Kedvenc karácsonyi filmjeim

Ahogy a híressé vélt szállóige is hirdeti: Nincs karácsony Kevin nélkül! És igen. Van még olyan, aki ne nézné meg ilyenkor ezt a szörnyen vicces családi filmet? 🙂 Nekem, megmondom őszintén, a második rész sokkal jobban tetszik, talán azért, mert New Yorkban játszódik. Imádom a város hangulatát az ünnepekkor, egyik álmom válna valóra, hogyha a karácsonyt vagy a telet ott tölthetném a Nagy Almában.

Legutóbb, amikor a nászutunkkor ott jártunk a városban, természetesen nem hagyhattunk ki híres helyeket, így pl. jártunk a Rockefeller Centernél, a Central Parkban, a Plaza Hotelnél, és még néhány filmes helyszínnél.

Menőségmérő:

Ez a film igazi sztárparádé. Nekem egész hosszú ideig kimaradt a listámból, és csak néhány éve láttam először, de azóta ki nem hagyhatom egyik évben sem. Nemcsak azért szeretem, mert tipikus, édes karácsonyi sztori az angoloktól, hanem mert olyan viccesen, érzelemdúsan, szívmelengetően meséli el, milyen is a karácsony több különböző karakter szemén keresztül. Vannak itt régóta házasok, akik megküzdenek a kapcsulatukért, egy agglegény miniszterelnök, aki egy egyszerű családból származó lány mellett találja meg a boldogságot. Egy kiégett rocksztár, aki rájön, a másik nemet szereti, egy iskolás fiú, aki először tapasztalja meg a szerelmet. Egy szerelmi háromszögbe bonyolódó lány, és egy, aki keresi az igazi társat.

Ha nem lenne elég ennyi, nézzétek meg, kik játszanak benne. 🙂

Menőségmérő:

Ez a sztori szintén több aspektusból mutatja meg a karácsony varázsát. Adott két nő, a világ majdnem ellentétes pontján. Az egyiket megcsalják, a másik pedig egy viszonzatlan szerelem miatt menekülne. Az egyikük Los Angelesben él, a másikuk London mellett egy iszonyatosan cuki cottage-ban. Egy internetes oldalnak hála otthont cserélnek az ünnepekre, majd némi bonyodalom mellett rájuk talál a szerelem.

A forgatókönyv Nancy Meyers nevéhez köthető, aki olyan filmeket hozott már nekünk, mint az Örömapa, Apád-anyád idejöjjön! vagy A kezdő, amiket szintén nagyon imádok. Ha mindez nem lenne elég, akkor a filmzene végett is érdemes megnézni, ami elmondhatatlanul gyönyörű. Hála Hans Zimmernek érte.

Menőségmérő:

Ez a film, talán azért az egyik kedvencem, mert hasonló helyzetben vagyunk a férjemmel, mint a két főszereplő – már a családunk felépítését nézve. A sztori arról szól, hogy mindkettejük szülei elváltak, ezért négy helyen kellene ünnepelniük a karácsonyt minden évben. De a családjuk egy része sült bolond, és ahelyett, hogy velük ünnepelnének, minden évben kitalálnak valami kifogást, és valahol egy távoli tengerparton töltik a karácsonyt kettesben. Csakhogy a természet közbeszól, a járatukat törlik, így kénytelenek mégis a családnál ünnepelni.

Fergeteges, szupervicces szituciókkal teli káosz. Talán így lehet a legjobban jellemezni. Nálunk a felállás hasonló, én csak úgy hívom ezt a családlátogatósdi időszakot, hogy megyünk haknizni.

Menőségmérő:

Hasonló kaliberű film, itt is rengeteg sztárt vonultattak fel, mint az Igazából szerelemben, ám itt egy család körül forognak az események. Egy kicsit talán gyengébb sztori, mint az előttelévők, de háttérzajnak, miközben a mézeskalácsot sütöm, kiváló film.

Rengeteg karakter, rengeteg félreértés, és nem egy megszokott sztori. A legjobban Olivia Wilde karaktere tetszik, aki ki nem állhatja az ünnepeket és egy kamupasival érkezik haza, és az anya, Diane Keaton (egyébként őt baromi jó színésznőnek tartom), akinek egyetlen vágya, hogy egyszer egy évben együtt legyen a család és minden tökéletes legyen. Hát semmi sem lesz az.

Menőségmérő:

A főszereplő kislány, Susan, még mindig hisz a Télapóban, ám egy világ törik össze benne, amikor az anyja elárulja, hogy a Télapó nem is létezik. Azonban nemsokkal később érkezik egy öregúr, aki azt állítja, hogy ő a Télapó.

Nagyon aranyos és kedves történet, a bennem rejlő gyerek a mai napig imádja. Nem nagyon adják a csatornák, én még gyerekként láttam, és nem is emlékeztem a címére, csak néhány éve találtam rá a Snitt.hu-n, amikor karácsonyi filmeket keresgéltem. Nem érdemes kihagyni. A hamisítatlan karácsonyi zenék, és ismét a New York-i helyszín tuti elvarázsol. A Mikulás szerepét nagyon jól játsza nekünk Richard Attenborough, akit a Jurassic Park filmekből ismerhetünk.

Menőségmérő:

És akkor most jöjjenek a nem kifejezetten karácsonyi filmek. A Harry Potter első két része valahogy mindig karácsony környékén kerül elő. Amúgy is minden évben megnézem a sorozatot az elsőtől az utolsó részig, de általában az őszi/téli időszakban veszem elő. Talán azért társul a fejemben mindig a karácsonnyal ez a két első rész, mert a zenékét az a John Williams írta, aki egyébként a Reszkessetek, betörők zenéjét is, és számomra ez a kettő stílusban nagyon összecseng. Mivel Chris Colombus rendezte mindkét filmet, ezért lehet, nem véletlen az áthallás. A sorozatban mindig is a téli és karácsonyi jelenetek voltak a kedvenceim (a Halloween-i mellett persze).

Menőségmérő:

A 101 kiskutya gyerekkorom egyik kedvenc meséje, amiből a Disney készített egy élőszereplős változatot is. A mai napig van, hogy csak úgy beteszem a háttérben. A szereplők zseniálisak, a sztori is nagyon édes. És nekem csak néhány éve esett le, hogy a Mr. Weasley-t alakító Mark Williams, és Hugh Laurie is játszik benne.

Imádom, hogy Glenn Close egy egyszerű színészi játékkal gyerekként ránk hozta a frászt. Szerintem nincs még egy ilyen szerepe, amit ennyire hitelesen, félelmetesen tudott megformálni.

Menőségmérő:

Tudom, hogy ez a film egy 2000-ben megjelent japán film feldolgozása, de számomra ez az a verzió, amit ha bármikor bekapcsolok, egyszerűen leszögez a képernyő elé. Sandra Bullockot egyébként is az egyik legjobb színésznőnek tartom, de Keanu Reevest is remekel mellette – habár régebben nem nagyon csíptem, de mostanában láttam tőle pár jó alakítást. A kettejük története olyan szívszaggató, olyan gyönyörű, hogy kötelező mindenkinek látnia.

Egyértelműen nem karácsonyi sztori, de a hangulata nekem valahogy mindig hozzá kapcsolódik. Én minden egyes alkalommal közel állok a pityergéshez, pedig legalább már vagy 20x láttam.

Menőségmérő: