Könyvkritika – Csak ha te is akarod

Ettől a könyvtől egy kicsit féltem. Nem a tartalma miatt, mert olvastam sok értékelést és magát a fülszöveget is, hanem mert féltem tőle, hogy valami vulgáris irányba fog elmenni. Szerencsére, pozitívan csalódtam, mert semmi ilyesmi nem történt, és mindenképpen tanulságos volt a történet.

Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalak száma: 398
Kiadás éve: 2011

Margaux Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében elmeséli, hogyan hálózta be kisgyerekként egy férfi, és hogyan tartotta a markában 15 éven keresztül. 7 éves korában, egy uszodában találkozott először Peter Currannel. A férfi, aki ekkor 51 éves volt, nagyon kedvesen bánt vele, és meghívta a kislányt édesanyjával együtt a házába. Ezzel vette kezdetét viszonyuk, aminek végül a férfi öngyilkossága vetett véget. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. A szexuális visszaélések csak egy idő után kezdődtek, míg végül eljutottak a születésnapi ajándéknak nevezett aktusig. Curran elrabolta a lány fél életét. Az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető Fragoso elemi erejű könyvében. Saját naplója és a férfi hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket. Margaux Fragoso nemrég szerezte meg PhD fokozatát a Binghamton Egyetemen angol irodalomból. Már számos verse és novellája jelent meg különböző irodalmi lapokban, többek között a The Literary Review és a Barrow Street hasábjain. Első könyve, a Csak ha te is akarod eddig 23 országban jelent meg és mindenhol óriási vihart kavart.

Ahogy a borítón is olvashatjuk, a könyvben egy 7 éves kislány és egy 51 éves férfi nem mindennapi “kapcsolatáról” olvashatunk. Margaux Fragoso egy amerikai nő meséli el, mi történt sok-sok évvel ezelőtt vele, amikor egy strandon megismerkedett Peter Currannel. Margaux akkor egy érdekes, barátságos embernek látta az idősödő Petert, aki két nevelt fiával játszott a strandon. Margaux arra vágyott, hogy valaki végre olyan kedves legyen vele, mint Peter a gyerekeivel, ezért megkérdezte a férfit, hogy játszhat-e velük.

Az egész így indult, egy ártatlan játékkal. Később Margaux és anyukája vendégségbe ment Peterékhez, végül mindketten egyfajta menedéket kerestek Peter házában. Margaux anyukája depressziós volt és sokszor beszámíthatatlan, az alkoholista apja meg sosem figyelt Margaux-ra, gyakran kritizálta őt és alapjába véve semmibe vette. A kislány egyfajta menekülésképpen folyamatosan járni kezdett Peterhez, aki fokozatosan behálózta őt. Először ajándékokkal kedveskedett neki, elvitte fagyizni, állatkertbe, megengedte, hogy játsszon Peter háziállataival. Közös kis játékokat találtak ki, Peter pedig egyre messzebb ment.

Ami a történetben mindenképpen tanulság, hogy egyrészt beleláthattunk egy kapcsolatba, ami egy pedofil és az áldozata között kialakult. Abba, hogyan próbálja meg érzelmi zsarolással, manipulálással, megvesztegetéssel, majd később kiengeszteléssel sakkban tartani Peter a lányt. Margaux persze egy percig sem gondolkodott el rajta, hogy nem helyes, amit csinálnak. Később az anyja már egyedül is elengedte az akkor még alig 10-12 éves lányt, és senkinek nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben. Furcsa és meglepő, hogy milyen álnok húzásokkal érte el, hogy Margaux függjön Petertől, hogy mindenáron vissza akarjon menni hozzá. Felháborítónak tartom, hogy Margaux környezetében senki sem vette észre, hogy mi folyik, és bár az emberek, szomszédok megszólták Petert és Margaux-t, amiért kézen fogva sétáltak és Margaux szájon csókolta, de nem volt a kéznél egyetlen egy szociális munkás, vagy iskolai pszichológus, aki észrevette volna a jeleket. Bár ha jobban belegondolok, itthon Magyarországon is ez a helyzet. Sajnos, az emberek nem foglalkoznak mással, csak a saját problémáikkal, és sokszor nem is veszik észre, hogy mi folyik a környezetükben, vagy ha észre is veszik, nem tesznek semmit.

Mindenképpen tanulságos volt a történet, mert bár még nincsen gyerekem, de a történet rávilágít arra, hogyan ismerhetjük fel a jeleket, ha a gyerekünket megkörnyékezi egy pedofil, és hogy néha radikális lépésekkel érdemes közbelépni. Azt nem tudom, hogy a történet mennyi fikciót vagy átírást tartalmaz, de nekem ez így volt kerek egész. Tökéletes a példamutatásra, arra, hogy megmutassa a szülőknek, hogy mire érdemes vigyázni és odafigyelni. Nem a molesztálás és a szexuális tartalom miatt nagyon erős és megbotránkoztató könyv, hanem amiatt, hogy a pedofil mindezt anélkül képes megcsinálni, hogy bárki rájött volna.

A borító is tökéletesen ábrázolja a pedofil és az áldozat közötti kapcsolatot: mert Margaux eleinte játékként fogta fel az egészet, azért járt Peterhez, mert szerette azt a “mesevilágot”, amit Peter házában láthat, a lány egy olyan játékban vett részt, amiben Peter mozgatta a szálakat, és mindeközben észre sem vette, hogy valójában mi folyik. A kárpitozott fotel is tökéletesen szimbolizálja, hogy a pedofilok lekenyerezéssel próbálnak meg beférkőzni a gyerekek szívébe, csecsebecsékkel, ajándékokkal, olyan dolgokkal lepik meg őket, amiket otthon nem kapnak meg.

Nagyon érdekes volt Margaux szemével látni a történteket, mindenképpen sokkoló élmény volt. Tetszettek Margaux záró gondolatai is arra vonatkozóan, hogy a szülőknek kötelessége, hogy gyakran beszélgessen a gyerekkel, és hogy még időben felismerjék az apróságokat. Érdemes azokat a szakkönyveket is elolvasni, amit Margaux ajánl, talán minden anyának kötelessége lenne. Különösen az olyan gyerekekre érdemes odafigyelni, akik valamilyen zaklatott családi környezetből jönnek, olyanokra, akik nem boldogok, akiket bántalmaznak otthon, vagy akikre egyáltalán nem is figyelnek.

Kedvenc idézetek:

Az a helyes, amit a barátaid és a családod mond neked. Ők mindig jobban tudják; még az idegen is, akivel az utcán találkozol, aki semmit nem tud rólad, ő is jobban tudja; csak mondd el neki a helyzetedet, és jobb tanácsot kapsz, mintha leülnél gondolkodni.

Mindenki követhet el hibát, de ezeket el kell felejtenünk, meg kell bocsátanunk és tovább kell lépnünk.

Már nem töltöttem minden időmet Péterrel,és nehéz volt a „barát” szót használni vele kapcsolatban, az „apafigura, aki szexelt velem” definíció közelebb állt volna az igazsághoz.

Összességében a történet: