Karen Dionne A lápkirály lánya című regénye egy sötét pszichológiai thriller, amely mélyen elmerül a gyerekkori trauma, a családi kötődés, az identitáskeresés és túlélés témáiba. A könyvet az egyik családtagomtól kaptam még karácsonyra, és nagyon meglepett, mert általában követem a filmes híreket, és nem rémlett, hogy egyébként hallottam volna róla. Pedig a filmben főszereplő színésznőt egyébként nagyon kedvelem, biztosan bepótlom a film megnézését.
A történet középpontjában Helena Pelletier áll, aki látszólag idilli életet él szerető családja körében. Azonban múltja sötét titkokat rejt: anyját fiatalon elrabolta Helena apja, és a michigani lápvidéken tartotta fogva, ahol Helena is megszületett. A regény atmoszférája nyomasztó és feszültséggel teli, a lápvidék leírása pedig különösen látványos és élő, kellően hozzájárul a történet sötét hangulatához.
Az alapsztori számomra nehezen emészthető volt, hiszen már maga a tény, hogy egy olyan karakter mesél nekünk, akit az anyjával együtt fogságban tartott a szadista apja, megadja a kezdő nyomasztó hangulatot. Igaz, nem számítottam a fülszöveg olvasása után csillámporos történetre, de az biztos, az írónő mesterien játszik az érzelmekkel. A téma ellenére a sztori nem vált döcögőssé, sőt, simán két nap alatt kivégezhető. Nagyon tetszett az írónő stílusa és Helena mesélése, és hogy a lány és annak apja származása lévén belecsöppenhettünk egy másik kultúrába. Ugyanis Helena apja, Jacob Holbrook, részben csipeva (más néven odzsibva) származású. A csipevák Észak-Amerika egyik legnagyobb őslakos népe, akik főként Kanada déli részén és az Egyesült Államok északi államaiban élnek. Azonban fontos megjegyezni, hogy Jacob Holbrook karakterében nem annyira a valódi őslakos hagyományok jelennek meg, hanem inkább a saját, torzított, erőszakos világnézete, amit részben az indián származására való hivatkozással próbál igazolni. A legijesztőbb benne nem is az, hogy fizikailag erőszakos, hanem az, ahogy gondolkodik: a saját tetteit teljesen jogosnak és racionálisnak tartja. Igazi nárcisztikus személyiség, aki szerint amit tesz, az a túlélés, a természet törvényeinek betartása, miközben a társadalmi és erkölcsi normák hidegen hagyják.
Helena karaktere nagyon testszett, szépen, részletesen ki van dolgozva. Gyermekkori tapasztalatai és a vadonban való nevelkedése különleges élt ad a történetnek. Nekem egyébként rögtön az Ahol a folyami rákok énekelnek című könyv és film jutott eszembe, mert nagyon hasonló volt, csak ebben a könyvben egy kicsit sötétebb oldalát kaptuk a teremészetnek. Helena karakterére egyébként végig jellemző volt egyfajta kettősség, számára az volt a természetes, amit az apjától és az anyjától látott és tanult, illetve az a néhány National Geographic magazinban látott, amiből informálódott, hogyan működik a világ, hogy élnek más országban, földrészeken is emberek. Szerette az apját, csodálta, ő tanította meg nyomokat olvasni, a növények, állatok nevét, vadászni vitte, megtanította túlélni a vadonban. Azonban egyben később gyűlölte is, amikor megtudta, mit tett az anyjával.
A regény egyik legerősebb pszichológiai szála épp abban rejlik, ahogy Helena próbálja újraértelmezni a múltját és leválasztani magát apja örökségéről. Szeretne teljesen új életet kezdeni, ezért nevet vált, saját családot alapít, és még a saját férje, és a lányai sem tudják, kicsoda valójában. De amikor Helena apja megszökik a börtönből, ő kénytelen szembenézni vele, sőt, vadászni rá, mert ő az egyetlen, aki képes a nyomába eredni a Lápkirálynak.
Tetszett, hogy a könyv úgy volt felépítve, hogy egyszer a jelenbe, egyszer a múltba engedett betekintést. Különösen a kunyhóban történtek, Helena gyerekkora tetszett, ahol a lápvidékről sokkal részletesebb leírásokat, beszámolókat kaptunk, így ezek nagyban lendítettek a sztorin. Bár a könyvet thrillerként emlegetik, inkább pszichológiai drámának mondanám, mertbár azért a könyv nagyrésze feszültséggel teli, azért itt a jelenben játszódó fejezetek összesen 2-3 napot ölelnek fel és nem történik annyi fordulat. Aki klasszikus thrillert vár, lehet, hogy emiatt kicsit csalódni fog. Összességében nekem nagyon tetszett, biztosan megnézem a filmet is.
Kedvenc idézetek:
A gyerekkorom aznap ért véget, amikor apám megpróbálta vízbe fojtani anyámat.
Valami megtörik annak az embernek az elméjében és akaratában, akit megfosztottak az önállóságától.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás