Tíz év nem tűnik soknak, de ha az olvasási szokásaimat nézem, olyan, mintha két külön életet hasonlítanék össze. Az egyik oldalon ott van a huszonéves énem, aki minden könyvet fal, ami a kezébe kerül, a másikon pedig a mostani, válogatósabb, tudatosabb, de talán még kíváncsibb olvasó. Nem mondom, hogy egyik jobb, mint a másik, inkább mások lettek a prioritások, a szűrők, és vele együtt maga az olvasás élménye is.
Régen: a mennyiség számított
Tíz évvel ezelőtt még a polcomra is büszkén néztem rá: a könyvek egymás hegyén-hátán, többségük olvasva, néhány új szerzemény pedig ott várakozott olvasásra. Mindenre nyitott voltam: fantasy, romantikus regények, disztópiák, young adult – amit a könyvesboltban vagy ismerősök ajánlottak, azt vittem is haza. Néha csak a borító alapján döntöttem, máskor egy jó fülszöveg győzött meg. És ha nem is mindig tetszett, amit olvastam, akkor is végigszenvedtem, mert akkoriban a félbehagyás „szentségtörésnek” tűnt.
Akkoriban még volt időm napi több órát olvasni, főleg napi ingázáskor, este, vagy hétvégente bekuckózva egy kávéval a kézben, meleg pokróc alatt. Akkoriban évente 40-50 regényt is elolvastam. Biztos, hogy köze van hozzá, hogy azóta édesanya lettem és kevesebb idő jut magamra. Megfogadtam, hogy ez nem fog az olvasás rovására menni, de azért valljuk be: a gyerek, a munka, a napi gondok, háztartás vezetése mellett igen kevés idő jut az olvasásra.
Most: a minőség lett fontos
Ma már nem olvasok annyit, mint akkoriban. És őszintén: bánom is meg nem is. Az olvasás számomra most már nem a mennyiségről szól, hanem arról, hogy egy könyv mit ad nekem: mély gondolatokat, élményt, feszültséget, karaktereket, akik nyomot hagynak. Már nem cél, hogy 50 könyvet elolvassak egy évben; helyette az a fontos, hogy azok a könyvek valamit megmozdítsanak bennem, és ne csak 2-4 nap alatt végigszaladjak rajta.
A tematikám is sokat változott. A romantikus regények és young adult történetek helyét fokozatosan átvették a pszichológiai thrillerek, krimik, a társadalmi kérdéseket boncolgató kortárs irodalom, és a lélektani regények. Meglepő volt felfedezni, hogy egy-egy életrajzi könyv mennyi inspirációt adhat, vagy hogy egy jól megírt krimi mennyire más élményt nyújt, ha nemcsak a rejtély a központi elem, hanem a karakterek belső világa is. Szeretek jegyzeteket készíteni, hosszan gondolkodni a karakterek belső motivációjáról.
És ami még fontosabb változás: ma már nyugodt szívvel teszem félre azt a könyvet, ami nem köt le. Nem érzem kötelességemnek végigolvasni valamit, csak mert elkezdtem. Az időmet már nem pazarolom – ha lehet így fogalmazni –, hanem próbálom azokra a könyvekre fordítani, amelyek tényleg adnak valamit.
A digitális világ hatása
Tíz évvel ezelőtt még alig volt e-könyv. Ma már több száz elérhető az online áruházakban, és a Kindle is hűséges társam lett. Bevallom, sokáig idegenkedtem az e-könyvektől, de mára megszoktam és megszerettem őket. Főleg utazáskor vagy nyaralás közben ideálisak, és a szemem sem tiltakozik annyira, mint vártam. Viszont a papíralapú könyveket még mindig jobban szeretem, mert van valami megnyugtató az illatukban, a lapozás hangjában, az érzés, ahogy az érdes lapokat a kezemben fogom.
A közösségi média is átalakította az olvasási szokásaimat. Bookstagram, Goodreads, TikTok: ezek nemcsak jó ötleteket adnak, de néha már nagyon is zavarnak. Néha túl sok a kéretlen vélemény, a must have olvasmányok, a trendek, a felhype-olt könyvek, amik miatt úgy éreztem, lemaradok valamiről, vagy túl sok olyan könyv jön szembe, amit kár lenne kihagyni. Ma már szelektívebben követem ezeket. Kiválasztottam néhány számomra hiteles olvasót és influenszert, és inkább rájuk figyelek, nem pedig a megtekintésekre és lájkszámra.
Az olvasás funkciója is más lett
Régen az olvasás menekülés volt. A mindennapokból, a stresszből, a vizsgaidőszakból, a kötelességek elől. Ma már inkább feltöltődés. Egy jól megírt történet nem kiszakít a valóságból, hanem sokszor mélyebben kapcsol vissza hozzá. Az írói technikák is jobban érdekelnek, hogy hogyan épül fel a narráció, milyen a karakterábrázolás, mi tesz egy történetet működővé vagy épp hiteltelenné.
Talán az is közrejátszik, hogy én magam is írok. Ez sokat változtat az olvasás élményén. Már nem csak befogadóként olvasok, hanem „szakmai szemmel” is: mit tanulhatok belőle, hogyan oldotta meg az író ezt vagy azt a problémát, miért hatott rám egy jelenet vagy miért maradt bennem üres érzés. Ez a kettős nézőpont egyszerre áldás és átok is, hiszen lassabban haladok a könyvekkel.
Most másképp közelítek a könyvekhez, talán következetesebb vagyok, figyelmesebb, és kicsit kritikusabb is. Az olvasás továbbra is az egyik legfontosabb dolog az életemben, csak a formája, a ritmusa, és az elvárásaim változtak.
És ki tudja, tíz év múlva talán teljesen máshogy fogok olvasni. Lehet, hogy akkor már a mesterséges intelligencia ajánlja a könyveket az aktuális hangulatom, személyiségem alapján, vagy épp hangoskönyv formájában hallgatom őket séta közben. De egy biztos, amíg történeteket mesélnek, én olvasni/figyelni fogom őket.
És neked, hogyan alakultak az olvasási szokásaid?
🚀
Bátran oszd meg gondolataidat vagy kérdéseidet a hozzászólásokban!
Iratkozz fel, hogy értesítést küldhessek neked a friss bejegyzésekről.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás