Mert az első változat nem arra van, hogy szeresd, hanem arra, hogy átírhasd.
Ez az a mondat, amit a legtöbb írónak nem mondanak el időben, pedig rengeteg fölösleges önostorozást spórolna meg.
Az első verzió azért fájdalmas, mert túl közel van hozzád. Még emlékszel arra, mit akartál vele csinálni, és pontosan látod, hogy nem az lett belőle. A fejedben ott van a jobb, a tisztább, az élesebb változat – a papíron meg egy nyers, sokszor széteső, túlírt, vagy épp túl lapos szöveg.
Az első változat valójában nem regény, hanem összefüggő jelenetek sokasága. Jegyzetek egymás után fűzve. Próbálkozás. Tájékozódás. Ilyenkor derül ki, hogy miről szól valójában a történet.
Teljesen normális utálni, mert:
- tele van klisékkel, amiket később úgyis kigyomlálsz,
- túlmagyaráz ott, ahol majd elég lesz egy félmondat,
- hiányos ott, ahol te még fejben odaképzeltél egy csomó mindent a jelenetben,
- rossz helyen van a fókusz,
- nem elég jó a szereplők közötti dinamika,
- laposak a dialógusok,
- és sokkal ügyetlenebb, mint amilyennek szeretted volna.
Ráadásul az első verzió még nem tartalmazza a tudást, amit az írás közben szereztél. A végére már jobban ismered a karaktereket, motivációjukat, a világot, a történet valódi tétjét – de ez a tudás még nincs visszavezetve az elejére. Ettől tűnik az egész hamisnak, laposnak, nem elég jónak.
Az is fontos, hogy az első változatban az ego még nagyon hangos. Azt szeretnéd, hogy ez már most olyan legyen, mint a könyvek, amiket szeretsz. De azok a könyvek sem első változatok. Hanem harmadikak, huszonötödikek, negyvenedikek. A te első verziódat nem velük kell összehasonlítani, hanem azzal az állapottal, amikor még csak egy ötlet volt a fejedben.
Ha utálod, az gyakran azt jelenti, hogy jó az ízlésed. Felismered, hogy a szöveg nem ér fel ahhoz, amit elképzeltél. A probléma akkor lenne, ha tökéletesnek látnád, mert akkor nem lenne hová fejlődnie.
És van még egy ok, amiért normális utálni, mert amikor végre leírod, már nem álom többé. Igen, megcsináltad. Lehet, hogy hónapokat, éveket töltöttél el a történettel, de még mindig nem jó. De ez az egyetlen pont ahonnan, ha nem hátrálsz meg, valódi regény születhet.
Szóval ha ránézel az első változatra, és azt érzed, hogy úristen, ez mi, akkor jó helyen jársz.
Ez nem a vég. Ez a kezdet.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a hírlevélhez, ahol értesítést küldök minden friss bejegyzésről, írástechnikai anyagról, és néha egy-egy szégyentelenül őszinte kulisszatitkot is.
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás