A történetmesélés nagy színházában az epilógus a végső függönyhúzás, az elhúzódó dallam, amely még sokáig visszhangzik a történet befejezése után is. Bontsuk ki ezt az irodalmi elemet, és fedezzük fel jelentőségét.
Definíció
Az epilógus (vagy utószó) egy könyv vagy színdarab végén található rész, amely a fő történet kiegészítéseként szolgál. A befejezéssel ellentétben, amely összeköti az elvarratlan szálakat és megoldja a fő cselekménypontokat, az epilógus némileg kívül esik az alaptörténeten. Gyakran bepillantást nyújt abba, hogy mi történik a fő események után, lezárást vagy reflexiót nyújtva. Míg a prológus általában bevezet a történetbe, meghatározza a settinget, néha a konfliktusba enged betekintést, addig az epilógus lezárja azt. Bár ma már kevésbé elterjedt a gyakorlatban, meglehetősen gyakran használták még a 20. században.
Hol is helyezkedik el az Epilógus? Vegyük elő a jól ismert Három felvonásos szerkezetet: most a harmadik felvonására fogunk koncentrálni.
A csúcspont (klimax) a történet fő konfliktusának megoldására szolgál. A konfliktus feloldása azonban csak egy része a narratíva lezárásának. Ahhoz, hogy egy történet megoldódjon, minden elbeszélői szálnak el kell rendeződnie. Lépjünk be az epilógusba: ez a csúcspont után játszódó jelenet, amely arra szolgál, hogy megoldja a még nyitott elbeszélői szálakat.
Jóval korábban a színházban az epilógusokat arra használták, hogy közöljék a közönséggel, hogy a darab véget ért. Vegyük például Shakespeare Ahogy tetszik című darabját: a darab végén a szereplő Rosalind közvetlenül a közönséghez szól, és megjegyzést tesz a darab végkifejletére.
Az epilógus szerepe tehát:
1. Zárás és feloldás: Az epilógusok lezárást nyújtanak az olvasóknak azáltal, hogy a fő cselekményből fennmaradt kérdéseket vagy bizonytalanságokat tisztázzák.
2. Időmúlás: Előre ugorhatnak az időben, feltárva a történet utóéletét, bemutatva, hogyan alakult a szereplők élete a cselekmény befejezésén túl.
3. Reflexió és perspektíva: Néha az epilógusok reflexiós térként szolgálnak, olyan meglátásokat, tanulságokat vagy a karakterek fejlődését kínálva, amelyek nem feltétlenül illeszkednek a fő cselekményszálba.
Az epilógus formái és stílusai
1. Elbeszélői utószó: Ez a forma a hagyományos történetmesélési struktúrát követi, és a fő történetben kialakított elbeszélői stílust folytatja, hogy lezárja az elvarratlan szálakat.
2. Levél vagy dokumentum: Az utószó levél, naplóbejegyzés vagy dokumentum formájában más nézőpontot kínálhat, vagy további információkat nyújthat, személyesebb vagy hivatalosabb módon.
3. Flash Forward: A jövőbe ugró, a történet eseményeinek utóéletét bemutató epilógusok népszerű stílusnak számítanak, és a szereplők történet befejezésén túli életének bemutatásával lezárást kínálnak.
4. Elmélkedő utószó: Gyakran egy szereplő szemszögéből történő elbeszélés, amely reflektál a történt eseményekre, betekintést nyújt, vagy erkölcsi következtetést von le.
Példák emlékezetes utószavakra
- F. Scott Fitzgerald “A nagy Gatsby” című műve egy utószóval zárul, amely a történet témáira és eseményeire reflektál, és az álmok természetéről és az amerikai tapasztalatokról ad kommentárt.
- Victor Hugo “Nyomorultak” című műve egy olyan utószót kínál, amely összefoglalja a főbb szereplők sorsát és elgondolkodtat a regény tágabb témáiról.
- J. K. Rowling “Harry Potter és a Halál ereklyéi” című könyvének epilógusa a főszereplőket felnőttként mutatja be, amint saját gyermekeiket a Roxfortba küldik, bepillantást nyújtva a Voldemort elleni harc utáni életükbe. Így az olvasó betekintést kap Harry életében, hogy a roxforti csata után minden rendben a főszereplővel.
- Harper Lee “Ne bántsátok a feketerigót!” regényében az utószó elgondolkodtató hangvételű. Betekintést nyújt Scout és Jem megérett nézőpontjába, amint gyermekkori élményeikről és apjuk, Atticus Finch hatásáról elmélkednek. Az utószó nosztalgikus és elgondolkodtató lezárása a történetnek.
- Orwell Állatfarm: Orwell allegorikus regényének epilógusa nem a szereplőkre, hanem a farmot elfoglaló disznókra összpontosít. Tükrözi a könyv elejét, hangsúlyozva, hogy a disznók megkülönböztethetetlenné váltak az emberektől, akik ellen egykor lázadtak, kiemelve a hatalom megrontó természetét.
- Herman Melville Moby Dick című műve klasszikus bosszútörténet. Ebben a könyvben az elbeszélő, Ishmael, egy tengerész, aki csatlakozik a titokzatos Ahab kapitány által vezetett bálnavadász legénységhez, aki a címadó ámbráscet, Moby Dick miatt vesztette el a lábát. A regény a hajó elsüllyedésével és a fedélzeten tartózkodók halálával ér véget – vagyis mindenki, kivéve Ishmaelt, akiről az ezt követő rövid epilógusban gyorsan kiderül, hogy túlélte a kalandot.
Az utószó erőteljes irodalmi eszköz, amely lezárást, elmélkedést és egy hosszabb bepillantást nyújt a történet utóéletébe. Lehetővé teszik a szerzők számára, hogy elvarrják az elvarratlan szálakat, további kontextust adjanak, vagy hogy az olvasóknak egy kis ízelítőt nyújtsanak arról, hogy mi van az utolsó oldalon túl. Bár nem minden történethez elengedhetetlen, egy jól megírt utószó maradandó hatást hagyhat maga után, és még jóval a történet befejezése után is visszhangot kelt az olvasókban.
______
Források:
https://blog.reedsy.com/guide/parts-of-a-book/epilogue/
https://blog.prepscholar.com/epilogue-definition
https://www.studiobinder.com/blog/what-is-an-epilogue-definition/
https://www.masterclass.com/articles/writing-101-what-is-an-epilogue
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás