Írástechnika – Kik is azok a “kerek” karakterek?

A mostani témánk elég összetett. Lapos karakterről és ismérveiről már korábban írtam egy cikket. Most ennek ellenkezőjéről, a “kerek” karakterekről fogok beszélni. Segítségemre ezúttal is E.M. Forster Aspects of the Novel kötete lesz.

Talán az angol neve sokkal találóbb, angolszász területen ezeket a karaktereket “round” karaktereknek hívják, ami szerintem sokkal kifejezőbb. Hogyha azt a kritikát kapjuk valakitől, hogy karaktereink szépen kibontottak, életszerűek, valóságosak, akkor tulajdonképpen semmi okunk a pánikra, valamit jól csináltunk. A szépirodalomban a “kerek” karakterek azok, akik mintha csak az ismerősi körünkből léptek volna ki, sokoldalú személyiséggel ruházták fel őket, csöppet sem egysíkúak, mélységgel és dimenzióval rendelkeznek. A “kerek” karakterek legtöbbször a történet folyamán személyes fejlődésen mennek keresztül, ideális esetben az egész sztori mozgató rugója az, hogy a főhős/karakter változik valamilyen úton módon.

Mik az ismérvei?

  • A kerek karakterek segítenek abban, hogy a történet, cselekmény hitelesebb legyen, hasson az érzelmekre, ezáltal az olvasó sokkal inkább bevonódik. Viselkedésük már-már ismerős, az írók gyakran a saját életükből merítenek egy-egy ilyen karakter megformáláshoz.
  • Ha jól végezzük a dolgunkat, ezek a karakterek bonyolult személyiségüknek köszönhetően különböző bonyodalmakba kerülnek, tetteik intrikákat generálnak, mi pedig még többet akarunk megtudni róluk.
  • A karakterek emlékezetesek, az olvasók szívesen azonosulnak velük, izgulnak értük, szeretik, vagy éppen gyűlölik őket a döntéseik miatt.
  • Ezek a szereplők mintha életre kelnének a fejünkben, nem csak a papíron leírt tetteiket látjuk magunk előtt, hanem háttértörténetüknek, motivációjuknak, céljaiknak és gyengeségeiknek köszönhetően nem engedik, hogy elfelejtsük őket. Olyan részletességgel vannak ábrázolva, hogy szinte megelevenedik a szemünk előtt alakjuk, ha megszólítanánk, pontosan tudnánk, hogy mit mondanának egy adott helyzetben.

Kerek vs. lapos karakter

A lapos karakterekkel ellentétben ezen karakterek sokkal jobban kidolgozottak, tulajdonságaik, személyiségük teszik igazán élővé őket. Amikor “kerek” karakterekről beszélünk, nem tudjuk csupán egy szóval leírni őket, hiszen nem statikus szereplők. Azért azt fontos megjegyeznem, hogy a “lapos” karakterek használata nem feltétlen jelent hibát. Minden könyvbe kellenek mellékszereplők, ott megengedett, hogy egyes szereplőket kevésbé bontsunk ki, hiszen az olvasó nem feltétlen értük fog izgulni. A szépirodalom legismertebb és legkedveltebb karakterei, mind “kerek” karakterek, valószínűleg ezért is szeretik annyian, még akkor is, ha mondjuk egy antagonistáról van szó, mint Voldemort, Mr. Hyde, Darth Vader vagy Sauron.

Ne felejtsük el, hogy nem feltétlen szükséges minden karakternek fejlődnie a történet folyamán, de attól még lehet “kerek” karakter. Albus Dumbledore tipikusan olyan “kerek” karakter, akinek már az egész lényét sok titok övezi, ellentmondásos a múltja, de az egész Harry Potter széria alatt nem sokat változik a személyisége, hozzáállása és világképe is állandó marad.

Néhány útmutató “kerek” karakterek megformáláshoz

Forster két lényeges szempontot említ meg, minek kell teljesülnie, hogy egy “kerek” karakter létrejöjjön:

a, az egyik, hogy meglepően és kiszámíthatatlanul viselkedjen

b, a másik, hogy mindemellett meggyőzőnek és hitelesnek kell maradnia.

A “kerek” karakterek megalkotásához feltétlen szükséges többféle aspektusú és mélységű személyiség, rendelkeznie kell valamilyen belső konfliktussal. Szükséges hibáznia vagy ellentmondásokba keverednie, a sztori alatt pedig nemárt az érzelmi fejlődés.

A személyiség mélysége

Nem feltétlen gond az, hogyha sztereotípiákban gondolkodunk. Attól hogy szeretnénk egy hősről írni, aki kalandokat keres, még nem feltétlen lesz lapos karakter. Minden szereplő így jelenik meg először az olvasó fejében, de a történet előrehaladtával lehetőség van kibontani a jellemüket, személyiségüket. Hogy egy vicces, Shrek-es példával éljek, a szereplő legyen olyan, mint egy hagyma: a történet folyamán ismerjük meg jobban a személyiségét, hatoljunk bele a mélyebb rétegek alá, legyen színes és élő. A karakterek személyiségének több aspektusa fokozatosan bontakozzon ki, ne zúdítsuk rá azonnal az olvasóra, hagyjuk, hogy saját maga alkosson meg egy képet a szereplőnkről. Ha a hősre visszatérünk, gondoljunk csak Zsákos Bilbóra. Világunkban sosem létezne, egészen addig, amíg Gandalffal és a tizenhárom törppel el nem indul a Magányos Hegy felé. Már rögtön Bilbo megismerése után a karakter komoly konfliktus előtt áll: marad-e otthon Zsáklak már-már unalmas kényelmében, vagy fogja magát és belevág az ismeretlenbe.

Tipp: ajánlatos készíteni főhősünk és néhány fontosabb szereplő megírása előtt karaktertesztet. Nekem sokat segít, hogy még írás előtt vázlatot készítek róluk.

Hibák és ellentmondások

Ez szerintem az egyik legérdekesebb. Feltehetjük magunknak a kérdést, tényleg csak olyan karakterekről akarunk olvasni, akik tökéletesek? A válasz egészen biztosan nem. Ha egy karakter nem hibázik, akkor nagyon hamar ellenszenves lesz az olvasóknak, hiteltelenné válik. A legtöbb olvasó olyan karakterekről, főhősökről szeret olvasni, akik elérhetőek, akik olyanok, mint mi, vagy az ismerőseink. Senkinek nem kellenek plasztikbábuk, verhetetlen ellenfelek, kiváló harcosok.

Gondolj bele, senki sem egyforma, de az biztos, mindenki hibázik. Senki sem képes állandóan jó formában lenni, előfordul, hogy nyúzottak vagyunk, álmosak, fáradtak, a legszívesebben melegebb éghajlatra küldenénk a kollégákat, barátokat, anyóst.. stb. 🙂 Nos, a karaktereink életében sem klappol mindig minden.

Sokszor mondják azt, hogy akkor mutatkozik meg igazán valakinek a személyisége, amikor konfliktusba keveredik. Ez szerintem nagyon igaz. Akkor ismerjük meg valódi énünket, hogyan reagálunk váratlan helyzetekre, mit hoz ki belőlünk egy-egy pofon, amit az élettől kapunk. Erre gondolhatott Forster, amikor arról írt, hogy a “kerek” karaktereknek meglepőnek kell lenniük. Ha olvasunk valakiről, nem feltétlen tudjuk kitalálni, hogy mit éreznek, mi játszódik le bennük, mit várhatunk tőlük. Az, hogy néhány karakter nem úgy reagál, ahogyan várnánk, felkelti a kíváncsiságot. Vajon miért reagált így? Mi lehetett a háttérben? Miért bántódott meg annyira?

A karakterek konfliktushelyzetben nem feltétlen cselekszenek logikusan, ez is továbbformálja személyiségüket. Magunk is sokszor hozunk rossz döntést, vagy megpróbáljuk a nekünk tetsző legoptimálisabb megoldást választani. Ez a könyvekben sincs másként. Ellentmondásokba is sokszor keveredünk, ám ezért senkit nem kell hibáztatni. Ez is a fejlődés része.

A legellentmondásosabb karakter, akit most példaként tudok felhozni, Dexter Morgan, a Dexter című sorozatból. Ha nem láttátok, akkor mindenképpen ajánlom megnézésre, mert annak ellenére, hogy egy igazi antihős, a személyisége nagyon összetett és érdekes. Dexter vérfolt-elemző a helyi nyomozóirodában, különböző bűnügyek megoldásában segédkezik, miközben egy igazi éjszakai ragadozó. Dexter egy sorozatgyilkos, aki embereket öl, de csak olyanokat, akik maguk is bűnösök valamilyen formában. Létezik egy saját értékrendje, hogy csak azokat öli meg, akik megérdemlik. Egyetlen igazi vágya, hogy gyilkolhasson, de egyáltalán nem akarja leküzdeni és nem is szorong miatta. Habár látszólag egy gonosz főszereplőről van szó, mégis imádjuk.

Néhány példa kerek, ám koránt sem tökéletes karakterre

Elizabeth Bennett – Büszkeség és balítélet

Lizzy Bennet egyik legszembetűnőbb hibája a gőgössége és büszkesége, de mindamellett egy szellemes, okos karakterről van szó, aki képes a sznob angol társadalom pletykásai fölé emelni magát. Mindemellett a főhősnő követ el hibákat és néha elhamarkodottan dönt másokról. A regény központi témája Lizzy és Mr. Darcy közötti meglehetősen ellentmondásos és fura kapcsolat.

Holden Claufield – Zabhegyező

Holden egy iskolakerülő kamasz elég szarkasztikus hanggal, ami nagyon is hihető karakterré varázsolja. Ennek ellenére megbízhatatlan narrátor, zavaros beszámolókat ad az eseményekről, számtalanszor következetlenségekbe bonyolódik. Cselekedetei gyakran önpusztítúak, viselkedése ellentmondásos, mégis falni lehet szavait.

Perselus Piton – Harry Potter sozozat

Szerintem nála kerekebb karakter aligha van a szériában. Kezdetben egyenesen egy gúnyolódó, irigy gazembernek tűnik, aki örömét leli abban, hogy bosszúságot okozzon Harrynak és barátainak, de a sorozat előrehaladtával nagyon is megértjük azt a belső feszültséget, ami a karakterben jelen van. Rowling zseniális dolgot művelt, hiszen Pitont kezdetben mindenki gyűlöli, ám ő az a karakter, aki a legtöbb mélységét mutatja meg a sorozatban. Piton a sorozat vége felé igazi hőssé válik, megnyílik előttünk és látni engedi, hogy a zord külső ellenére mekkora szíve van, és milyen hűségről tesz tanúbizonyságot.

Források: https://literarydevices.net/

https://www.britannica.com/art/flat-character

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: