Könyvkritika – Dublin street

A Dublin street Samantha Young első magyarul is megjelent könyve, és ahogy a köszönetnyilvánításból is olvashatjuk, ez az első erotikus new adult története. Én csak nem régiben kezdtem el barangolni ebben a világban. Az Árnyalat trilógia első része annyira nem tetszett, hogy egy ideig hanyagoltam is az ilyen típusú könyveket. Aztán a Szakítópróba megmutatta, hogy milyen klassz is lehet egy ilyen regény. Bíztam a Könyvmolyképző Kiadó választásában, ezért döntöttem a könyv mellett.

Dublin StreetSamatha Young – Dublin street

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 400
Kiadás éve: 2013
Sorozat: ARANY PÖTTYÖS

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Joss egy zárkózott fiatal lány, aki egy balesetben elvesztette a szüleit és a testvérét, Beth-t. A lány fiatalkora miatt nevelőszülőkhöz került. A sok eltelt év alatt nem képes elfelejteni a tragédiát, ezért anyja régi lakhelyén, Skóciában keres menedéket. Joss albérletet keres Edinburgh-ban, éppen indulna is egy lehetséges lakást megnézni, mikor a taxit egyszerre intik le egy jóképű, ám pimasz idegennel. A jól öltözött öltönyös férfi felajánlja, hogy menjenek együtt egy ideig, ahol nem rest flörtölni a lánnyal. Joss persze egy kicsit kényelmetlenül is érzi magát, mert egy jó ideje nem engedett közel magához senkit. Aztán a taxiból kiszállva elveszti az idegent. A Dublin streeten Joss megismerkedik a vicces és mosolygós Ellie-vel, aki azonnal megkéri, hogy költözzön be hozzá. Mivel Joss jelentős vagyont örökölt a szüleitől, ezért úgy dönt, végre megérdemli a gyönyörűen berendezett lakást.

Ám kiderül, hogy a fantasztikus lakásnak mégis van egy árnyoldala, méghozzá Ellie nagyszájú és kibírhatatlan bátyja, Braden, aki történetesen ugyanaz a pasi, akivel Joss a taxiban együtt utazott. Az eddig udvarias és lehengerlő pasinak ismert Braden azonban teljesen átváltozik, egyetlen vágya, hogy megszerezze magának Josst. Joss hiába is tagadná, ugyanúgy vonzódik a férfihoz, de mivel nem szeretne komoly kapcsolatba bonyolódni, ezért megállapodnak, hogy a kapcsolatuk csupán szex és más semmi. A három hónapos haladékot kihasználva Braden és Joss rengeteg szenvedélyes órát tölt együtt, ám a megállapodás ellenére úgy tűnik, Braden sokkal komolyabban gondolja a dolgot, mint Joss. Bemutatja őt a szüleinek, partikon mutatkoznak együtt, sőt még egy srácot is megver, mikor az flörtölni mer Joss-szal. Az egész ügyet ráadásul tovább bonyolítja, hogy Josst folyamatosan pánikrohamok gyötrik, amikor csak a szüleire vagy a legjobb barátnőjére, Drúra gondol, aki (Joss szerint) miatta halt meg.

Dublin Street2

A történet hasonlóképpen kezdődik, mint az Árnyalat trilógia, a szende őzike lány megismerkedik a nagymellényes, mocskos szájú pasival, aki állandóan provokálja őt. A lány nem veszi észre, de egyre jobban belebonyolódik a kapcsolatba, Braden teljesen átveszi az irányítást, ha kell az irodában vagy az előszobában teszi magáévá Josst. A történet  folyamán fokozatosan ismerjük meg Joss múltját, egyszerre két síkon is mozog a történet: hogy legyőzze a pánikrohamokat, Joss elmegy egy terapeutához, és a könyv összefonódva meséli el a Bradennel történteket, miközben néha hallhatjuk beszélni Josst a terapeutával.

Biztosan nem könnyű feldolgozni egy olyan tragédiát, amiben az ember családja szörnyethal, ez a régi esemény teljesen átveszi a hatalmat Joss felett is. Hiába telt el nyolc év, Joss továbbra sem képes felvenni a harcot, úgy hiszi, hogy már ennyi idő alatt túljutott rajta, de a múlt folyton előtör belőle. Joss hiába gondolja úgy, hogy egymaga meg tud birkózni a gondokkal és hogy fölösleges beszélnie róla bárkinek is, kiderül, hogy sokkal nagyobb szüksége van Bradenre, mint gondolná. Braden szintén sok dolgot rejteget a múltjában, egy kicsit hasonlít is Jossra. Az élettől (és a feleségétől) ő is kapott pár pofont, aminek köszönhetően bezárkózott és azzá vált ami: egy akaratos, hideg és zárkózott emberré, akitől a víz kiveri az embert.

A kettejük játéka nagyszerűen festi le, hogy bármennyire legyen valakinek elcseszett az élete, szüksége van egy társra, aki mindvégig mellette áll. A legfontosabb, hogy tudni kell beszélni a problémákról, kell egy olyan ember, akiben megbízhatunk, akire támaszkodhatunk. Bár saját maguk szerint Joss és Braden teljesen más személyiség, én mégis úgy látom, hogy ketten nagyszerűen egymásra találtak, kiegészítették egymást.

6a015390e082b4970b017c36dbd8c2970b

A történetben természetesen előkerül egy konfliktus, Ellie beteg lesz, Joss úgy érzi, hogy ezt már nem képes kezelni, minél előbb ki akar lépni az életükből. Ahelyett, hogy támogatná lakótársát és annak bátyját, megpróbál felégetni maga után minden hidat. A könyv végére természetesen kapunk egy meglepő happy endet. 🙂

Az írónő nagyon gördülékenyen ír, látszik, hogy tapasztalt író és tudja, hogyan kell fokozni az idegeket. 🙂 Egyetlen negatívum, amit meg kell említenem, az a Joss “szájából” hangzó kifejezés, ami párszor előfordult a szövegben: szubbasszus. Az meg milyen káromkodás? 🙂

Ha jól láttam, a könyv folytatása külföldön már megjelent, nem tudom, hogy ebből mennyit tervez a kiadó megjelentetni, de én biztosan elolvasom majd, ha egyszer magyarul is megjelenik. Bár ha jól tudom, a következő részek nem kifejezetten Joss&Braden párosról, hanem más szereplőkről szólnak majd, de a lényeg, hogy olvashatunk még Samatha Youngtól. 🙂

 

Kedvenc idézetek:

Persze mindig vannak hullámvölgyek, de az élet nem hollywoodi film.

A féltékenység borzalmas érzés, legalább olyan elviselhetetlen, mint a szerelmi bánat. Én már csak tudom, mert egyidejűleg volt részem mind a kettőben. Mintha valaki a puszta kezével szakította volna fel a mellkasomat, hogy kitépje a szívemet meg a tüdőmet, és köveket tegyen be a helyükre.

– (…) De az élet már csak ilyen, bébi. Semmire sincs garancia. Ne hagyd, hogy a rettegés uralja az életedet meg a kapcsolataidat. Örülj annak, ami van, és ne törődj vele, meddig tart. Ne menekülj el!

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: