Könyvkritika – Delírium (Delírium-trilógia 1.)

Tudom, nagyon régóta volt már könyvértékelés, mert egy ideje lekötnek a különböző pályázatok és az írástechnikai cikkek fordítása, de íme, ismét felvesszük a fonalat. 🙂

covers_154684Lauren Oliver – Delírium (Delírium-trilógia 1.)

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 408
Kiadás éve: 2011

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

Azt hiszem, hogy először a Molyon találkoztam a sorozattal, amikor még csak ismerkedtem a disztópiákkal, kétségkívül Lauren Oliver könyve az egyik első a mostanában népszerű műfajban. Már elsőre érdekesnek találtam az írónő felvetését egy olyan világról, ahol a szerelem egyfajta betegség, amit a hatalmon lévő kormány megpróbál teljesen kiiktatni az emberek életéből, mert szerintük ez minden baj forrása.

Így kapjuk meg Lena sivár világát, ahol az ellenőrzés mindennapos, ahol már gyerekként arra oktatják a gyerekeket, hogy a szerelem rossz, és mindenkinek óvakodnia kell tőle. Lena viszont még emlékszik, hogy milyen volt az anyjával élni, aki a maga módján egy kicsit bolondos és sokat mesélt neki a szerelemről, így Lena látta azt, hogy milyen az a világ, ahol nem agymosott emberek élnek. Ám Lena anyja öngyilkos lett, és így nem maradt más választása, minthogy megfeledkezzen ezekről a mesékről. Lena eleinte szeretne beilleszkedni a világba, vágyik rá, hogy ő is “normális” legyen, mint a többiek, hogy végre ne sutyorogjanak a háta mögött a bolond anyja miatt, ám amikor megismerkedik Alex-szel, minden megváltozik.

delirium-pilot-still-005

Örülök, hogy a könyv nem volt tele ömlengéssel és a szereplő hosszú oldalakon keresztüli elmélkedésével, hogy a jó vagy a rossz utat válassza. Lena már az elején szimpatikus volt, aki csöppet sem butácska, sokkal inkább vakmerő, és szeretné megtalálni a helyét, csak még azt nem tudja eldönteni, hogy melyik oldalhoz szeretne tartozni.

A könyvben jól működtek a horgok, szerethetőek és gyűlölhetőek voltak a mellékszereplők, Lena mellett a kis Gracie és egye fene, még Hana is egészen szerethető volt. Alex pedig egyértelműen az egyik kedvenc könyves pasim lett. Tetszett, hogy a gyorsan, könnyen olvasható könyv sehol sem volt lapos, nem kaptunk fölösleges “kitöltő” részeket, mindennek megvolt a helye, és figyelni kellett, mert mindennek van mögöttes jelentése is. A könyv témája, és az, hogy a szerelmet egyfajta kórnak írja le, nagyon elgondolkodtató, én tényleg elmerengtem azon, hogy valóban létezhet-e egy ilyen jövő, az emberiség egyszer eljuthat-e egy olyan szintre, amikor azt gondoljuk, hogy minden problémánk megoldódna, hogyha a szerelmet és az emberi vágyakat teljesen kiiktatnánk?

A történet végén van bőven akció és sokk is, ami egyértelműen arra ösztökélt, hogy folytassam a sorozatot. Ha mindenképpen bele akarnék kötni, akkor az mindenképpen a magyar borító lenne, szerintem nem túlzottan erőltette meg magát a kiadó, lehetett volna olyan elemeket használni, ami kicsit figyelmeztet vagy legalább sejteti a történet témáját. Ennél még a külföldi borító is sokkal jobb, bár az sem túl informatív.

Mivel a történet ennyire lehengerlő volt, ezért mikor megtudtam, hogy terveznek belőle egy sorozatot, egyből látni akartam. Csak aztán kiderült, hogy a készítőknek mindössze a pilot részre futotta, amiben Emma Roberts – aki véleményem szerint tökéletes Lena volt – és Daren Kagasoff játszik, viszont mivel nem győzte meg a nézőket, illetve a kiadót, ezért nem folytatták. Ennek ellenére, ajánlom megnézésre, a 40 perces részben kb. az egész regény cselekménye szerepel.

Lauren Oliver egyébként már a Mielőtt elmegyek című regényével nagyon meggyőzött, biztos, hogy még fogok olvasni tőle, ha új regénye jelenik meg.

Kedvenc idézetek:

Tudom, hogy az élet értelme – az egyetlen értelme – megtalálni a lényeges dolgokat, és ragaszkodni hozzájuk, harcolni értük, megtartani őket mindenáron.

Úgy kell óvnunk a szívünket, ahogy a nyári gyümölcsöket védjük a rovaroktól, a sérüléstől vagy a rothadástól a földművelés legmodernebb eljárásaival.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: