Könyvkritika – Alkonyat

Végre elérkezett a pillanat, hogy én is szóljak egyik kedvenc könyvemről. Aki még nem olvasta, annak ezzel a kis összefoglalóval szeretnék egy kis betekintést nyújtani és kedvet csinálni az olvasáshoz.

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Sorozat: TWILIGHT SOROZAT
Oldalak száma: 502
Kiadás éve: 2009

Történet: A történet egy fiatal, gimnazista lányról (Bella Swan) szól, aki szülei válása után, úgy dönt, hogy apjához (Charlie Swan), a helyi rendőrfőnökhöz költözik az Oregon megyei Forks-ba.

Bella rögtön az első napon megismerkedik az iskola furcsa Cullen gyerekeivel, akik kitűnnek a megszokott iskolás hadból, nem csak azért, mert emberi szemmel páratlanul szépnek tűnnek, hanem azért is, mert más diákkal nem nagyon barátkoznak és elzárkóznak másoktól.

Első biológia óráján Bella az egyetlen üres helyen foglal helyet, ami történetesen a “legfiatalabb” Cullen fiú, Edward mellett van, aki az egész óra alatt furcsán viselkedik. Nem elég, hogy nem köszön a lánynak, de egész órán úgy tesz, mintha valamilyen leprát vagy betegséget hordozna a lány. Bella nem érti a fiú viselkedését, mikor az több napig is kimarad, mikor végre az egyik napon a fiú megszólítja őt.

Innen a ponttól indul a két főszereplő izgalmas kalandja, miközben egymásba szeretnek. A könyv Edward családjának “lázadásáról” a fajtája ellen, a beilleszkedésről és a tiltott szerelem egyvelegéről szól. A két fiatalnak nem csak a vámpír és az emberi faj között álló szakadékokat kell átugraniuk, hanem egy közeledő vérszomjas támadóval is meg kell küzdeniük, akik Bella vérére éheznek.

Sokan gondolják azt, hogy ez a sztori nem szól másról, mint egy jól koppintott történetről, ami sok könyvben megjelent már ez előtt, de azt senki nem vitatja, hogy Meyer egy teljesen új értelmet adott neki. A tiltott szerelem, mint olyan, régóta a könyvek középpontja, ahol végigkísérjük a főhőst megpróbáltatásain és próbatételein keresztül, hogy végül megbizonyosodjunk, a két hőst valóban egymásnak teremtették. Gondoljunk csak a Rómeó és Júliára, vagy akár a Büszkeség és Balítéletre.

Az már biztos, hogy Meyer egy teljesen más oldalról közelített meg a fantasy/urban fantasy világát és arról nem csak én, hanem, több millió másik rajongó is meg van győződve, hogy maradandót alkotott.

Karakterek: Számomra a karakterek nagyon is valóságosan voltak, Bella a csetlő-botló tini, teljesen megformálja a mai fiatalok képét, azonban néha már túl tanácstalannak vagy egy kicsit túl határozottnak tűnt.

A többi karaktert az író jól lefestette, annak ellenére, hogy E/1 személyben, Bella szemszögéből íródott a történek. Kedvenc karakterem, akivel azonosulni tudtam, mégis Bella marad, hiszen én is voltam fiatal 🙂

Történet: Nálam egyértelműen 5/5!

Borító: A Twilight sorozat megjelenése óta különösen felcsigáznak a fekete hátteres borítók, szerintem ez egy nagyon jó választás volt a Könyvmolyképzőtől, hogy nem változtatta meg az eredetit, hanem hűen követte az amerikai változatot.

Kedvenc rész:  Amikor Bella tulajdonképpen rájön, hogy Edward “micsoda” és természetesen a végén lévő hajsza.

Tetszett, hogy Meyer egy ilyen egyszerű történetből is klassz kis sztorit dobott össze, az utolsó fejezetig fenn tartja az érdeklődést, felcsigázza az olvasót, hogy vajon mi is fog még történni. Nincsenek benne unalmas részek, a történet egy kerek egész.

Rész, amit nem szerettem: Néha Bella nagyon is erőszakos és önfejű Edwarddal szemben… Én aláírom, hogy az ember azonnal tudni akarja, hogy a másik kicsoda-micsoda, de azért szerintem az életben ennél jóval finomabban az emberek.

Összességében a történet: Nálam egyértelműen 5/5, a Harry Potter sorozat óta, az első olyan saga, ami levett a lábamról és maradandó élményt nyújtott.