Könyvkritika – Forgotten – Úgyis elfelejtem

A könyvet régóta kinéztem a KK kínálatában, de csak mostanra jutott időm, hogy elolvassam. Eddig mindig félretettem, mindig találtam magamnak érdekesebb történetet.

Forgotten – Úgyis elfelejtemCat Patrick – Forgotten – Úgyis elfelejtem

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 278
Kiadás éve: 2012
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Érdekes a felvetés erről a furcsa amnéziáról. London mindent elfelejt, visszafelé emlékezik. Azt hiszem, ez miatt tetszett meg a történet, mert nagyon egyedi és kíváncsivá tett, hogy mit is lehet belőle kihozni.

A történetet természetesen maga London E/1-ben meséli el nekünk. Rögtön az események közepébe csöppenünk, nagyon nem is kapunk magyarázatot az elején, hogy mi történt főhősnőnkkel, hanem rögtön belevágunk. Aztán egyre csak kuszálódtak a dolgok. Azt hiszem, jelentősen visszavett az élményből, hogy nagyon sokáig olyan érzésem volt, mintha nem tudnám, hogy miről is olvasom. Most akkor a tegnapról beszélünk? Vagy a máról? A jegyzetekben pontosan milyen nap is szerepel? Jobban oda kellett figyelni a részletekre, ezért néha elvesztettem a fonalat. Lehet, ez volt az írónő célja, de így nem igazán éreztem, hogy azt kaptam, amit elvártam volna.

Az első napon London találkozik egy sráccal, csak az a probléma, hogy Luke nem szerepel a jövőjében. Ami furcsa, mert a srác dögös, és szemmel láthatóan érdeklődik London iránt, így biztos, hogy emlékeznie kellene rá. London mindennapi problémái mellett – hogy kordában tartsa életét az amnézia mellett – nyugtalanító álmokat emlékeket kezd el látni, amiben még London sem biztos, hogy pontosan mit akar jelenteni. Az egész furcsa helyzethez társul, hogy London szépen lassan elkezdi megtudni, hogy pontosan mi történt a családjában, ami feltehetőleg az az ok lehet, amiért az agya elkezdett “másképp” működni.

Nem akarom lelőni a poént. A regény fordulatokban nincs híján, de egy kicsit lezáratlannak érzem. Már reménykedtem, hogy valamilyen jó kis csattanót kapunk a végén, de aztán szépen minden szál el lett simítva, csak úgy hirtelen. Ez miatt van az az érzésem, hogy sokkal jobbat, többet is ki lehetett volna hozni az érdekes felvetésből. Megmondom őszintén, egy kicsit természetfelettibb történetre gondoltam, vagy legalább egy kicsit misztikusabbra. Itt meg el van intézve annyival, hogy egy gyerekkori tragédia miatt kezdett el London visszafelé emlékezni.

A téma nem egyszerű, éppen ezért vannak benne logikai hibák. Míg London azzal küzd, hogy szinte mindent elfelejt, akkor hogyan járhat normális iskolába? Ráadásul az is hihetetlen, hogy csak az édesanyja és legjobb barátnője tud a dologról. Kérdem én, nem kellett akkor valamilyen alapos és rendes kezelést kapnia? Mindamellett, hogy London rengeteg orvosnál, pszichológusnál járt, azért a tény, hogy valaki visszafelé emlékezik, csöppet sem átlagos. Biztos, hogy jobban rácuppana az orvostudomány és nem intéznék el annyival, hogy “az agyában nem találtak semmit, minden rendben működik, járjon kezelésre, egy pszichológushoz osztjóvan.”

Cat PatrickA könyv vége nem sikerült valami jól, lezáratlan és egy kicsit rossz ettől a szám íze. Úgy érzem, mintha az írónő direkt akarta volna ilyen gyorsan letudni. Azt gondolnám, hogy egy nagyszerű függővég és van még folytatás, de nem. Sajnos nincs. A harmadik csillagot csak a borító és az alapötlet miatt adtam meg a könyvnek.

Kedvenc idézet:

Vicces, hogy egy lehetőség mennyire fel tudja dobni az embert. És vicces, hogy a valóság mennyire földhöz tudja vágni.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2

Ha megjött a kedved, olvass bele online!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: