Van egy pont minden kezdő (és tapasztalt) író életében, amikor elhiszi, hogy az inspirációhoz vezető út a megfelelő gyertyán vagy csokin keresztül vezet. 🙂 Vagy a tökéletes kávéfőzési arányon, a szomszéd kutyaugatásának ritmusán, esetleg egy bizonyos hangsávon, ami valahol félúton van a melankolikus filmzene és a jazz között. Vagy lehet, hogy ez csak nálam van így?
Mert írni, lássuk be, bárhogy lehetne. De ritkán akarunk bárhogy vagy bárhol írni.
Én például éveken keresztül hittem, hogy kizárólag akkor tudok írni, ha: mellettem egy bögre erős, de nem túl keserű kávé, másik oldalon gyertya, lehetőleg sütőtökös vagy valami fás illatú, háttérben zongorazene szól (de nem túl drámai, mert akkor átváltok fejben filmrendezőbe), és a szobában senki nincs.
Ha ezek nem álltak össze, akkor csak pislogtam órákig a megnyitott Wordre. De vajon tényleg ennyire fontosak ezek a kis rituálék?
Sokáig azt hittem, hogy csak kifogások. Aztán rájöttem, hogy ezek kvázi biztos pontot, egyfajta kapaszkodót nyújtanak. Mintha a napi rohanásban kellene valami, ami csak az enyém, ami ráhangol az írásra. Egy kis sziget, ahol minden pontosan úgy van, ahogy hagytam az íróasztalomon.
Az írás egy mentálisan intenzív munka. Nem csak időt kér tőlünk, hanem jelenlétet, figyelmet. Ezek az apró rituálék véleményem szerint segíthetnek abban, hogy átkapcsoljuk az agyunkat, mintha lenne egy belső kapcsolónk, amit a gyertya meggyújtása vagy a zene elindítása hozna működésbe.
Kávéfüggőség?
Nem túl eredeti, de a kávé sokaknál alap. Nálam is. Nemcsak azért, mert koffeint juttat a szervezetembe, hanem mert ez egy ráhangoló folyamat. A víz forr, az őrölt kávészemek illata terjeng a levegőben, széppen lassan telecsöpög a bögre, és mire leülök, már el is hittem magamról, hogy igazi író vagyok. Tudományos kutatások szerint a koffein nem tesz kreatívabbá, de éberebbé igen, ami segíthet fókuszálni. A kávé tehát nem varázsital, de ha az agyunk elhiszi, hogy ezzel jobban megy, az máris félsiker.
Zene: barát vagy ellenség?
Erről megoszlanak a vélemények. Vannak írók, akik csak csendben tudnak dolgozni. Mások konkrét playlistet készítenek minden jelenethez, karakterhez, külön kategórizálják őket. Én valahol a kettő között vagyok: kell a háttérzene, de csak ha nem túl sok a szöveg benne. Az instrumentális zene (főként a filmzenék, lo-fi, klasszikusok) sokszor segít abban, hogy kellő lendületet kapjak. De máskor pedig pont arra vágyom, hogyha egy jelenet megköveteli, akkor berakok egy zúzós metálzenét, ami még a halottakat is felébreszti. És igen, van olyan jelenet, amit csak egy bizonyos zenére tudok megírni.
És mi van akkor, ha semmi nem működik?
Na, ez az igazán érdekes kérdés.
Volt már olyan időszakom, amikor minden megvolt, mégsem írtam egy sort sem. És volt olyan is, hogy a legnagyobb rendetlenségben, zene nélkül, kávé helyett gyümölcslével, egy vasúti váróteremben jegyzeteltem le egy jelenetet, amit később beépítettem egy fejezetbe.
A rituálék tehát nem feltételei az írásnak, hanem úgy gondolom, hogy kis hidak hozzá. Segítenek odaérni, de nem helyettesítik az alkotást. Ha túl görcsösen ragaszkodunk hozzájuk, könnyen kifogássá válhatnak. És ez a veszélyes zóna: amikor azt mondod, ma nem gyújthattam gyertyát, tehát nem tudok írni. Pedig tudsz.
Káosz, mint kreatív tér?
Néha az írói káosz is működik. Egyes írók azt mondják, hogy a spontaneitásban van az igazi energia. Nem készülnek fel, nem hangolódnak, csak írnak, amikor jön. Nincs háttérzene, nincs megszokott szertartás, csak ömlenek a gondolatok. Én ezt irigylem. Komolyan. De minden író más. Van, aki akkor ír jól, ha rend van körülötte. Más akkor, ha a világ is szétesik, és jegyzetekkel, teleírt post-itekkel van tele az íróasztala.
Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy megtaláljuk, minket mi segít az utunkban, mi mutat irányt elérni a magunk elé támasztott célt, mi az, ami hozzásegít minket a zen állapothoz. Lehet, hogy a kávé csak placebo. Lehet, hogy a gyertya csak dísz semmi több. De ha abban a félhomályban könnyebben megtalálom az első mondatot, már megérte. Nem kell, hogy mindig működjenek. Elég, ha néha megnyitják az ajtót.
Te milyen szertartásokkal írsz? Van valami, ami nélkül nem indul el a kreatív gépezet?
Írd meg kommentben!
Iratkozz fel, hogy értesítést küldhessek neked a friss bejegyzésekről.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás