Könyvkritika – Nicholas Sparks – Kedvesem – Írásról, inspirációról, könyvekről

Utoljára valamikor május környékén olvastam Nicholas Sparkstól. Mivel volt egy pár történet a könyvespolcon, ezért gondoltam újra előveszem az írót. Ezúttal a Kedvesem című regényére esett a választásom. Korábban már láttam a könyv alapján készült filmet, amiben Channing Tatum és Amanda Seyfried játszik, de csak nagy vonalakban emlékeztem a cselekményre, ezért egy teljesen új élményben volt részem. 🙂

Nicholas Sparks – Kedvesem

Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 304
Kiadás éve: 2008

Johnt egyedül neveli szófukar, magába forduló édesapja, akit a munkáján kívül szinte csak az érmegyűjtés érdekli. A tengődő fiatalember egyéb ambíciók híján beáll az USA hadseregébe, ahol karrierje gyorsan felfelé kezd ívelni. Egyik szabadsága idején ismerkedik meg az elhivatott, gyönyörű fiatal lánnyal: Savannah-val, akivel első pillantásra egymásba szeretnek. A lány gyógypedagógusnak készül, és alapítványi munka keretében hajléktalanoknak épít házat. Mély érzelmektől átitatott kapcsolatuk ismeretlen távlatokat nyit meg a fiú előtt: figyelmét az elesettek, a szociálisan rászorulók felé irányítja. A fiú lassan megbékél környezetével, csodabogár édesapjával, és közös életük Savannah-val boldogságot ígér. A reményekkel teli jövő képét darabokra törik a világpolitikai események: a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után John úgy érzi, neki most elsősorban a katonaságnál kell helytállnia. A kényszerű hosszú távollétek azonban megviselik kikezdhetetlennek tűnő kapcsolatukat. Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Az őrangyal, Eltékozolt évek, Igaz hittel, Éjjel a parton, Üzenet a palackban, Első látásra, A leghosszabb út) legújabb regényében a közelmúlt eseményeibe ágyazza szerelmi történetét, amelyben az apa–fiú kapcsolat, az empátia, a szociális érzékenység, az önzetlen szeretet bensőséges ábrázolása is nagy hangsúlyt kap.

A film (és egyébként az amerikai könyvváltozat is) “Kedves John” címen jelent meg. Valahol olvastam, hogy ez a “Kedves John” kifejezés mit is jelent a katonaságban: azokat a leveleket hívják így, amiben a barátnő szakít katona kedvesével. A címet nagyon frappánsnak találtam, tekintve, hogy a főhősünk szintén katona (meg persze John-nak is hívják), illetve, hogy szintén olyan csalódás történik vele, amire egyáltalán nem is számított.

De kezdjük az elejéről. John Tyreenak zűrös gyerekkora volt. Az édesanyját sosem ismerte, a nő meglépett, mikor John kisgyerek volt. John-t azóta az apja nevelte, aki nem egészen úgy viselkedett, mint a legtöbb apa. Bár végig gondoskodott gyerekéről, de John apja igazán magának való, csendes, halk szavú, látszólag semmi nem dühíti fel. Mindemellett pedig számtalan fura hóbortnak él: érméket gyűjt, szinte minden pénzét újabb selejtes vagy hibrid veretekre költi. Vasárnap mindig lasagne-t készít, mindig pontban ugyanakkor kel fel és megy el a munkahelyére, mindig ugyanakkor ér haza. Nincsenek barátai és teljesen a saját világában él. Kisgyerekként ez Johnt sosem zavarta, sőt, együtt is hódoltak az érmegyűjtés szenvedélyének, ám ahogy John kamaszodni kezd, rájön, hogy teljesen más mint az apja, egyre inkább feldühíti, hogy apja nem beszél másról, csak az érmékről.

John ezután lázadó életet folytat: rossz társaságba keveredik, kocsmába jár, iszik, füvezik és még le is tartóztatják. Aztán egyik nap John rájön, hogy valamit kezdeni kell az életével. Az eddig számtalan silány alkalmi munka és alkalmi barátnő rádöbbenti, hogy szeretne végre valamilyen maradandót alkotni. John egy katonai toborzó plakátnak köszönheti, hogy végül a seregben kötött ki, ott ahol az élete gyökeresen megváltozott. Felnőtté, felelősségteljessé vált, aki számtalan más társával együtt az életét kockáztatja. Megtanul fegyvert forgatni, ha kell, embert ölni.

Három évnyi szolgálat után eltávot kap. Meglátogatja apját szülővárosában, ahol a tengerparton megismerkedik egy lánnyal, Savannah-val, aki tavaszi szünetét tölti ott. A két hét, amit együtt töltenek felejthetetlenre sikerül, John úgy érzi, hogy végre megtalálta azt az okos, türelmes, kedves lányt, akivel elképzelné az életét. Azonban hátra van még néhány hónap a szolgálatából, Savannah pedig a szünet után egyetemre megy. Bár nehéz a búcsú, de megegyeznek, hogy tartják a kapcsolatot és levelet írnak egymásnak. A néhány eltelt hónap után azonban minden megváltozik. 2001. szeptember 11-én terrortámadás éri a New York-i WTC-t, aminek hatására John katonatársai (és persze John is) hazaszeretetük jeléül újabb két évvel hosszabbítják meg a katonai szolgálatukat. John így osztagával részt vesz Afganisztán megszállásában.

John azt hitte, hogy Savannah és az ő szerelme mindent kibír, de pár hónap múlva a lány levelei megváltoznak, nem érkeznek olyan gyakran mint korábban, végül pedig több hét kimaradás után Savannah egy szakító levelet küld John-nak. John teljesen maga alatt van, és mivel tart még a szerződése, nincs más választása, mint bánatában a seregbe és a harcba temetkezni. Úgy érzi, nem maradt más neki csak a sereg, ezért folyton meghosszabbítja a szolgálatot. Mielőtt hivatásos katona lenne újabb fordulat történik az életében, az apja agyvérzést kap, ezért kénytelen visszautazni szülővárosába, majd végül újra találkozik Savannah-val. Ekkor végre magyarázatot kap, miért is szakított vele évekkel ezelőtt.

Ahogy a könyv narrátora is jelzi (John) a történetet három része lehet osztani. Az első időszak, amikor John és Savannah megismerkedik, a két hét, amit együtt töltenek és a fájó búcsú. A második kemény időszak a seregben, a szeptember 11-i terrortámadás és az újabb kénytelen hosszabbítás és a Savannah-val való szakításról szól. A harmadik rész, amikor John végül visszatér a tengerpartra, apja halálhírével meglátogatja Savannah-t, végül pedig megtudja, hogy Savannah miért is szakít vele.

Ez a történet is – ahogy számos másik Sparks regény – nagyon romantikusra sikeredett, de ennél mégis sokkal több van benne. Kapunk egy friss, kibontakozó szerelmét két fiatal között és egy konfliktust, amit egyrészről John apja iránt táplált haragja és a katonaélet árnyoldalai teremtenek. Az első részeket nagyon élveztem, igazán könnyedre sikeredett. John és Savannah nagyon összeillő pár lett volna. A második rész, ahol John visszakerül a seregbe értelemszerűen sokkal vontatottabb, fájdalmasabb. Megismerkedünk John katonatársaival, a sereg mindennapjaival, a szeptember 11-e után történt katonai helyzettel. Szinte fizikálisan is érezzük a feszült helyzetet, az orrunkat facsarja a puskapor, a pulzusunk megemelkedik, mi is átérezzük a fájdalmat, amikor Johnt eltalálja két golyó. Együtt kínlódunk John-nal, miután Savannah szakított vele, végül elhatalmasodik rajtunk a gyász, amikor John apja meghal.

A harmadik rész a legszörnyűbb, nem csak azért, mert John apja meghal, hanem azért is, mert megtudjuk, hogy Savannah mennyire könnyelmű és naiv. Ezeket a részeket nagyon nem szerettem, nagyon lehangoltak. Biztosan nem könnyű egy katonafeleség élete. Elhiszem, hogy nap mint nap izgulnia kell a férjéért, aki ráadásul nem is számolhat be arról pontosan, hogy hol, s merre jár, mit csinál. A feleség otthon van, adott esetben neveli a gyerekeket, míg a férj maximum hetente párszor jelentkezhet e-mailen, telefonon. Tudom, hogy Amerikában vagy más országokban évekig élnek így, sőt, elég sokan választják a szárazföldi hadtestet vagy a tengerészgyalogságot. Minden elismerésem a katonáké, akik képesek otthagyni családjukat, hogy emberek millióiért kockáztassák az életüket. Savannah döntését először én is képtelenséggel fogadtam. Ha valakit szeretek, akkor biztos nem azt érdemli, hogy cserben hagyjam.

Végül az igazi megpróbáltatás a történet legvégén jön. John emberségről és tényleg őszinte szeretetről tesz tanúbizonyságot. Nem akarom előre elmondani, hogyan zárul a történet, hiszen ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek kötelező lenne elolvasnia. John a hatalmas nagy szívével megérdemli, hogy mindenki megismerje a történetét. 🙂

A szereplők közül még John apukáját imádtam. Arról sem írnék inkább több szót, hogy miért olyan, amilyen, mert az kiderül a történetből. 🙂 Hibái ellenére szerette Johnt, még akkor sem fordult el tőle, amikor lehetetlenül viselkedett vele.

A könyv rengeteg pozitív tanulságot közvetít, ezért bátran ajánlom romantikus lelkűeknek, családanyáknak, tinédzsereknek, sőt még férfiaknak is. Most is csak azt tudom mondani, hogy IMÁDLAK NICHOLAS SPARKS! és KÖSZÖNÖM! 🙂

Ha pedig kéznél van, akkor mindenképpen nézzük meg a filmet is, mert néhány apró változtatást kivéve hű a könyvhöz!

Kedvenc idézetek:

Tim elmondta – és megmutatta – nekem, hogy az igaz szerelem azt jelenti, hogy a másik ember boldogsága fontosabb számunkra, mint a sajátunk, bármilyen fájdalmas döntéseket kell is meghoznunk ennek elérése érdekében.

Tudtam, hogy szeret engem, de megértettem, hogy a szeretet nem mindig elég. Egy kapcsolatnak a szeretet és a törődés az építőkövei, de az együtt töltött idő habarcsa nélkül és az állandóan fenyegető elválással mindez csak ingatag építmény.