Az írók dolga a történetmesélés. Érzelmek, gondolatok és élmények bonyolult szövevényét szövik, megragadják az olvasóközönség figyelmét és más világokba repítik őket. A történetmesélés területén azonban van egy buktató, amelyre az íróknak ügyelniük kell: ez pedig a mesterkéltség csapdája.
Nagyon gyakori, hogy az írók bizonyos dolgokat, amelyekről azt gondolják, hogy a történetükhöz hozzájárulnak, akár a cselekményhez, akár a karakterekhez vagy a helyzetekhez kapcsolódnak, beleerőltetnek az írásba. De a valóságban ezek igen mesterkélten, hihetetlenül hatnak. Ezek nem csak az élvezhetőség rovására mennek, de ártanak a szerző hitelességének is.
Vannak érvek, amelyek szerint minden történet bizonyos fokig mesterkélt, mert az íróknak minden cselekményszálat össze kell illeszteniük a történet végére, minden képkockának és apró morzsának értelmet kell adniuk, amíg a főhős az útja elejétől a végéig eljut. Ez igaz is. Egy jó sztori nem olyan, mint a való élet, és mindig is mesterkélt lesz. De ha ügyesen csináljuk, akkor az olvasó nem fogja megkérdőjelezni a történet valódiságát.
A cselekménynek, a szereplőknek és az eseményeknek egyaránt hihetőnek kell lenniük. Ezeknek a kulcsfontosságú eseményeknek funkcionálisan és organikusan kell megtörténniük a történet ívének köszönhetően, nem pedig azért, mert az író kifogyott az ötletekből, vagy nem tervezte meg a cselekményt, vagy mert valamit tennie kell a karakterrel, hogy előrevigye a történetet.
Lássuk, milyen hibákat nem érdemes elkövetni, ami mesterkéltté teszi a történetedet.
1. A hitelesség hiánya
A karakterek esetleg úgy viselkednek, hogy tetteik vagy jellemük nem illeszkednek a már róluk lefestett képhez, vagy a cselekmény természetellenes fordulatokat vesz, kizárólag azért, hogy illeszkedjen egy előre meghatározott végkifejlethez.
Tipikus példa rá, amikor a hihető karakterfejlődéssel szembe menve a főhős az első fejezetekben még egy visszahúzódó, halk szavú senki, a könyv második felében pedig egyik pillanatról a másikra megváltozik (általában egy csettintésre), tökös lesz, és hirtelen ő lesz a galaktikus küldetés femme fatale-ja. Ez nem csak zavaró az olvasók számára, hanem riasztó is lehet, ekkor fogja letenni az írást.
2. Kényszerített egybeesések
Ha túl sok véletlen egybeesés vagy kényelmes fordulat halmozódik fel megfelelő megalapozás nélkül, az a történetet mesterkéltté teheti. Ezeknek az eseményeknek természetes módon kell adódniuk az elbeszélés folyamából, nem pedig a konfliktusok megoldása vagy a történet előrehaladása érdekében.
3. A főhős hihetetlenül szerencsés
A hihetetlenül szerencsés főszereplő valószínűleg a leggyakoribb módja annak, hogy elveszítsük a hitelességet. Bárminek is kell történnie ahhoz, hogy a cselekmény előrehaladjon, megtörténik, még akkor is, ha a főszereplő nem tesz mást, csak jelen van.
- A főhős mindig a megfelelő helyen van, hogy kihallgassa a fontos információkat/beszélgetést/telefonhívást, amik szükségesek az előrelépéséhez.
- A főhős eltéveszt egy útelágazást vagy eltéved, és mégis oda jut, ahol lennie kell. (Gyakran üldözési vagy menekülési jeleneteknél.)
- Véletlenszerű szereplőknél van az, amire a főhősnek szüksége van, anélkül, hogy ő erőfeszítéseket tett volna érte. (Random emberek, akiknek semmi közük a cselekményhez, akik csak úgy felbukkannak, és varázslatos módon képesek segíteni a főszereplőnek.)
- Egy probléma a semmiből oldódik meg, pont akkor, amikor a főhősnek szüksége van rá. (Pl. éppen időben megérkezik a felmentősereg, a főhős véletlen nagy pénzt örököl, vagy megtalálja a régen elveszettnek hitt tárgyat.)
A probléma ezeknél, hogy a főszereplő semmit sem tett azért, hogy kiérdemelje a sikereket, így nincs konfliktus. És mivel egy kulcsfontosságú információ gyakran a semmiből pottyan a főhős ölébe, nincs cél sem, és valószínűleg nincs tétje sem.
4. A karakterek szeszélyből cselekszenek
Bármikor, amikor a “hirtelen“, “váratlan” vagy “megérzésből” szavakat használod, állj meg, és győződj meg róla, hogy a szereplőnek logikus oka van arra, amit éppen tesz. A logikus nyomok és hihető átvezetések nyomán indított cselekvések észszerűek, és oda vezetik a főhőst, ahová mennie kell. De légy óvatos, ha az egyetlen ok, amiért cselekszik az egy semmire alapozott “megérzés“, akkor inkább írd át.
5. Egy említésre nem méltó, de szükséges részlet
Gyakran azért csúsznak be, mert írás közben rájövünk, hogy szükségünk van egy okra, hogy valami megtörténjen, így menet közben kreálunk egy okot anélkül, hogy valaha is megalapoztuk volna. Ugyanez igaz arra is, hogy a karakterek pontosan azt a dolgot teszik meg, amire éppen abban a pillanatban szükségük van: például emlékszik egy számkódra, amit az elmúlt 10 fejezetben nem tudott felidézni, de most mégis sikerül neki, hogy kinyissa a széfet, vagy hatástalanítson egy bombát.
6. A rosszfiúk folyamatosan hibáznak
Ebbe a kategóriába tartozik a szerencsétlen gonosztevő, aki nem éri el a célját, mert mindig pechje van. A főhős azért nyer, mert az antagonista elszúrja a kódot, rossz helyre céloz és lő, elbaltáz valamit. Ami még rosszabb, hogy gyakran a főhős csak akkor nyerhet, ha a rosszfiúk elbuknak, így ez nem is igazán győzelem. Vizsgáljuk meg, ha a főhős nem lett volna ott, ugyanez a végkifejlet következett volna be?
Tippek a hiteles történetmeséléshez
1. Karakterközpontú fejlesztés:
A karakterfejlesztés és a következetesség előtérbe helyezése. A karakterek mozgatják a történetet, ezért tetteiknek és döntéseiknek a személyiségükben, meggyőződésükben és tapasztalataikban kell gyökerezniük. Engedjük, hogy a fejlődésük alakítsa a narratívát, ahelyett, hogy azt egy előre meghatározott útvonalhoz igazítanánk.
2. Fogadd el a tökéletlenséget:
A tökéletlenségek mélyebbé és átélhetőbbé teszik a karaktereket és a történeteket. Fogadd el az élet kiszámíthatatlanságát az elbeszélésedben. Nem minden konfliktusnak van szüksége azonnali megoldásra vagy tökéletes befejezésre; az utazás az, ami számít.
3. Szerves fejlődés:
Hagyjuk, hogy a cselekmény természetes módon fejlődjön. Kerüljük az események erőltetését, hogy azok egy előre eltervezett végkifejlethez illeszkedjenek. Ehelyett összpontosítsunk a történet elemei közötti hihető ok-okozati összefüggések kialakítására, biztosítva a logikus folyamatot, amely leköti az olvasót.
4. Konstruktív szerkesztés és visszajelzés kérése:
A szerkesztési folyamat során kérjünk konstruktív kritikát. A bétaolvasók vagy alkotótársak friss nézőpontokat nyújthatnak, és azonosíthatják azokat a területeket, ahol a történet esetleg mesterkéltnek tűnhet. Szerkesszük át az írást kíméletlenül, ha erre van szükség.
Egy hiteles, meggyőző történet megalkotásához kényes egyensúlyra van szükség a struktúra és a spontaneitás között. Bár nagy a kísértés, hogy az elbeszélést egy előre meghatározott végpont felé irányítsuk, gyakran a kitérők és a meglepetések teszik emlékezetessé a történetet.
Bár a való életben is előfordulnak véletlenek és szerencsés esetek, az olvasó észre fogja venni, ha az író csak kierőszakolta a történet irányát, és olyan mesterkélt eseteket csalt bele, amelyek hiteltelenné teszik a történetet. Az olvasó nem fogja ezt értékelni.
Tervezd meg a történetet, figyelj oda a cselekményre, és pontosan tudd, mit kell tennie a karaktereidnek. Ha valami nem működik, inkább találj másik utat, hogy a főhős elérje a célját.
Ha tetszett, dobj egy lájkot! 🚀
______________________
Források:
http://allwritefictionadvice.blogspot.com/2020/09/avoid-contrived-story.html
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás