Colleen Hoover neve sokak számára a romantikus regényekkel forrt össze, ám a Verity egy egészen más arcát mutatja be az írónőnek. Ez a pszichothriller sötét, nyugtalanító és mélyen zavarba ejtő, egy olyan történet, amely még napokkal az utolsó oldal elolvasása után is a fejünkben marad. Oké, tudom. Már nagyon sokszor elmondtam, hogy nem kezdek bele újabb CoHo regénybe, de ez a Verity felkeltette az érdeklődésem. Gondoltam adok egy esélyt neki, mert szeretem a thrillereket.
A történet középpontjában Lowen Ashleigh áll, egy anyagi és érzelmi válságban lévő író, aki megbízást kap, hogy fejezze be a híres szerző, Verity Crawford könyvsorozatát. Amikor Lowen beköltözik a Crawford család otthonába, rábukkan egy kéziratra, amely Verity legsötétebb titkait tárja fel. A kézirat olvasása során Lowen egyre mélyebbre merül a család múltjába, miközben saját érzései is összekuszálódnak Verity férje, Jeremy iránt. Mindeközben Lowen és Jeremy között érzelmi és fizikai vonzalom alakul ki, amelyet tovább bonyolít Verity jelenléte és a kéziratban leírt események, a feszültség fokozatosan épül, és egyre kevésbé lehet biztosan tudni, ki mond igazat, és ki rejteget valamit.
A Verity egy olyan könyv, amely már az első oldalakon gyomron vág. A regény hangulata végig nagyon nyomasztó. Colleen Hoover ezúttal félredobta a romantikára épülő narratíváit, és egy sokkal sötétebb, zavarba ejtőbb oldalát mutatta meg az olvasóknak. Hoover jól építi fel a a feszültséget, az olvasót folyamatosan kétségek között tartva: mi az igazság, és mi csupán manipuláció? A „könyv a könyvben” megoldás – Verity saját szavaival elmesélt múltja – olyan beteges és sokkoló részletekkel van tele, hogy az olvasó akarva-akaratlanul is kényelmetlenül fészkelődik a fotelben.
A történetben jelen lévő erotikus jelenetek néha indokolatlannak tűntek, de végülis hozzájárulnak a karakterek közötti bonyolult dinamika bemutatásához. Lowen karaktere egyszerre sebezhető és kíváncsi, míg Verity alakja a kézirat révén válik egyre komplexebbé és hátborzongatóbbá. Jeremy, a férj, gyakran háttérbe szorul, és motivációi nem mindig világosak, ami tovább fokozza a történet bizonytalanságát.
Végig azon agyaltam, hogy kinek higgyek, és mi az, amit el kellene fogadni valóságként. Ez a bizonytalanság vitte előre a cselekményt, és további olvasásra ösztökélt. Be kell látnom, hogy ebben az esetben nagyon összetettre sikerültek a karakterek, nem éreztem őket kidolgozatlannak, mint más CoHo regényben. Egyedül Jeremy-nél éreztem azt, hogy nem kaptam belőle eleget, és hogy egy kicsit üres maradt, de ezt el tudtam engedni, mert nem is ő volt az igazi főszereplő.
Sokszor égettem már meg maagm CoHo regényekkel, de azt kell, hogy mondjam ez a sztori nagyon jól sikerült, talán meg is lepődtem, mennyire. A Verity cselekménye végig izgalmas, tele feszültséggel, lélektani manipulációval és erkölcsi dilemmákkal. Olyan, amilyennek egy vérbeli pszichothrillernek lennie kell. Semmi sem fekete-fehér, és minden szereplőnek van árnyoldala. A regény zsenialitása abban rejlik, hogy végig kétségek között tartja az olvasót, még a záró sorok után is. Azért vonok le egy csillagot, mert az utolsó csavar nagyon nem kellett volna a végére, szinte a semmiből jön, és olyan, mintha Coho tényleg csak bele akarna még egy fordulatot szuszakolni, de aztán jobban elgondolkodva, talán mégis szükséges volt. Ha elolvassátok, érteni fogjátok. 🙂
Ha érdekel a Verity filmadaptációja, amelyben Anne Hathaway és Dakota Johnson is szerepelnek, érdemes figyelemmel kísérni a híreket, mivel a bemutató 2026 májusára várható. Én biztos vagyok benne, hogy megnézem majd.
Kedvenc idézetek:
Ha két ember között felüti a fejét a vonzalom, onnantól már csak két lehetőségük marad: engedni neki, vagy hagyni az egészet.
Az emberek abban a hitben házasodnak, hogy hosszú, boldog élet vár rájuk egymás oldalán. De mi van, ha a sors más lapokat oszt? Tartani kell magunkat az eskühöz mindenáron, halálunk napjáig?
Ez nem igazságos.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás