Könyvkritika – Marie Lu: Legenda

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, de tényleg. Annyira kellett már egy jó könyv és végre megtaláltam! 🙂

Marie Lu – Legenda

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 302
Kiadás éve: 2012
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Nem is értem, hogy hol volt eddig ez a könyv? Miért nem találtam rá? Mindegy, a lényeg, hogy megszereztem és kiolvashattam, és hogy nem csalódtam benne. A disztópiákra amúgy is nagyon érzékeny vagyok. A beavatott és Az Útvesztő engem nagyon megvett magának, viszont Az éhezők viadalát már kevésbé szerettem. Tartottam tőle, hogy mást már nem tudnak jó disztópiákat írni, de szerencsére nagyon pozitívan csalódtam.

A könyv rengeteg sok erősséget tud felmutatni, sorban az első vagyis jobban mondva első kettő, hogy két szörnyen szimpatikus, erős, érdekes főszereplőt kaptunk. Imádtam Dayt és June-t, és tetszett, hogy az írónő mindkettejüket két külön kasztba sorolta, a társadalom teljesen más, sőt ellentétes felén állnak. June a Köztársaság katonaságának a tagja, Day pedig egy híres és keresett “bűnöző”, aki mindig meglóg a Köztársaság szeme elől. Azt sem tudják, hogy pontosan hogyan néz ki, Day pedig megpróbál bárhogyan kitolni a Köztársasággal, és megpróbál túlélni egy olyan világban, ahol járványok tombolnak és sokan éheznek.

Érdekesség, hogy kiskorukban minden gyereknek részt kell vennie egy próbán, ahol June és Day is maximális pontszámot írt el, csak míg June ezért kitüntetést és biztos helyet kap a legnevesebb egyetemen, addig Daynek rejtőzködnie kell, még a saját anyja sem tudja, hogy él.

Az egész bonyodalmat az okozza, hogy Day betör egy orvosi központba, ahol June testvére meghal, és a katonaság Dayt gyanúsítja. June korábban már elvesztette a szüleit, és most bátyja is elhagyja őt, ezért természetesen önként és dalolva mond igent, amikor megkérik, hogy kutassa fel Dayt. June ezután beveti magát a szegényebb szektorokba, hogy megtalálja Dayt és letartózhassa, ám nem minden alakul úgy, ahogy tervezte, mert számos bonyodalom, újabb infó derül ki, nem csak egymás életéről, de a Köztársaságról is.

Szavak nincsenek rá, hogy mennyire tetszett a könyv. Nagyon ötletes már maga a téma is, az írónő érdekes világot fest elénk. Az ember maga elé képzel egy járványokkal sújtott területet, éhező szektorokat, egy zsarnok Köztársaságot és két nagyszerű főszereplőt, akik a társadalom két ellentétes pontján állnak. Maga a történet lendületes, kiszámíthatatlan, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Mindkét szereplőért ugyanúgy izgultam, és a rejtélyek sem voltak semmik. 🙂 Néhol nyers volt, részletes képet kapunk egy kegyetlen világból, ahol naponta hal meg több száz ember. A disztópiáknak megvannak a maga sajátosságai, ezeket ugyanúgy megkapjuk ebből a regényből is, de ennek ellenére tudott szórakoztatni és újat mutatni.

Egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, hogy mindkét főszereplő 15 éves, és néhol sokkal érettebben gondolkodtak és viselkedtek. Persze, ráfoghatnánk, hogy egy olyan világban, ahol a túlélésért küzdenek, elvárható, hogy hamarabb érnek a gyerekek, de akkor is magamban olyan 18-20 éves körülire tettem őket.

Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki szereti a disztópiákat. Én személy szerint nagyon remélem, hogy megfilmesítik, mert egy nagyon egyedi világról szól 🙂

Kedvenc idézetek:

Mindenhol vannak figyelő szemek, még online is.

Ha lázadni akarsz a rendszer ellen, kezdd el belülről bomlasztani! Sokkal többre mész, mint aki kívülről próbál meg küzdeni ellene. És ha úgy döntesz, hogy teszel valamit, én is benne akarok lenni!

Add a kezed, és én is nyújtom az enyémet.

Összességében a történet: