Interjú Sütő Fannival – Párizsban szép a nyár…

Az előző interjús bejegyzésben Szaszkó Gabi válaszolt néhány kérdésemre, most egyik írótársammal, Sütő Fannival készítettem interjút, akit versekről, külföldi publikálásról, Párizsról faggattam. 🙂

  1. Hogyan indult az írói karriered? Mesélnél az első sikereidről, milyen események tereltek odáig, hogy végül ezzel foglalkozz?

17360687_10212703555373597_1808158732_n

A családi legenda úgy tartja, hogy már kisbabaként rímeltem. Amikor a nagymamám azt mondta nekem, hogy „tünemény,” én rávágtam, hogy „kemény.” Nem túl kreatív ugyan, de azért egy babától nem rossz teljesítmény. Alsóban Sailor Moonos füzeteket gyártottam magamnak, Knight Rideres fanfictiont írtam, és kazettás magnón vettem fel saját rádióműsoraimat. Felsőben leveleztem a legjobb barátnőmmel, és elkezdtünk írni egy folytatásos történetet amazonokról, akik az őserdő közepén élnek. Akkor tetszett meg a közösen írás. Van abban valami nagyon kalandos és izgalmas, hogy bár a tied (is) a történet, nem mindig tudod, mi fog történni.

Gimnáziumban nagyon támogató irodalom tanáraim voltak, akik elolvasták a verseimet, és bíztattak, hogy folytassam. Innen is szeretném megköszönni Jászberényi Zsuzsa tanárnőnek, aki már több mint tíz éve irodalmi őrangyalom. Amikor tizenegyedikben fakultációt kellett választani, egyértelmű volt, hogy magyarra megyek, még akkor is, ha nyelvekből akartam emeltezni. Továbbtanulásnál pedig csak angol szakokat jelöltem meg, pedig tudtam, ezek nem túl „praktikusak.” Úgy éreztem, ez lesz az utam.

Folyamatosan próbálkoztam, küldtem a műveimet pályázatokra, és a kezdeti sikertelenség ellenére sem adtam fel. Amúgy nagy hobbi elhagyó vagyok: néptáncoltam, karatéztam, gitároztam, modern táncoltam, de mindre ráuntam. Az írás viszont velem maradt. 18-20 éves korom körül kezdtem először megjelenni, a Holnap magazinban vagy az Ígéretek antológiákban. Jó érzés volt a nevemet nyomtatásban látni, még akkor is, ha időnként ezért fizetni is kellett. Egyetem alatt többször tartottam felolvasó esteket, amiknek meglepő sikere volt. Angolul 2013-ban kezdtem el írni, amikor fél évet egy londoni egyetemen töltöttem Erasmusszal. Először csak a magyar írásaimat fordítottam, aztán elkezdtem angolul írni.

Az idő előrehaladtával egyre több pozitív visszajelzést kaptam mindkét nyelven, ez adott egy löketet a folytatáshoz, bár valószínűleg akkor is írnék, ha csak a családom és a barátaim olvasnák.

  1. Nem csak novellákat, regényeket, de verseket is írsz. Melyiket kedveled jobban?

Mindegyiket másért szeretem. Verseket azért, mert viszonylag gyorsan befejezhetőek, és imádok a szavakkal játszani. Elhelyezni viszont nehezebb őket. Nagy álmom bekerülni valamelyik nívósabb folyóiratba, mint a Jelenkor vagy a Bárka, de a stílusom nem annyira kompatibilis a magyar kortárs költészettel. Ezt meg kell tanulnom elfogadni.

A novellákat azért kedvelem, mert szeretek történeteket mesélni, és pár mondattal világokat teremteni. Főleg a dolgok befejezésével van dolgom, de a novellákat még mindig elég könnyű lekerekíteni.

Regényeket azért szeretek írni, mert egy egész kis külön univerzumot kell felépíteni, és jobban megismerhetem a karaktereket.

macaroni-1261021_1280

  1. Több országban is jártál már, jelenleg pedig Párizsban laksz. Milyen élmény ez egy író számára? Mennyire befolyásolja ez az írásaidat?

Szerintem minden írónak hasznára válik, ha kicsit megismer más kultúrákat, szélesíti a látókörét. Szinte minden angol nyelvű regényem Londonban játszódik, még ha csak részben is. Az egy évben, amíg ott laktam, nagyon sokat barangoltam, és igyekeztem felfedezni a város rejtett arcait. Párizst nem szerettem az elején, de most már összebarátkoztunk. Nagyon sok múzeum és kiállítás van, és 26 év alatt ezek ingyenesen látogathatóak. Úgyhogy amíg még fiatal voltam, (haha) ezt igyekeztem kihasználni.

Legnagyobb utazós élményem eddig az volt, amikor eljutottam Japánba. Még egyetem alatt megpályáztam egy önkéntes angol tanári pozíciót, és meg is nyertem. A szervezők még a repülőjegyet is kifizették, így gyakorlatilag nem került semmibe az út. Nagyon régóta érdeklődöm a Japán kultúra iránt, és hihetetlenül jó érzés volt, hogy megismerhettem kicsit személyesen is. Saját zsebből ez nem igazán jött volna össze, úgyhogy nagyon hálás voltam a lehetőségért. Bár én mindenhonnan inspirálódok, még egy BKV buszút is lehet gazdag ihletforrás.

  1. Nem csak magyarul, de például angolul is jelentek meg írásaid. Szaszkó Gabival közösen írt, What the water gave me című kisregényetek angolul is olvasható. Melyik nehezebb? Magyarul vagy angolul publikálni?

Minden relatív. Magyarul 2010 óta publikálok, angolul 2013 óta, mégis angolul szerintem több helyen jelentem meg, pedig magyarul azért jobban írok. Angolul sokkal több helyen lehet megjelenni, vannak blogok, e-zinek, nyomtatott magazinok, antológiák, stb. Itthon, ha az ember nem „szépirodalmat” ír, hanem zsánert, mondjuk YA-t vagy fantasyt, azt elég nehéz elhelyezni olyan helyen, aminek még rendszeres olvasóköre is van. Van egy pár verseny is, de azoknak sincs akkora visszhangja, mint lehetne.

Angolul persze nehezebb, mert több az ember, nagyobb a verseny. Sokan azt gondolják, hogy ha lefordíttatják a novellájukat, az már elég is a megjelenéshez. Pedig hát kommunikálni is tudni kell, írni a magazinoknak/kiadóknak, böngészni a versenyeket/megjelenési lehetőségeket, esetleg csatlakozni írós közösségekhez, stb

  1. Több lehetőséget látsz az angol nyelvű publikálásban?

(Sajnos) igen. Az utóbbi időkben jobban megismertem a magyar könyvpiacot, néhol a kulisszák mögé is beláttam, és nem feltétlenül tetszett, amit láttam.

Persze angolul publikálni sem egyszerűbb. Sőt. Mivel azon a piacon is randalírozom több mint három éve, ismerek jó pár indie (=magánkiadott ) írót, és a hagyományos kiadók működésére is van némi rálátásom. Nagy a verseny, ráadásul angol nyelvterületen van hivatalos írásoktatás, és az írókban megvan az igény, hogy képezzék magukat. Szóval ismételten azt hangsúlyoznám, hogy igen az angol nyelvű piac nagyobb, mint az itthoni, de ettől a dolog még nem úgy működik, hogy az ember begallopozik a fehér lován, aztán rögtön J.K. Rowling lesz belőle. A megjelenés mindenhol kemény munka. Ettől függetlenül, én azt mondom, hogy mindenki merjen nagyot álmodni, és követni ezeket az álmokat.

  1. Honnan jött az ötlet a What the water gave me, vagyis Amit a tenger adott kisregényhez?

what-the-water-gave-me

Még két éve meglátogattam Gabit Krakkóban, ahol akartunk egy írós játékot játszani. Én adtam neki egy mondatot, és ő is nekem. A mondat, amit neki adtam lett a Tenger első mondata, aztán ebből gombolyodott le a történet. Semmit nem terveztünk el előre, nekem minden fejezet új meglepetés volt. Nagyon szerettem ezt a sztorit, igazi feelgood, nyári történet. Kislányosan lelkes lettem tőle, akkor is, ha olyan műfaj, amit amúgy se Gabi, se én nem szoktunk írni, a kettőnk stílusának egyvelege lett. Gabi behozta a maga reális, emberi drámáját, én meg a kicsit álmodozó fantáziavilágot.

  1. Nem gondolkodtál, hogy álnevet válassz magadnak? Egy angolul publikáló szerzőnek ez nem jelenthet előnyt? 🙂

Igazából ez sosem fordult meg a fejemben. Szeretem a nevem, és szerintem elég különleges is. Esküvő után tervezem felvenni a barátom nevét (egyszerűbb kimondani és francia kompatibilisebb), de írni akkor is Sütőként fogok. Majd hozzászoknak. 🙂 Minket alsóban azzal szívattak, hogy meg kell tanulni leírni, hogy Jean-Jacques Rousseau, ehhez képest az én nevem igazán egyszerű eset. 🙂

Illetve hát te is írtál már az én-márkáról, ami szerintem is nagyon fontos. Bízom abban, hogy ha mondjuk egy volt évfolyamtársam besétál a Libribe, és meglát egy regényt Sütő Fanni névvel, akkor már csak kíváncsiságból is leveszi a polcról. Ez a lehetőség elveszik, ha Fanny Bakerként publikálok.

Egy esetben írnék csak álnéven, ha egyszer rávenne a lélek, hogy valami olcsó, kommersz erotikát írjak pusztán anyagi okokból. (Sajnos úgy tűnik, ebben van a sok pénz.) Ehhez már ki is találtam egy remek álnevet, Loli Poppins. 😀 (Ebből, mondjuk nem hiszem, hogy valaha is lesz valami… Bár sose lehet tudni.)

  1. Tavaly indultál Aranymosáson a Változó Április című regényeddel. Hogy áll most ez a regény? Vannak vele terveid?

A Mosás után szegény Áprilist kicsit sarokba dobtam, és egy másik ifjúsági történeten kezdtem dolgozni, ezúttal magyar környezetben. Pontosan tudom, mit kéne csinálni az Áprilissal, csak még nem találtam meg magamban az erőt, hogy ezt megtegyem. Igazából ez két regény, én pedig a Mosásra csináltam belőle egy hibridet, ami mint a mellékelt ábra mutatja, életképtelen volt. Újra vissza kéne fejteni egy ifjúsági regénnyé, ami tele van kalanddal, napsütéssel, és reményekkel, és egy New Adult regénnyé, ami a felnőtté válás szépségeit és fájdalmait írja le, és azt, hogy mi lesz a gimis szép reményekkel. Egyszer nekiülök, és újraszabom az egészet, de most más projektek vannak.

  1. Van olyan dolog, amit elengedhetetlennek tartasz, amikor alkotsz? Pl. kávé, tea, csend és nyugalom, zene, vagy csak bizonyos napszakban írsz stb.

Szeretek zenét hallgatni, és kávét/teát inni. Leginkább akkor tudok írni, amikor egyedül vagyok vagy pedig Nanowrimos író találkozón, amikor mindenki együtt ír. Igazából legjobban utazás közben tudok írni, amikor nincs internet meg egyéb zavaró tényező. Repülőn, vonaton, távolsági buszon remekül tudok pötyögni, de Londonban a double decker busz felső emeletének első ülése is remek ihletelő hely volt.

  1. Egy kis írástechnikai kérdés: van-e olyan fogás, tanács, amit magad is mindig betartasz az írás során? Pl. a Hópehely vagy más módszerrel dolgozol-e?

Nem igazán dolgozom semmilyen módszerrel, lehet ezért nem jutottam még igazán dűlőre egy regénnyel sem. 😀 Pinteresten mindig csinálok egy gyűjteményt, ahova vadászom a vonatkozó képeket, Spotify playlistet is csinálok, így gyakorlatilag konzerválom egy történet hangulatát, így elvileg bármikor vissza tudok hozzá térni. Nincsenek pontos terveim, de nagyjából tudom, merre halad a történet. Legjobban novemberben, a Nanowrimo alatt tudok írni, akkor tényleg rendszeresen dolgozom, és ráveszem magam, hogy minden nap írjak. Szerintem fontos, hogy a karakterek élőek és izgalmasak legyenek, erre igyekszem figyelni.

  1. Van írói példaképed? Kinek / kiknek a könyveit forgatod szívesen?

Abszolút kedvencem, példaképem és „irodalmi apafigurám” Neil Gaiman. Nagyon szeretem a stílusát, és látszik rajta, hogy nagyon művelt, otthon van a mitológiákban és az irodalomban. Emberként is nagyon szimpatikus, sokat önkénteskedik, és igyekszik felhívni a követői figyelmét a világ problémáira. Nagyon szeretem még Haruki Murakamit, aki kicsit elvont, néha hajmeresztően fura, de szeretem az álomszerű, szürreális stílusát. Igaz, hangulatban kell lennem, hogy olvassam. Ez általában hideg téli esténken vagy esős napokon történik.

  1. Vannak olyan magyar szerzők, akiknek figyelemmel kíséred a munkásságát?

Kedvenc magyar íróm Gaura Ágnes, akinek Borbíró Borbála sorozata szellemes és izgalmas magyar urban fantasy, vámpírokkal és némi szarkasztikus korrajzzal fűszerezve. Az írónő nagyon kedves és közvetlen, jól bánik a rajongókkal.

Természetesen figyelemmel kísérem Szaszkó Gabriella munkásságát is, hiszen már negyedik éve kedves író barátnőm.

Igyekszem sok magyar szerzőt olvasni, szerintem fontos támogatni a magyar könyvpiacot. Különösen azok munkásságát figyelem, akiket személyesen is ismerek, író suliból vagy írós talikról. Mivel külföldön élek, előnyben részesítem azokat a könyveket, amiket meg tudok venni ekönyvben. Azért indítottam a Piszkos Tizenkettő interjúsorozatomat, hogy ezzel is reklámozzam kicsit a hazai írókat.

  1. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Szeretném a leginkább kész angol regényem befejezni. Ez egy urban fantasy, ami a Londemonium címet viseli. Arról szól, hogy a Pokol modernizálódott, és a huszonegyedik századot már multinacionális vállalatként kezdi. Négy halandó kapcsolatba kerül az ottani machinációkkal, és alá kell szállniuk mind az Alvilágba, mind magukba, hogy megoldják a problémáikat.

Szeretnék minél több novellát írni, és az összes érdekes itthoni pályázaton elindulni.

Áprilisban megpróbálom megugorni a francia C1 nyelvvizsgát, bizonyítani szeretném magamnak, hogy meg tudom csinálni.

Jelenleg két regényt fordítok, amiket nyárra szeretnék befejezni. A tavasz/nyár folyamán szeretnék egy webináriumot tartani magyar íróknak arról, hogy hogyan írjunk angolul, az angol nyelvű könyvpiacról, stb. Szívesen fordítanék még könyveket, vagy lektorálnám valakinek a saját fordítását. Ha a webinárium vagy a fordítás érdekel valakit, nyugodtan írjatok Facebookon. 🙂

  1. Van valamilyen tanácsod kezdő írópalánták számára?

A legjobb tanács az, hogy olvass sokat, írj sokat, és élj sokat. De ezt szinte mindenki elmondja. Egy nagyon fontos dolog, amiről szerintem nem beszélünk eleget az az alázat. Az igazán nagy művészekben hatalmas tisztelet él a szakma és a művészet iránt, sőt a közönségünk iránt is. Nincsenek sztárallűrjeik, csak teszik a dolgukat. Ott van például Andrea Bocelli, ő elég sokat letett az asztalra, mégse döngeti a mellét. Rúzsa Magdit láttam élőben, és nagyon szimpatikus volt, hogy két lábbal áll a földön, és megköszönte Magyarországnak, hogy az ország befogadta, szerette, és sikeres lehetett itt. Sokan vannak, akik sokkal kevesebb sikerre fennhordják az orrukat, és lenéznek másokat. Nekem az önteltség és/bunkóság abszolút no-go faktor, és ha tudom, hogy egy alkotó ilyen, nem szívesen támogatom.

Kritikát kapni nehéz, és számtalanszor van olyan, hogy nem jogos, vagy a hozzászóló stílusa bicskanyitogató. De mint tudjuk, a trollokat nem szabad etetni, mert attól csak híznak. A hozzászólást meg kell kedvesen köszönni, aztán panaszkodhatunk privátban a párunknak/legjobb barátunknak/ plüssmackónknak. Nagyon fontos az imidzs, és senki nem akarja, hogy hisztis primadonnaként gondoljanak rá.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok!

***

Sütő Fanni elérhetőségei, csatornái:

https://www.facebook.com/fannisutodeje/

http://inkmapsandmacarons.com/

Instagram: @Parisiantreasures
Twitter: @fanni_pumpkin

Ha tetszett, iratkozz fel e-mail címeddel, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Interjú Sütő Fannival – Párizsban szép a nyár…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Új írása

  1. Visszajelzés: - Ink, maps & macarons

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: