Az írás nem egyszerű hobbi vagy munka, ez egy életforma, egy személyes utazás, amit csak azok érthetnek igazán, akik maguk is képesek voltak papírra vetni egy egész könyvet. Több száz, akár több ezer órát töltünk el egy történettel, karakterekkel, világokkal, miközben folyamatosan küzdünk a saját fejünkben dúló harcokkal is. Ez a cikk nem egy felsorolás sablonos írói problémákról, inkább saját nézőpont, amit csak az érthet meg igazán, aki már átélt ilyesmit.
A könyv születése egy hosszú, szerteágazó folyamat
Azok számára, akik kívülről nézik az írói világot, a könyv kész állapotban jelenik meg: egy szép fedeles, nyomtatott könyv, vagy egy letölthető e-könyv, amit aztán el lehet olvasni. De az író számára a könyv sosem készül el, hanem évekig, hónapokig formálódik.
Egy történet nem egyetlen, pillanatnyi megvilágosodás eredménye, hanem darabokból áll össze, mint egy kirakós, amelynek darabjai sokszor hónapokig, évekig hiányoznak. Van, amikor egy-egy karakter életre kel a fejünkben, máskor egy apró párbeszéd vagy helyszín ötlete visszatér folyamatosan, míg végül mindez összeáll egy kész szöveggé. És ez a folyamat egyáltalán nem egyszerű, nem lineáris. Visszafelé haladunk, átírunk, kidobunk, újraírunk. A végső verzió nem egy hibátlan kész mű, hanem egy megkínzott, átírt, újragondolt alkotás.
És ami még érdekesebb: az írás folyamata közben magunk is változunk. Másképp látjuk a történetet, a szereplőket, másképp gondolkodunk, és ezért a könyv sem olyan lesz, mint amilyen az első terveink alapján gondoltuk. Ez a folyamatos fejlődés és változás a legizgalmasabb, ugyanakkor a legfárasztóbb része is az írásnak.
Az írás néha nem szenvedély, hanem kemény munka
Amikor az ember arról álmodozik, hogy írni fog egy könyvet, gyakran képzeli magát úgy, mint egy szenvedélyes művész, aki megihletett pillanatokban valami csodát hoz létre. Persze, vannak ilyen pillanatok is, amikor a szavak egyszerűen jönnek, és semmi sem áll az alkotás útjába.
De a valóságban az írás nagyrészt székhez láncolt munka. Egy olyan magányos, monoton, időnként frusztráló folyamat, amikor újra meg újra le kell ülni, szembenézni az üres lappal vagy a már megírt szöveg hibáival. Nem ritka, hogy a kreativitás helyét a kétségek, az önbizalomhiány, a bizonytalanság veszi át. Ez az állandó kettősség az, amit csak az ért meg, aki valóban végigcsinálta a könyvírás teljes útját. Az írás nem csak az alkotás öröme, hanem az önfegyelem és kitartás művészete is.
Nem csak a történet számít
Az olvasók egy könyvben leginkább a történetet és a karaktereket érzékelik, ami érthető. Azonban egy könyv megírása ennél jóval bonyolultabb művelet. A történet írása csupán a jéghegy csúcsa, alatta ott van egy sokkal összetettebb struktúra, amelyről kevésbé beszélünk.
Az igazi mesterség a szerkezet megtervezésében, a ritmus kialakításában, a hangnem és stílus végiggondolásában rejlik. Az, hogy mikor milyen részletet adagolunk, mikor lendítünk a tempón, hogyan váltunk perspektívát, milyen szavakat választunk a mondatok megformálásához. Ezek a finom részletek teszik az írást mestermunkává.
Ezért is lehet annyira megterhelő a második-harmadik átírás, amikor már nem az ötleteken dolgozunk, hanem a finomhangoláson. Sokszor itt dől el, hogy egy könyv meg tudja-e tartani az olvasó figyelmét, vagy csak egy szép iparosmunka marad.
Egyszerre több szerepben helyt állni
Az írónak nem elég csak jól írni, talán ezt sokan tudják. De talán kevesebben érzik át igazán, hogy egy könyv megírása közben a szerzőnek számtalan különböző szerepet kell cserélgetnie. Egyszerre leszel kritikus szerkesztő, aki kíméletlenül megvágja a kedvenc, de felesleges jeleneteket. Pszichológus vagy, aki mélyen beleássa magát a karakterek motivációiba, hogy azok hitelesek legyenek. Mellette történetmesélő is vagy, aki gondosan felépíti a cselekmény ívét, és egyúttal figyeli, mi érdekli az olvasókat. És talán a legnehezebb: az önkritikus szerep, aki nemcsak a művet, hanem saját korlátait is képes felismerni, és hajlandó megújulni, tanulni, fejlődni.
Ez a sokszereplős játéktér adja meg az írás igazi komplexitását. Ezért is tart olyan sokáig megtanulni igazán jól írni, mert nem elég egyetlen területhez érteni, sokféle készséget kell egyben elsajátítani.
Az írás nem ér véget a könyv megírásával
Sokan azt hiszik, hogy az író csak ír, aztán kész a könyv, és onnantól már csak az olvasók dolga a könyv sorsa. Pedig az igazság az, hogy a kézirat befejezése csak egy állomás a hosszú úton. A kiadás – legyen az hagyományos vagy magánkiadás – rengeteg adminisztrációt, marketinget, kapcsolattartást jelent. Az írók sokszor válnak egyszerre vállalkozóvá, reklámszakemberré, közösségi média menedzserré, aki küzd azért, hogy a könyv eljusson az olvasókhoz.
És akkor ott vannak az olvasói visszajelzések, kritikák, értékelések, amelyekkel szintén meg kell tanulni bánni. Egy könyv szeretete és elismerése mellett az elutasítás vagy negatív kritika is része a folyamatnak. Ezek feldolgozása, megértése és a továbblépés képessége szintén nélkülözhetetlen.
Tehát, az írás több mint szavak egymás mellé pakolása. Egy könyv megírása egy komplex, sokszínű folyamat, amelyben az alkotó folyamatosan változik és fejlődik. Csak az értheti meg igazán ezt az utat, aki végigment rajta, és megtapasztalta az örömöt és a nehézségeket egyaránt.
Ha te is írsz, vagy tervezed, hogy belevágsz, tudd, hogy nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel és küzdelmekkel. És bármilyen nehéz is, minden egyes befejezett oldal egy lépés egy izgalmas, kreatív életút felé. 🙂
🚀
Iratkozz fel, hogy értesítést küldhessek neked a friss bejegyzésekről.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás