Mit tanítanak nekünk a világ legjobb sorozatai? – 1.

A cím lehet, hogy egy kicsit hatásvadász, de nézzétek el nekem, mert végül is erről lesz szó. Mindig is szerettem volna írni cikket azokról a sorozatokról, amiket szeretek, és próbálom megvizsgálni és körbejárni, hogy miért is működnek, és miért is szeretik emberek milliói annyira. Nem tudom, hogy milyen hosszú életű lesz ez a cikksorozat, amíg lesz annyi sorozat, amiről írni szeretnék, addig biztosan. 🙂

Sokféle szempont alapján lehetne értékelni vagy témacsoportokra bontani, mi számít a világ legjobb sorozatának, és miért. Lehet nézettség alapján vizsgálni, értékelés és visszajelzések, vagy Rotten Tomatoes alapján, én most inkább az IMDB értékeléseket veszem alapul.

Ha esetleg még nem láttad volna a sorozatot, de szeretnéd, a cikket talán érdemes lenne utána olvasnod, mert tartalmaz spoilereket!

A Breaking Bad (a magyar címét hagyjuk inkább) egy televíziós sorozat, amely egy középiskolai kémiatanár történetét mutatja be, aki metamfetamin gyártásába és értékesítésébe kezd, hogy családja anyagi jövőjét biztosítsa. A televíziózás történetében kevés sorozatnak sikerült a közönséget és a kritikusokat egyaránt lenyűgöznie kivételes történetmesélésükkel, összetett karaktereikkel és intenzív narratív ívükkel. A sorozat mindezt egyben kínálja. A megosztó főhősével, Walter White-tal, és a döntések következményeinek feltárásával a Breaking Bad a karakterközpontú történetmesélés és a karakterfejlődés erejének bizonyítékaként áll sok lista elején.

Walter White a televíziózás történetének egyik legérdekesebb főszereplője. Kétségtelenül remekül megalkotott karakter, hihetetlenül sok mélység rejlik benne. A nézők bizonyos fokig szimpátiát éreznek iránta, különösen az első évadban (vagy legalábbis az első pár epizódban). De a legtrükkösebb dolog, amit Vince Gilligan (amerikai író, producer és rendező) és csapata véghezvitt, hogy Walt tetteit először érthetővé tegye, aztán egyre inkább megkérdőjelezzük későbbi döntéseinek és tetteinek helyességét.

A Breaking Bad az átalakulás lebilincselő története. Sokkal jobban szeretem az eredeti címen emlegetni, mert tényleg egyszerre benne van minden, ami a sorozatban történik Walterrel. Hogyan lesz egy naiv, törvénytisztelő, már-már szerencsétlen figurából egy ország legrettegettebb bűnözője? (A Totál szívás csupán gyenge harmat az eredetihez képest, a felszínt kapargatja.)

A halálos tüdőrákkal diagnosztizált Walter úgy dönt, hogy összeáll egy volt diákjával, egy kisstílű metamfetamin-gyártóval, Jesse Pinkmannel (Aaron Paul alakítja), hogy pénzt tegyen félre családjának, ha ő már nem lesz. Ami ezután következik, az egy lebilincselő utazás, amely az emberi természet legsötétebb bugyrait tárja fel.

Egyedi karaktermotívumok kidolgozása

A sorozat egyik legnagyobb erőssége az aprólékos jellemfejlődésben rejlik. Walter White átalakulása a szelíd, csöndes kémiatanárból kegyetlen bűnöző lángelmévé a karakterének összetettségét bizonyítja. Bryan Cranston árnyalt alakítása jól érzékelteti Walter belső vívódását, és ezzel a televíziózás történetének egyik legmeggyőzőbb és legfeledhetetlenebb főszereplőjévé teszi. De ahogy fokozatosan megismerjük őt, meglátjuk az álarc mögötti embert: egy haragtól forrongó családapát; egy beteges hazudozót, egy nárcisztikust, egy tökéletes manipulátort. Kezdetben Waltnak drukkolunk. A sorozat végére már nem is tudjuk, ki is ő valójában.

Jesse Pinkman, Walter bűntársa az ellenpólus a sztoriban. Aaron Paul alakítása olyan nyers sebezhetőséget és empátiát sugároz, amely tökéletes ellenpontja Walter egyre hidegebb és kiszámíthatatlanabb viselkedésének. Először azt gondoljuk, hogy neki osztották az ostoba, könnyelmű, felelőtlen narkós szerepét. Viszont a sorozat előrehaladtával nemcsak Jesse eredendő jóságát kezdjük meglátni, hanem ő lesz a történet erkölcsi magja. Ő is követ el hibákat, de nem próbálja azokat erkölcsileg megmagyarázni, mint Walter. Hűséges a végletekig; tudja, mi a jó és mi a rossz. Intelligens, árnyalt, de ellentmondásos. Aaron Paul két jól megérdemelt Emmy-díjat nyert a karakter megformálásáért.

De ne feledkezzünk meg a többi szereplőről. Dean Norris, mint Hank, ugyanezt a fejlődést mutatja. Amikor először találkozunk vele egy faragatlan fajankónak tűnik, tipikus zsarualapanyag. De ahogy végigkísérjük a kábítószerügyekben folytatott nyomozását, láthatjuk, milyen briliáns nyomozó; intuitív és érti a dolgát. És ott van Walter terhes felesége, Skyler, aki szintén átalakul az évadok alatt, vérbeli üzletasszonyként vesz részt a folyamatokban. Skyler többféle módon is meg akarja védeni a családját, miután kezd tudomást szerezni Walt tevékenységéről. Kezdetben megpróbálja elhagyni Waltot, de képtelen rossz emberként lefesteni őt a fiuknak. Ezután a pénzmosás révén megpróbál együttműködni Walttal.

A Breaking Bad egy középszerű történet lenne a közönséggel kialakított erős kapcsolat nélkül, soha nem lett volna ilyen népszerű. Hogyan sikerült a készítői csapatnak megteremtenie ezt a kötődést? Hogyan tudták elérni, hogy törődjünk egy olyan drogbáróval, aki képes ennyi manipulációra, hazudozásra, gyilkosságra?

Az elsőosztályú csali

Az egész nem működött volna, hogyha Waltert, mint egy drogbárót ismerjük meg. A kezdet kezdetén Walter egy átlagos fickó. Lehetne akár a te kémia tanárod, a rokonod, a szomszédod. Akinek kedves, csinos felesége és egy remek fia van, (és még egy gyerek van úton), és aki bűntudatot érez, amiért egyáltalán fontolóra veszi a kórházi kezelést, mert az felemésztené azt a kevés pénzt, amit a családja megörökölhet, miután ő meghalt. Ettől lesz zseniális. Az empátiád odaköt téged ehhez a karakterhez, és mivel együtt érzel vele, szépen elfogadod a hülye döntéseit is.

Szeretlek, Skyler. Bármit megtennék érted.” Ezek a szavak többször elhangzanak Walter szájából. Nem tudjuk, hogy miért száguld végig a sivatagon alsónadrágban egy lakókocsiban, amiben három ember holtteste van, de azt tudjuk, hogy jó oka van rá. Szereti a családját. De mégis mi vezette őt idáig?

Ráadásul remek konfliktus helyzet, hogy Walt már korán visszautasítja egy korábbi kollégája őszinte ajánlatát, hogy segítsen neki kifizetni a kezelését. Itt egy olyan ember fejébe nyerünk bepillantást, akiben hatalmas a büszkeség.

Erős karaktermotivációk

Nem Walt az egyetlen, akinek erős motivációi vannak. Hank olyan, mint a vadnyugati filmek seriffje. Őt a vágy hajtja, hogy igazságot szolgáltasson. Még a karrierjét is feláldozza azért, hogy elkaphassa a rosszfiúkat. Gus hatalmat akar, hogy bosszút állhasson egy múltbéli eseményért, Saul pedig pénzt. Jesse motivációit a legnehezebb meghatározni – elsősorban tiszteletet akar, és azt, hogy szeressék. A sorozat minden szereplőjének van egy alapvető motivációja, amik gyakran szembeütköznek egymással. Természetesen ezek közül a motivációk közül néhány változik, vagy mások kerülnek előtérbe, ahogy a karakter fejlődik.

Legyen logikus

Vince Gilligan nyilatkozott egyszer, hogy nagy kihívás volt a közönséget még akkor is szoros kapcsolatban tartani Walterrel, amikor az már rossz dolgokat tesz. Ezért fontos volt, hogy racionális döntésekre építsenek, és hogy az út során olyan ok-okozati dinamikát hozzanak létre, amely visszavezet a központi maghoz -, hogy Walter mindent a családjáért tesz. Mert egy bizonyos ponton a jó és a rossz közötti határvonal elmosódik, de emlékeznünk kell, hogyan jutottunk el oda. Így még akkor is törődünk ezzel a fickóval, vagy legalábbis az útjával, amikor bűnözővé válik, mert az ő racionális döntései lehetővé tették számunkra, hogy beleképzeljük magunkat az helyzetébe. Szemtanúi voltunk annak, hogy lépésről lépésre, hogyan történhet meg bárkivel ilyesmi. Még olyan emberekkel is, akiket ismerünk és szeretünk. Még magunkkal is, ha a helyzet úgy alakulna. 

Szürke zóna

Vince Gilligan nem arra törekedett, hogy a karaktereit könnyű, egyértelmű válaszokat kínáló helyzeteknek tegye ki. Inkább arra, hogy erkölcsi dilemmákkal, nehézségekkel és teljes káosszal tegye próbára őket, mert ezek a pillanatok képesek felfedni egy karakter igazi valóját. Walter esetében segít elemezni, hogy a családjáról való gondoskodás vagy az elismerés elnyerése a legfontosabb – végül ezeket a dolgokat egymással szembe helyezve. Később már sokkal fontosabb Walter saját egója, hogy mit gondolnak róla mások. A karakterek tettei sosem fehérek vagy feketék, az egész történet alatt számos esetben megkérdőjelezzük a döntéseik helyességét, végig úgy érezzük, hogy pengeélen táncolnak.

Emeljük a tétet

Amikor azt hiszed, hogy ennél rosszabb már nem történhet, mégis megtörténik. Felcsendül a fejemben a mondás: ami elromolhat, az többnyire el is romlik. Hát itt ugyanez érvényes. Mindegy mennyire furmányos Walter, mindegy, hogy mennyire körültekintő, mindig tudják a készítők emelni a tétet. Minél tovább “halad” Walt új karrierjében, annál több akadályt győz le, annál inkább hiszi magát legyőzhetetlennek, és annál mélyebbre süllyed a saját maga által teremtett pokolba. A bűntetteinek kezelésére tett kísérletei csak újabb és újabb bűntetteket szülnek.

A karakterek járják a saját útjukat

A sorozat sosem működött volna, hogyha a készítők ragaszkodnak az eredeti elképzeléseikhez. Hagyták, hogy a karakterek fejlődjenek, engedték, hogy a színészek is formálják a szereplőket, tanácsokat adtak a döntéseikkel kapcsolatban, és még azt is hagyták, hogy a karakterek szerepét kibővítsék a történetben. Jesse Pinkmannek például az első évadban meg kellett volna halnia. Hank Schradernek pedig sosem kellett volna borzasztóan fontosnak lennie a cselekmény szempontjából, de a színészek és a nézők ezt megkövetelték maguknak. Vince Gilligan egy interjúban el is mondta, hogy annyira meglepte Dean Norris (Hank) szuper játéka, személyisége, és a benne rejlő lehetőség, hogy onnantól átírták a forgatókönyvet, hogy Norris több szerepet kapjon.

Légy kitartó

Figyelembe véve a Breaking Bad hihetetlen sikerét, azt hihetnénk, hogy egy hollywoodi licitháború indult az elkészítéséért, nem igaz?

Nem. A sorozatot híresen sokan elutasították, mielőtt az AMC felvásárolta volna. Nagyon sokan nem hittek a sorozatban, hogy egyáltalán működne, és féltek is tőle, amiért a határokat feszegeti, és tulajdonképpen egy bűnöző sikereiről, viszontagságos útjáról szól. Ne hagyd, hogy mások véleménye megakadályozzon abban, hogy innovatív műveket alkoss vagy publikálj.

“Ha túl sok időt töltöttem volna azzal, hogy azon gondolkodtam volna, milyen nehéz lesz eladni, talán még a próbálkozástól is elment volna a kedvem.” – Vince Gilligan

Összegezzük akkor, mit tanultunk a sorozatból:

  1. Morális kérdések: A Breaking Bad egyik legmeggyőzőbb aspektusa az erkölcsi kétértelműség ábrázolása volt. A főszereplő, Walter White szelíd kémia tanárból kegyetlen drogbáróvá válik. Átalakulása rávilágít a jó és a rossz közötti vékony határvonalra. Megtanít minket arra, hogy a körülmények és a döntések megváltoztathatják az ember erkölcsi iránytűjét, elmosva a jó és a rossz közötti határvonalat.
  2. A döntéseknek mindig vannak következményei: Minden cselekvésre van reakció; minden választásnak később következményei lesznek. Walter White döntése, hogy metamfetamint főz, azért született, hogy a családját ellássa, miután halálos rákbetegségét diagnosztizálták. Ez azonban további súlyos döntések/választások sorozatába torkollik, az ember csak kapkodja a fejét.
  3. Etikai dilemmák: A Breaking Bad mesterien mutatja be az etikai dilemmákat, amelyek arra kényszerítik a szereplőket – és a nézőket -, hogy szembenézzenek értékeikkel. Képesek vagyunk-e a szeretteinkért bármit megtenni? Helyes-e erkölcstelen cselekedeteket elkövetni egy vélt nagyobb jó érdekében? Ezek a dilemmák többször is felmerülnek, és kihívást jelentenek meghozni a végleges döntésünket.
  4. A kapcsolatok törékenysége: A sorozat a kapcsolatok törékenységét is vizsgálja, hogy mikor van az a pont, amikor a bizalom megrendül egy család tagjai között. Walter hazugságai és tettei rányomják a bélyegét a feleségével, fiával és barátaival való kapcsolatára. A sorozat emlékeztet, hogy a becstelenség és a bűnelkövetés még a legerősebb kötelékeket is képes megrongálni.
  5. Önigazolás: Walter White folyamatosan megmagyarázza tetteit, kezdetben nemes szándéknak tűnik, hogy gondoskodjon a családjáról. A sorozat előrehaladtával azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a motivációi sokkal összetettebbek és önzőbbek. Ez rávilágít arra, hogy az egyének hogyan képesek racionalizálni etikátlan döntéseiket, gyakran látszólag erényes indokok mögé rejtve valódi szándékaikat.
  6. Túl ambiciózus: Walter White büszkesége és egója gyakran katalizátorként szolgál a bukásához. Az ötödik évadban Walter azt hiszi, hogy ő a világ királya. Még azok a rajongók is, akik a leglelkesebben támogatták Waltot az egész útja során, az ötödik évadban már koránt sem látják őt Robin Hood-i szerethető gonosztevőként. És ez leginkább a féktelen ambícióinak köszönhető. Walt folyamatosan egyre több és több pénzt akar, és bármit megtesz ennek eléréséért. Walt túl nagy egója miatt átesik a ló túloldalára, és ez okozza a vesztét is. A sorozat elrettentő példaként szolgál, figyelmeztet a féktelen büszkeség veszélyeire és a következményekre, ha valaki hagyja, hogy az egója irányítsa a döntéseit csakis pórul járhat.

Ha még nem láttad a sorozatot, akkor azért javaslom megnézni, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni a karatkerfejlődésekről, motivációkról, ha pedig már láttad, akkor azért javaslom újranézni, hogy egy kicsit más szemmel nézd Walter és Jesse történetét.

Jó szórakozást hozzá!

____________________

Érdekesség:

Mit tanítanak nekünk a világ legjobb sorozatai? – 1.” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑