Eszembe jutott, hogy csinálhatnék egy olyan sorozatot, amiben összeszedem, hogy bizonyos évszakokban én milyen olvasnivalókat ajánlok. Én is szeretem ezeket a könyvajánlókat olvasgatni, biztosan lesz olyan könyv, amit még esetleg nem olvastatok korábban.
Én minden évszakot szeretek. Nincs kifejezetten kedvencem, szerintem mindegyiknek megvan a maga szépsége. Az ősz bár sokak szerint az elmúlásról szól, a természet haldoklásáról, ám én ezzel nem értek egyet. Mindegyik évszakban van valami gyönyörű és varázslatos. Tavasszal bontanak virágot a fák, nyáron megérnek a gyümölcsök. Az ősz ezer színben játszik, imádom a sült gesztenye, a pumpkin pie latte, a sütőtök illatát. Imádom a barnás okkerszínt, ami visszaköszön nemcsak a divatban, de a lakberendezési tárgyakon is. Az ősz mindig ráhangolódás a télre és egy tökéletes átmenet a hideg, pulcsis, teázós napokra.
Az imént felsorolt könyvek a kedvenceim, ha még nem olvastátok volna, mindenképpen ajánlom őket. Szuper őszre hangolódós olvasnivalók. 🙂
#1 Louisa May Alcott – Kisasszonyok
Egészen sokáig nem ismertem a könyvet, néhány éve találtam rá egy külföldi könyvesblogger ajánlásában, aki olyan “régebbi” megjelenésű könyveket javasolt olvasásra, amik a mai napig rengeteg tanulsággal szolgálnak, és segítenek, hogy egy kicsit kilépjünk a megszokott modern könyvszenzációk fogságából. Tényleg van valami örökérvényű a Kisasszonyokban. Nemcsak négy testvér útjáról szól, de azért tetszik különösen, mert mind a négy nővér másban tehetséges, másért lehet szeretni a karakterüket, és én magam is mind a négyükkel találok valami hasonlóságot. Nem tudom, melyiküket szeretem jobban, de talán Jo March áll a legközelebb a szívemhez, talán azért, mert ő is író és könyvbolond. 🙂 Egy forró tea vagy kakaó mellett tökéletes kuckózós olvasnivaló.
“…nem különösebben művelt vagy intelligens emberek, és hogy a felszíni csillogás nem fedi el teljesen az alatta lapuló közönségességet.”
#2 Alice Hoffman – Átkozott boszorkák
Az egyik kedvenc boszorkányos könyvem! (Természetesen a Harry Potter sorozat után.) Talán azért is szeretem annyira, mert Gillian és Sally története annyira emberi, annak ellenére, hogy mindkettejük ereiben boszorkányvér csörgedezik. A filmváltozatot sokkal előbb láttam. Talán annak is köszönhető, hogy ennyire megszerettem a sztorit, mert szerintem Sandra Bullock az egyik legtehetségesebb színésznő, aki mentes minden sztárallűrtől, roppant humoros és okos nőnek tartom, igazi példakép. Persze ne feledjük el Nicole Kidmant sem, akit egy ideig nem kedveltem, de mostanában sok olyan filmet és sorozatot készített, ami rengeteg jó kritikát kapott. Na de vissza a könyvre. A két lánytestvér karaktere teljesen szemben áll egymással. Gillian öntörvényű, pezseg körülötte az élet, számos fiúja volt már, mindig kiszökik éjszakánként. Sally otthonülős, nyugodt, sokkal megfontoltabb. A lázadó Gillian helyett én inkább Sally-vel tudtam azonosulni. Bár egy ideig külön utakon jártak, az erős testvéri kötelék, ami köztük van, példaértékű. A könyv nem feltétlenül csavarokban gazdag, mégis izgalmas, fanyar humorú (jó értelemben), ha belelendül az ember, akár egy nap alatt is kivégezhető. Garantáltan újraolvassátok.
“Mindketten mindig ugyanazt kívánták azokon a forró, magányos éjszakákon a nagynénik házának tetején ülve. Hogy egyszer majd a jövőben, ha felnőnek, és felnéznek a csillagokra, ne kelljen félniük semmitől. Ez az az éjszaka, amelyre vártak. Most lett jelenné a jövő. És maradhatnak benne, amíg csak kedvük tartja, amíg az utolsó csillag fénye is meg nem fakul, de maradhatnak azután is, mikor már tökéletesen kék az ég délben a fejük felett. “
#3 Emily Brontë – Üvöltő szelek
Az eredeti mű 1847-ben jelent meg, mégis van valami oka, amiért itthon is annyiszor újranyomják. Akkoriban viszont nem igazán értékelték Emily egyetlen prózai munkáját, sok kritikus negatív véleménye miatt sokáig hányattatott élete volt a könyvnek. Aztán valami megváltozott, a könyvet hirtelen falni kezdték az olvasók és a szereplők önálló életre keltek. Heathcliff és Catherine Earnshaw karaktere (és kettejük kapcsolata) rengeteg ismert írót ihletett meg. Kettejük kapcsolata egyszerre volt lehengerlő, mérgező és végtelenül romantikus. Nekem egyből Bella-Edward, és Ana-Christian Grey kapcsolata ugrott be. A történet egyébként nagyon lassan építkezik, a nyelvezete sokszor kacifántos, mély gondolatokkal teli, ezért csak olyanoknak ajánlom, akik ettől nem rettennek meg, és van idejük beletemetkezni az esős napokon egy ilyenfajta, romantikus klasszikusba. 🙂 Az biztos, hogy nem egy hétköznapi romantikus történet, aminek a végén ott a happy end és sírunk-rívunk, de megéri elolvasni.
“Légy mindig velem… mindegy, milyen alakban… tégy őrültté! De ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Ó, Istenem, ezt nem lehet szóval elmondani. Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek a lelkemtől megfosztva!”
#4 Kendare Blake – Vérbe öltözött Anna
Ez a sztori igazi, brutális horror, de ha már ősz, és Halloween, akkor mindenképpen ajánlom olvasásra. Cas Lowood története nem egy mese, sokkal inkább horrorsztori. Ő az a főhős, aki kísértő, gyilkoló halottakra vadászik és nem kegyelmez senkinek sem. A sztori kellemesen kikapcsol, nem kell attól tartani, hogy unalmassá válik, mert pörögnek ám az események. Néhányan azt mondják, hogy eléggé érezhető rajta egy kis Odaát feeling, de mivel én nem láttam a sorozatot (még), ezért erről nem tudok nyilatkozni. Van benne szerelmi szál, de az nem kap akkora hangsúlyt, ami a műfajt és a sztorit tekintve nem is akkora nagy baj.
“Ha az emberek tudnák, miket művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután Casper átharapta a torkukat.”
#5 Kami Garcia – Margaret Stohl: Lenyűgöző teremtmények
Annyira örülök, hogy megszületett ez a sorozat, mert egyszerűen letehetetlen. Imádtam minden részletélt. Gatlint, a kisvárost, ahol még mindig érződik az ott lakókon, hogy egy konzervatív déli államban vagyunk. Imádtam Ethan és Lena kapcsolatát, a humort, ami végigkíséri az egész sztorit. Annyi sok jó és szimpatikus karakter van a könyvben, hogy nem is tudom, kit szeretek jobban. A lázadó Ridley-t, a kelekótya Linket, a goromba Macon bácsit, vagy a gondoskodó Ammát. Ó, és igen, a Nővérek! 🙂 Bárcsak az én családomban is lennének ilyen vénkisasszonyok.
Nem egy elcsépelt boszorkányos történet, hiszen Lena minden egyes családtagja más-más, érdekes képességgel rendelkezik. Nagyon örültem, hogy nem Lena, hanem Ethan szemszögéből látjuk az eseményeket, ez egy kicsit más ívet ad a történetnek. Ha tehetném, és megválaszthatnám, hogy hol éljek, akkor tuti, hogy vagy New York, vagy Amerika egyik déli állama lenne. Nem tudom megmagyarázni, de annyira szeretem az ilyen tipikus kisvárosias hangulatot, a rengeteg zöld övezetet, a lakóközösséget, akik mindig jobban tudnak mindent, a viktoriánus házakat, a tipikus hamburgerezőket piros bőrüléses boxokkal, lambériázott falakkal. Nem hiszem el, hogy a filmváltozat nem kap folytatást. 😦 Annyira szomorú vagyok, mert iszonyatosan imádtam a sztorit, és szerintem a filmadaptáció is jól sikerült. Volt benne egy-két változtatás, de a sok neves színész ellenére sajnos nem termelt elég bevételt, ami nagy kár. Pedig Alden Ehrenreich, Jeremy Irons
és Emma Thompson igazán elvitték a hátukon a filmet.
“A Nővérek kifeszítettek egy szárítókötelet a kertben, amire Mercy néni egy kampó segítségével felerősített egy hosszú pórázt, a póráz másik végét pedig a macska nyakörvére csatolta, hadd sportoljon szegény pára. Ezerszer elmondtam nekik, hogy nyugodtan kiengedhetik a macskát, az mindig hazajön, de Mercy néni mindig úgy nézett rám, mintha azt tanácsoltam volna neki, hogy bútorozzon össze egy házasemberrel.”
Remélem, hogy segítettem választani olvasnivalót a következő hónapokra. Ha elolvastad valamelyiket, akkor szívesen olvasnám a véleményed! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?