Könyvkritika – Nightshade – Az Őrzők

Cremer, Andrea – Nightshade – Az Őrzők

Egmont-Hungary Kft., 2011
472 oldal

Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány egy hozzá hasonló fiatalokból álló falka vezetője. Napközben iskolába járnak, mint bárki más, ám néha farkas alakot öltenek, hogy teljesítsék feladatukat, a hegyen lévő szent helyek védelmét a betolakodóktól. Calla vőlegényét szülei már születésekor kijelölték, egy másik falka alfahímének személyében, és hamarosan sor kerül az esküvőre. A fiatal pár együtt fogja irányítani az új falkát. Egy napon a lány megment egy kirándulót járőrözés közben, és szoros kapcsolat szövődik köztük. Új barátja révén Calla akaratlanul is szembefordul eddigi világával, a szigorú szabályok által kormányzott farkasközösséggel. Kedveli rámenős vőlegényét és büszke rá, ám a titokzatos új fiú is vonzza. Egyre többször találkoznak, kutatásba kezdenek, és kiderítik, mennyi mindent titkoltak el a farkasok elől saját uraik a küldetésükkel kapcsolatban. Calla rájön, hogy eddig biztonságosnak hitt világában minden másképp van, mint hitte. Ráadásul egyre közeleg esküvőjének időpontja, és választania kell a két fiú közül.

Régóta terveztem, hogy megszerzem ezt a könyvet és hála a Moly.hu-nak, sikerült elcserélnem. 🙂 Rögtön bele is kezdtem és alig pár nap alatt végeztem vele. 
Az első olyan fantasy könyv, ami kicsit más mint a többi, igaz, hogy a sokak-szerint-lerágott-csont vérfarkas sztori, de én a főhősöket inkább alakváltó farkasoknak nevezném, hiszen nincsen rájuk hatással a telihold és nem olyan erőszakosak, mint az “eredeti” vérfarkasok, s akkor váltanak alakot, amikor nekik tetszik.
A történet jól fel van építve, ahhoz képest, hogy egy első könyves szerzőről van szó, tetszett benne a háttértörténet az Őrzőkről, a Keresőkről és a Vigyázókról. A könyv a megszokott 3 szerelmes kategória, hiszen Calla találkozik a titokzatos Shay-jel, akit az új falkavezér utasítására meg kell védenie, ellenben ott van Calla kijelölt vőlegénye, Ren. Calla mindkét fiú iránt gyengéd érzelmeket táplál és a különbözőség ellenére mindkét srác ugyanúgy vonzza őt.
Calla Shay segítségével megpróbálja kideríteni, hogy mi felé teremtmény is a fiú, hiszen abban biztos, hogy nem átlagemberről van szó, erről a tarkóján lévő kereszt alakú tetoválás is árulkodik. Shay nagybátyja kastélyában rátalál egy furcsa könyvre, amit az Őrzők sohasem láthatnak, így Calla is elutasítja annak elolvasását, míg nem Shay meg nem győzi, hogy olyan információkat tartalmazhat, ami létezésük megmagyarázója lehet. 


A könyv gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a fejezetek úgy vannak lezárva, hogy az ember akaratlanul is tovább lapozik. A Cremer által lefestett világot hamar befogadja az olvasó, én a tizedik oldaltól teljesen beleéltem magam a cselekménybe, én is ott éreztem magam a farkasok között, miközben kilógó nyelvvel rohanok a fák között :). Az írónő úgy zárta le az utolsó fejezetet, hogy mindenképpen késztetést érzek arra, hogy megszerezzem a folytatást.
Aki szereti a fantasy történeteket, az biztosan szintén kedvelni fogja ezt is, számomra az elmúlt időszak legizgalmasabb könyvévé vált!


Karakterek: Egy kicsit túl sok szereplővel “dobott nyakon” minket elsőre az írónő, nehezen lehetett követni, hogy ki kicsoda és kivel van, szerintem elég lett volna mindkét farkasfalkánál megemlíteni 4-4 tagot, úgy követhetőbb lehetett volna.  Ebből az okból nem is lett minden karakter részletesen kibontva, ha már említést teszünk róluk, akkor szerintem illet volna  részletesen megismertetni az olvasókkal. Attól függetlenül a főszereplő hármast szimpatikusnak tartom. Tetszett, hogy a karaktereknek egyedi nevük van, ami nem keltette bennem a “tucat” kategóriát.
Kedvenc karakterem: Shay, aki megpróbál barátságosan viszonyulni az összes falkataghoz és Calla öccse, Ansel. 
Borító: A borító nagyon tetszetős. Sajnos jellemző rám, hogy a borító alapján ítélek, így volt ezzel a könyvvel is. Számomra csillagos 5-ös!
Szöveg: Találtam benne pár helyesírási vagy elütési hibát, de olvastam már hanyagabban megszerkesztett könyvet, így nem volt zavaró. 
Kedvenc rész: Az a jelenet mikor Shay és Calla megöli a barlangban rejtőző pókot és az egész könyv során a farkasalakok leírása. Nagyon hihető. 
Rész, amit nem szerettem: Nem értettem, hogy Calla miért ragaszkodik ennyire a hagyományokhoz, annak ellenére, hogy Shay megpróbálja ráébreszteni, hogy egész világuk egy hazugság, bár külön pontot érdemel, hogy a lány ennyire kitart az elképzelései mellett. Nem tetszett, hogy Ren megpróbálja uralni Callát és úgy tesz, mintha ő egy kiskirály lenne, de a könyv végére elég szerethető karakter vált belőle. 
Kedvenc idézet:  “Gyerünk, Maugli. Öljük meg Bambit.” , “Ha megint megszúrsz, tűpárnád csinálok a fejedből.”
Összességében a történet: