhány jól elhelyezett mondattal olyan mély rétegeket tár fel a szereplőkről, amelyeket más szerzők oldalakon keresztül sem képesek.
3. Elizabeth Gilbert: Big Magic
Gilbert könyve a kreativitásról szóló elmélkedés, amely arra bátorít, hogy félelem nélkül alkossunk. Hangsúlyozza, hogy az inspiráció körülöttünk van, csak nyitottnak kell lennünk rá. Ez a szemlélet segített abban, hogy elengedjem a tökéletesség iránti vágyat és szabadabban írjak. Ez a könyv nem írástechnikai kézikönyv, nem is klasszikus önsegítő kiadvány, hanem egy mélyen személyes vallomás a kreatív létről. Gilbert közvetlen, barátságos hangon beszél a félelmeinkről, a halogatásról, a maximalizmusról és arról a belső kritikusról, aki minden egyes oldalon ott ül mellettünk. Engem különösen az fogott meg, ahogy a kreativitást élő, játékos, szinte mitikus erőként írja le. Az ötletek szerinte „körülöttünk élnek”, és megkeresik azt az embert, aki hajlandó befogadni és dolgozni velük.
4. Nicholas Sparks: Az utolsó dal
Nicholas Sparks könyve első pillantásra klasszikus romantikus regénynek tűnik, ahol a kamaszlány lázad, édesapjához kerül, és olyan témákat dolgot fel, mint az első szerelem, a zene, családi titkok, veszteség és halál. De amikor íróként kezdtem figyelni a szövegre, rájöttem, milyen finom eszközökkel dolgozik Sparks. Nem túlírt, nem hatásvadász, minden szónak ott a helye, ahol. Ami különösen inspirált benne, az hogy bár a regény lassan építkezik, de nagyon szép és érdekes benne a karakterfejlődés. Ronnie karaktere időt kap arra, hogy változzon, hogy az olvasó vele együtt formálódjon és érjen meg a történet végére. Hogy lázadó kamaszból tulajdonképpen felnőtté váljon. A másik, ami erősen hatott rám, az a családi kapcsolatok hiteles ábrázolása. Sparks mestere annak, hogy az apa-lánya kapcsolatot árnyaltan, megrendítően, de szentimentálisan ábrázolja. Elvált szülők gyereke vagyok, szóval teljes mértékben átéreztem a történetet, Ronnie érzéseit. És igen, ez az a regény, ami többször megríkat.
5. Sarah Dessen: Figyelj rám!
Sarah Dessen az egyik kedvenc young adult íróm. Ha szereted ezt a zsánert mindenképpen ajánlom a könyveit. A Figyelj rám! című regénye első olvasásra egy klasszikus young adult történetnek tűnik: egy látszólag “tökéletes” életű lány, aki modellkedik, ám a háttérben előkerülnek a családi problémák, iskolai kirekesztés, anorexia és testképzavar témája, majd megjelenik egy fiú, aki tojik a világra, de segít gyógyulást hozni a főszereplőnknek, Annabelnek. De ennél azért jóval többet ad nekünk. Sarah Dessen finoman, lépésről lépésre mutatja meg, mit jelent, ha valakit a hallgatás határoz meg, és megpróbálja elfojtani az érzéseit. Annabel egy komoly traumán ment keresztül, de nem beszél róla senkinek. A legjobb barátnője is elpártol tőle, és kezdi a családjában is láthatatlannak érezni magát. Érezzük, hogy gyötrődik, vele szenvedünk mi is. Annabel nem mondja ki azt, amit igazán gondol, vagy amit átélt, de az első perctől kezdve sejtjük, miért változott meg hirtelen, miért zárkózott be. Vele együtt tanuljuk meg, igenis, merjünk harcolni és felvállalni a történteket, ne érezzük úgy, hogy egy szexuális zaklatás vagy a nemi erőszak az áldozat hibája. Mert nem az.
Ami szintén nagy hatással volt rám, az a zene szerepe a történetben. Owen, a fiú főszereplő, akinek a zenéhez fűződő viszonya Annabelt is változásra ösztönzi, új utakat nyit meg előtte. Később a saját történeteimhez is elkezdtem playlisteket gyártani, hogy jobban lefessem a hangulatot, a megjelent valamennyi regényemhez és a készülő kéziratokhoz is mindig készítek egy zenelistát. Az a mód, ahogyan a regény a nemi erőszak témájához nyúl íróként komoly hatással volt rám. A Bátorságnapló regényemet részben ez a könyv inspirálta.
6. Veronica Roth: Beavatott
Veronica Roth Beavatott című regénye volt talán az első ilyen disztópia, amit olvastam. Az első dolog, ami megragadott, az a társadalmi rendszer, amit Roth létrehozott. Öt csoportra osztott társadalom, ahol mindenki az erénye szerint él – elsőre talán egyszerűnek tűnik, de a regény előrehaladtával rájövünk, hogy ez a keret morális dilemmák sorozatát rejti. Rengeteg konfliktust hordoz már a legelején, nagyszerű lehetőségek vannak benne. A világ akkor működik igazán, ha nem csak látványos, hanem filozófiai kérdéseket is hordoz. Beatrice arra a kérdésre keresi a választ, hogy ki is valójában. Tris karakterfejlődése különösen inspiráló volt számomra. Az elején egy törékeny, csendes lány, aki kétségbeesetten keresi a helyét, de már az elején látszik, hogy kiváncsi, sokkal többet bír el, mint amit megjósolnánk. Hiába hívják “Szerencsétlennek“, bebizonyítja, hogy van helye a Bátrak között.
Roth nem gyorsítja fel erőltetetten az átalakulását, engedi, hogy Tris hibákat kövessen el, érezzük ha fél, bizonytalan, vagy ha kétségei vannak. Nem egyszer kérdőjelezi meg saját döntését, hogy helyesen választotta-e a Bátrakat, de végül igenis bebizonyítja, hogy helye van közöttük. Azt is nagyon szeretem a regényben, hogy nem didaktikusan beszél a társadalmi igazságtalanságról vagy a hatalom működéséről. Ehelyett a karaktereken keresztül mutatja meg, mit jelent konformistának lenni vagy épp szembeszállni a rendszerrel. Ráadásul Roth íróként is inspiráló volt számomra, mert nagyon fiatalon írta meg a regényt, és nem félt többször átírni, amíg tökéletes nem lett.
7. Jay Asher: Tizenhárom okom volt
Kevés olyan könyv van, amely annyira megrázott és közben inspirált, mint Jay Asher Tizenhárom okom volt című regénye. A két szálon futó narráció – Clay jelenidejű mesélése és Hannah kazettái – olyan szerkezeti keretet ad a regénynek, amely szinte filmként pereg az olvasó előtt. De ennél is izgalmasabb számomra íróként az, ahogy Asher nem hagy pihenőt az egyes részek között. A történet nem töri meg az olvasás lendületét, hiszen a jelen idejű és a múltbeli elbeszélés egymásba fonódik. Íróként megtanultam belőle, hogyha elég jól strukturálod a szöveget, akkor maga a forma is a feszültség forrása lehet. A másik erőteljes írói tanulság számomra az volt, hogy mennyire finoman lehet adagolni a tragédiát. Hannah története nem egyetlen nagy trauma, hanem egy sor „apró” esemény, amelyek önmagukban talán nem is tűnnek különösebben súlyosnak, de együtt egy elviselhetetlen spirált alkotnak. Az ember végig izgul, mintha a végén kiderülne, hogy Hanna nem is lett öngyilkos, miközben tudjuk, hogy valójában a kazettákon található történet az ő emlékirata. Sosem felejtem el azt az érzést, amikor becsuktam a könyvet, és órákig nem tudtam másra gondolni, csakhogy mennyire letaglózott a sztori. Zseniális, komolyan mondom.
8. J.K. Rowling: Harry Potter-sorozat
Bármennyire is klisének hangzik, az én íróvá válásom történetében a Harry Potter-könyvek megkerülhetetlenek. Nemcsak gyerekként olvastam őket, felnőttként is rendszeresen visszatérek hozzájuk. Ami először megragadott, az a részletesség. Rowling úgy építette fel a varázsvilágot, hogy minden apró eleme él és lélegzik: a csokibékák kártyái, a patrónusok, a roxforti házak, a bagolyposta, a dementorok, az iskolai tantermek. Minden helyszín és jelenet úgy van leírva, hogy ott találom magamat a Roxfort folyosóin, érzem, ahogy a dementoroktól hűvös levegő átjárja a bensőmet. Íróként lenyűgöz, hogy ez a világ egy mennyire jól kitalált és felépített rendszer mentén működik, aminek történelme, hagyománya és szabályrendszere is van, és ettől válik élővé és hitelessé. Imádom, hogy Rowling olyan részleteket dolgozott ki, mint Edevis tükrének felirata, amit visszafelé kell olvasni és értelmes mondatot ad, vagyhogy egyes szereplőknek, mint Dumbledore, Lupin vagy Sirius mennyire beszédes neve van. Vagy Nicholas Flamel karaktere, aki nem kitalált, hanem valóban létező figura, a hetes és a hármas szám szimbolikája, vagyhogy a sorozat későbbi részeiben olyan dolgok válnak fontossá, amiknek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget az első egy-két részben (pl. Tom Denem naplója vagy Makesz).
De ami igazán hatott rám, az a karakterek kidolgozottsága és árnyaltsága. Gyerekként Harry-t tartottam a kedvenc szereplőmnek, felnőttként viszont már más szereplők történeteit látom érdekesebbnek: Piton tragikus sorsát, Molly Weasley melegszívű, de határozott karakterét, Dumbledore összetettségét, vagy akár Draco Malfoy belső küzdelmeit. Rowling a sorozattal azt is megmutatta, hogyan lehet komoly társadalmi és morális kérdéseket (hatalom, előítélet, identitás, áldozathozatal) úgy beleszőni a szövegbe, hogy közben a történet nem veszít lendületéből vagy szórakoztató jellegéből. A mai napig tartom a véleményem, hogy az egyik legzseniálisabb könyvsorozat, ami valaha megszületett.
Ezek a könyvek különböző módon járultak hozzá írói fejlődésemhez, legyen szó technikai tudásról, inspirációról vagy önbizalomról. Remélem, hogy Ti is találtok bennük olyan elemeket, amelyek segítenek saját alkotói útatokon.
🚀
Bátran oszd meg gondolataidat vagy kérdéseidet a hozzászólásokban!
Iratkozz fel, hogy értesítést küldhessek neked a friss bejegyzésekről.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás