Könyvkritika – Létezik térkép a szerelemhez?

Egy újabb Jennifer E. Smith könyv. Nem hagyhattam ki, miután elolvastam a Vajon létezik szerelem első látásra? címűt. Mondanom sem kell, hogy nem csalódtam.

Jennifer E. Smith – Létezik térkép a szerelemhez?

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma: 344
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Nem hiszek a véletlenekben, de annál inkább hiszek abban, hogy minden okkal történik. Ahogy ebben a könyvben is, nem hiszem, hogy csak egy véletlen folytán történt az, hogy a két főszereplő Lucy és Owen pontosan ugyanakkor, pontosan abban a pillanatban ragadtak bent a liftben, amikor az egyik legemlékezetesebb áramszünet volt New Yorkban és a keleti part nagy részén. Hiszem azt, hogy direkt történt minden úgy, ahogy. Direkt ragadtak bent. Abban a pillanatban két teljesen más családból származó fiatal találkozik, akik bár látták egymást korábban a házban, de még sosem beszélgettek. Két teljesen más neveltetésű egyén összefut, és kiderül, hogy nem is nagyon különböznek. Mindkettejüknek megvannak a saját családi problémái: Lucynak, hogy a szülei állandóan utazgatnak, az ikerbátyai egyetemre mentek, és túl korán kellett felnőnie; Owennek pedig, hogy nemrég vesztette el az édesanyját, és az apjával igen szűkös anyagi helyzetben élnek, és egyik városról a másikba költöznek.

Igaz, csak alig egy délutánt töltenek együtt – fent a tetőn bámulva a csillagokat – mégis, mindkettejük számára sorsdöntő. Ugyanis nem sokkal később tudják meg, hogy mindketten máshova költöznek. Lucy Londonba, Owen apját pedig kirúgják az állásából, ezért nyugat felé indulnak. A két fiatal próbál nem ügyet csinálni belőle, de mindketten érzik, hogy akkor, azon az estén valami megváltozott kettejükben. Onnantól kezdve több hónapon keresztül csak képeslapokon tartják a kapcsolatot. Lucy Londonból Edinburghba majd San Franciscóba megy unokatestvére esküvőjére, Owen Chicagóba, Tahoe-ba, majd Portlandba költözik. Eleinte könnyen, aztán egyre nehezebben megy a távkapcsolat. Mindketten találnak maguknak más barátot / barátnőt, mégis egyre inkább hiányzik nekik a másik. A sors rengeteg helyre sodorja őket, de a végén mégis minden helyrerázódik.

Könnyed, üde kis történet volt ez, amivel magam is bejártam számos várost és országot. Együtt csodáltam Owennel és Lucyvel a csillagokat, a naplementéket. Együtt szenvedtem, búslakodtam velük. Attól függetlenül, hogy nagyon rövid, pörgős történet volt, néha nagyon erős érzelmek törtek rám. Szinte teljesen belegebedtem, hogy a fiatalok nem lehettek együtt. Tetszett, hogy az írónő hol Owen, hol Lucy fejébe enged bele, és néha tudatosan is szembeállította a két főszereplőt, hogy mit csinál, mit érez az egyikük és mit a másikuk.

Lehet, hogy valaki azt mondaná, hogy túl abszurd a történet – hiszen nem valószínű, hogy egy együtt töltött délután során ennyi minden megváltozhat -, de én hiszem, hogy így van. 🙂 A könyv rengeteg mindent magába zsúfol, ezért más-más olvasónak különböző útravalót, tanulságot adhat. Hihetetlen, hogy a történet ilyen rövid, mégis mennyi mindennel van teli. Ezalatt a két kötet alatt nagyon megkedveltem az írónő stílusát, látásmódját és hangját, ezért nagyon remélem, hogy még jó sok könyvével gazdagíthatom a könyvespolcom. 🙂 Ajánlom mindenkinek, aki szereti a young adult szerelmi történeteket!

Kedvenc idézetek:

Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.

…a legigazibb kedvesség, a legalapvetőbb szeretetet: aggódni azért, aki aggódik értünk.

Mert ez történik, ha két ember egymásra talál: a világ pont megfelelő méretűre zsugorodik. Átalakul, hogy csak ők ketten férjenek bele, semmi más.

Összességében a történet: