Írástechnika – Mi az a prológus? Minden, amit tudnod kell róla

Az irodalom világában a prológus egyfajta kapu, amely az olvasót a történet szívébe invitálja, mielőtt az hivatalosan elkezdődne. Ez az irodalmi eszköz, amely a könyv elején található, sokrétű szerepet tölt be: megteremti a hangulatot, megalapozza a konfliktust és döntő fontosságú kontextust biztosít. De mi is pontosan az a prológus, és hogyan lehet elsajátítani a lenyűgöző prológus megalkotásának művészetét? Erről fogsz most olvasni.

A prológus lényegében egy bevezető rész, amely megelőzi a könyv fő elbeszélését. Célja, hogy háttérinformációkat nyújtson, utaljon a következő eseményekre, vagy bemutasson egy döntő fontosságú jelenetet, amely meghatározza a történet alaphangját. Ellentétben az első fejezettel, amely közvetlenül a cselekményt veszi fel, a prológus gyakran olyan kiegészítő részleteket közöl, amelyek anélkül fokozzák az olvasó megértését, hogy azonnal belemerülnének az elsődleges cselekménybe.

A modern irodalomban Geoffrey Chaucer indította el a prológus használatának hagyományát az 1387-1400 között írt Canterbury mesék című, 24 történetet tartalmazó gyűjteményével. Chaucer a prológust egyfajta útitervként használta az egész műhöz, amely egy Canterburybe tartó zarándokcsoport történetét meséli el.

Hogyan írjunk prológust a regényünkhöz?

1. Cél és relevancia:
A prológus megírása előtt határozzuk meg annak szükségességét. Kérdezd meg magadtól: Hozzáad-e ez a szakasz jelentős értéket a történethez? Lényeges információt nyújt vagy elhagyása nélkül is elég érdekes az első jeleneted? A prológusnak nem szabad pusztán azért léteznie, mert neked tetszik, hanem célt kell szolgálnia.

2. Magával ragadó nyitás:
Már a kezdetektől fogva ragadja magával az olvasót. Akár egy rejtélyes jelenettel, akár egy gondolatébresztő kijelentéssel vagy egy szép leírással, ragadja meg a figyelmüket, hogy további olvasásra csábítsa őket.

3. Megfelelő egyensúly:

Kerüljük el, hogy az olvasót túl hosszú információhalmazzal terheljük; ehelyett csak annyi információt kapjon, hogy az felkeltse a kíváncsiságukat, de ne akarják már rögtön letenni a könyvet.

4. Hangnem és környezet kialakítása:
Használjuk a prológust a hangnem és a történet helyszínének meghatározására. Akár a távoli múltba való bepillantás, akár a jövőbeli események előhírnöke, akár egy egyedi világ bevezetése, merítse el az olvasókat a történetben és az általunk kitalált világban.

5. A kulcselemek vagy karakterek bemutatása:
A kulcsszereplők, konfliktuselemek vagy központi témák bevezetése a prológusban kíváncsiságot kelthet és felcsigázhatja az olvasót.

6. Maradjon tömör:
A prológus legyen tömör, lényegre törő. Elsődleges célja az olvasók gyors bevonása, nem pedig a részletekbe való elmélyülés. Egy tömör, de hatásos bevezető hatékonyan megteremtheti a terepet.

7. Zökkenőmentes átmenet:
Biztosítsuk, hogy a prológus zökkenőmentesen illeszkedjen a történet többi részéhez. Ki kell egészítenie a következő fejezeteket, és inkább koherens átmenetet kell képeznie a fő cselekménybe, mintsem, hogy szétesettnek, nem oda illőnek tűnjön.

8. Átírás és finomítás:
A prológus aprólékos átdolgozása és finomítása fontos feladat. Csiszoljuk a nyelvezetet, finomítsuk a tempót, és vizsgáljuk meg az elbeszélés szempontjából a relevanciáját. Kérjünk visszajelzést bétaolvasóktól vagy írótársaktól, hogy felmérjük, van-e helye az írásban.

9. Fontoljuk meg az alternatív struktúrákat:
Kísérletezzünk a prológus alternatív szerkezeteivel vagy formáival. Lehet levél, naplóbejegyzés vagy egy történelmi eseményről szóló újságcikk, ami érdekesebbé és változatosabbá teszi a történetmesélést.

És hogy néz ki ez a gyakorlatban?

1. Mutassuk be a szereplő(ke)t: Tennessee Williams Üvegfigurák (1944) című darabjában a prológus bemutatja a közönségnek a darab narrátorát, Tom Wingfieldet, aki elmagyarázza, hogy amit a közönség látni fog, az a saját emlékeiből merít. A prológusok árnyalhatják az elbeszélést, más időkeretet vagy helyszínt (vagy mindkettőt) használva, hogy kulcsfontosságú háttérinformációkat adjanak a karakterekről vagy a cselekményről. Segíthet az olvasóknak megérteni, hogyan jutott egy karakter oda, ahol az első fejezetben van.

Míg a legkézenfekvőbb választás az lehet, hogy a prológus középpontjában egy főszereplő álljon, sok prológus egy periférikus figurára összpontosít. Ez lehetővé teszi, hogy a könyv egy olyan új nézőpontot mutasson be, amelyet nem biztos, hogy könnyen megtalálsz a történet fő részében.

2. Csepegtessen célzásokat: A krimik és a thrillerek gyakran használnak prológusokat, hogy utalásokat tegyenek a szereplőkre, a helyszínekre és a következő rejtélyre. Előfordulhat, hogy a prológus évszázadokkal vagy mérföldekkel távolabb játszódik a könyvtől, és látszólag teljesen független a cselekménytől; a regény későbbi részében azonban valahogyan visszakapcsolódik a fő cselekménybe.

3. Csak lényeges részleteket adjunk hozzá: A prológus nem lehet “információhalmaz”, a jó prológus inkább fokozza a történetet, mintsem magyarázza azt.

4. Ne hagyd el a jó horgot sem: A prológusnak, akárcsak minden nagyszerű első fejezetnek, a lehető leggyorsabban meg kell ragadnia az olvasó figyelmét. A célod az, hogy meggyőzd az olvasót, hogy folytassa az olvasást, mintha egy halat akarnál horogra csalni. Az olvasók horogra csalásának egyik módja, ha valami szokatlan vagy titokzatos dolgot írsz le. A prológus elején helyezzük előtérbe az erős vizuális képeket. A horog lehet olyan drámai, mint egy holttest képe egy nyilvános könyvtárban. Az olvasót ezekkel a kérdésekkel is horogra csalhatod: Hogyan halt meg az illető? Ki fogja megtalálni? Miért van a holttest a könyvtárban? Vagy a horog lehet olyan hétköznapi, mint egy késő buszra türelmetlenül várakozó nő képe. Ezekkel a kérdésekkel be tudod horgolni az olvasót: Hová megy a nő? Miért késik? Vajon időben odaér?

Mekkora az ideális hosszúság?

A legtöbb regényfejezet körülbelül 1000-5000 szó hosszú.

Egy jó prológus lehet egy átlagos regényfejezet hosszúságú, de általában jobb egy rövid prológust írni, mint egy hosszút. Ez azért van így, mert minél hosszabb egy prológus, annál tovább tart, amíg az olvasó eljut a fő történethez. A valódi történet kezdetének késleltetése azzal a veszéllyel jár, hogy az olvasót untatja, vagy elveszíti a figyelmét.

Példák jól működő prológusokra:

George R. R. Martin – Trónok harca: A prológus természetfeletti elemeket vezet be, és meghatározza a sorozat alaphangját.
Patrick Rothfuss – A szél neve: Rothfuss fantasy eposzában a prológus azonnal titokzatos és magával ragadó hangot üt. Bemutatja a fogadós Kote-ot, akiről kiderül, hogy ő a legendás alak, Kvothe. A prológus utal Kvothe múltbéli dicsőségére, és megteremti az alapját egy kalandokkal, mágiával és tragédiával teli epikus történetnek.
J.R.R. Tolkien – A gyűrű szövetsége: Tolkien “A hobbitokról” című prológusa bevezetésként szolgál a hobbitok békés világába, szokásaikba és a Megyébe. Megteremti a terepet a következő nagy kalandhoz, és alapvető háttérinformációkat nyújt a hobbitokról, amelyek a történet során fontosak lesznek.
Stieg Larsson – A tetovált lány: Larsson prológusa bemutatja Lisbeth Salander rejtélyes karakterét, és sejteti a kibontakozó sötét és összetett történetet. A prológus feszültséggel teli hangvétele azonnali vágyat ébreszt az elbeszélésben rejlő titkok feltárására.
Markus Zusak – A könyvtolvaj: Ez a megható és szokatlan nyitány, amelyet a Halál mesél el, egyedi hangot ad a könyvnek. Azzal, hogy közvetlenül a halandósággal foglalkozik, megragadja az olvasó figyelmét, és megalapozza a könyv sajátos elbeszélői hangját.
Stephenie Meyer – Alkonyat: Bár a prológus nem foglalkozik kifejezetten a vámpírvilággal, olyan elemeket mutat be, amelyek utalnak egyes karakterek természetfeletti természetére, és megalapozzák Cullenék valódi személyazonosságának felfedését. A prológus feszültséget és rejtélyt teremt, az elbeszélő egy fenyegető gyilkossal találja szemben magát, miközben a halálra vár.
Michael Crichton – Jurassic Park: A Jurassic Park szokatlan példa, mivel a regény nem egy, hanem két prológust tartalmaz. Az első prológus úgy olvasható, mint egy rövid történelmi beszámoló a géntechnológiáról. Bár a fejezet utal arra, ami következik, a biotechnológia etikai következményeinek feltárására, de elég száraz olvasmány. Az ezt követő prológus izgalmasabb, sokkal meggyőzőbb kiindulópontja a regénynek. Egy orvos történetét meséli el, aki egy súlyosan sérült építőmunkást kezel, akinek a sérülései csöppet sem szokványosak.

Tényleg szükség van prológusra?
Ezt úgy határozd meg, hogy megkérdezed magadtól: Van-e olyan információm, amelyet az olvasónak feltétlenül meg kell ismernie az első fejezet előtt?

Ideális esetben mindent az első fejezetbe akarsz beledolgozni, és ahogy Les Edgerton írja a Hooked című könyvében, ne becsüld alá az olvasódat. Szerinte túl sok kezdő regényíró nem ad elég hitelt az olvasónak ahhoz, hogy mindenféle háttértörténet nélkül is képes legyen kikövetkeztetni, mi történik. Ne becsüljük le az olvasóinkat! Csak akkor ragaszkodjunk a prológushoz, ha valami elengedhetetlen, plusz információt hordoz, feszültséget teremt.

Ha lenne még kérdésed, bátran tedd fel a kommentszekcióban!

Jó írást kívánok!

_______________________________

Források: