Ha valaki még nem emlékezne rá, akkor itt megtalálja az Enigmáról írt véleményem. Ezúttal a második részt vettem a kezembe, amit már nagyon vártam, tekintve, hogy az Enigma az egyik kedvenc könyvem. Imádom a történetét, a szereplőket, a csodás borítót. Már nagyon vártam az Ezüsthíd megjelenést, nem is sejtettem, hogy miféle folytatást lehet kanyarítani ebből a szépen lezárt történetből.
Helena Silence – Enigma
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 552
Kiadás éve: 2014
Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.
Már rögtön a történet legelején megmutatkozik, hogy ez a záró rész nem olyan lesz mint az első, több tekintetben is. Egyrészről egy teljesen más szemszögből kezdődik, nem Lena gondolatait olvashatjuk, hanem egy szörnyű gyilkosságba kapunk betekintést. Meg kell mondanom, hogy nagyon meglepődtem, persze jó értelemben. 🙂 Egy pár pillanatig kapkodtam a fejem, hogy most hová is kerültem, mert én arra a rózsaszín happyendre emlékszem, ahogy az Enigma véget ért, és azt reméltem, hogy az Ezüsthídban valami romantikusabb részt olvashatok, esküvővel, meghitt nászúttal, esetleg gyerekekkel vagy valamilyen váratlan fordulattal (talán még valaki előkerül Lena családjából, akit eddig nem ismerhettünk).
Nos, váratlan fordulatból volt bőven, mert csak pár apró töredéket kapunk abból, hogy mi történt Lenával az első rész óta: egyetemre jár New Yorkban, a családjától távol került. Aztán a következő jelenetben már arról olvashatunk, hogy valami szadista gyilkos elfogta és egy pincébe zárta. Hű… 🙂
A történet igazán akkor indul be, amikor Lena teljesen lezárja elméjét a pszichopata gyilkos elől, aki rájött, hogy Lena milyen képességekkel rendelkezik és mindenáron megakarta szerezni tőle. Lena minden emléket kitörölt a fejéből a családjáról, Enigmáról, Alexről, Victorról, Zoe-ról, csakhogy a pszichopata ne árthasson nekik. Lenának ezután sikerül megszöknie a gyilkostól, és a Hudsonba ugrik, hogy elmeneküljön fogvatartójától.
Lenát egy nyomozó menti ki a folyóból, aki éppen szabadnapjában hajókázik egyet. Theo Clark ezután kórházba viszi Lenát és segít neki kideríteni, hogy mi is történt vele. A nyomozóiroda és a rendőség a Lena testén található sérülések miatta arra gyanakszik, hogy Lena öngyilkos akart lenni és ezért ugrott a folyóba, ám több sérülése ellentmondásos. Mivel Lena nem emlékszik sem a nevére, sem eddigi életére, ezért egy intézetbe kerül, ahol megpróbálnak terápiás kezeléssel segíteni neki, de sajnos Lena hónapokkal később sem jut előrébb.
Az orvosok a nyakában található nyaklánca után Lenát Silver Smith-nek nevezik el. Kap új papírokat, egy új személyazonosságot, Theo Clarck pedig magához fogadja a lányt, amíg annak nem térnek vissza az emlékei. Sajnos a nyomozás sem jár eredményekkel, senki nem keresi Lénát. Lena megpróbál új életet kezdeni, részidős állást vállal azon a klinikán, ahol őt is kezelték és közben Theoval szorosabbá válik a kapcsolata. Ám sokáig nem maradhat boldog, mert a környéken egy Keresztesnek keresztelt sorozatgyilkos újabb áldozatokat szed, történetesen Lena egyik kolléganőjét, így újból felhasználhatja különleges képességét a nyomozás során.
Megmondom őszintén, hogy a könyv tényleg nem az volt, mint amit vártam, vagy mint amire számítottam. Ez miatt lehet, hogy egy kicsit rontott az élményen, mert tulajdonképpen a könyv második fele – ahol Lena egy véletlen folytán egy esküvői ruhaszalonban összefut Zoe-val, aki gyakornokként dolgozik ott – tulajdonképpen ugyanaz, mint az Enigma esetében. Végigkísérhetjük, ahogy Lena megint “felfedezi” régi otthonát, az ott lakókat, a hely varázsát. Újból találkozik Victorral és ismét beleszeret Alexbe.
Lehet, hogy sokan meg fognak kövezni érte, de nekem az a rész sokkal jobban tetszett, ahol Lena Theoval volt együtt. Theo karaktere nagyon aranyos és szerethető, szinte már elfelejtettem, hogy milyen szenvedélyes kapcsolata volt Lenának Alex-szel. A Theo-val való kapcsolata gyengéd, romantikus volt. Sajnáltam, hogy végül Lena mégis inkább Alex mellett döntött.
Az elejét nagyon hiányoltam a történetnek, leginkább egy átvezető részt vártam volna, ahol megtudjuk, hogy Lena miért ment New Yorkba, ez miatt sokáig hiányérzetem volt, de a végére megbarátkoztam vele, hogy talán így még ütősebb lett, hogy elhagyták ezeket az első oldalakat.
A két könyv elolvasása után azt mondnom, hogy az Enigma jobban tetszett, mint az Ezüsthíd, bár a második könyv a pszichó-thriller kategóriában nem marad el a hazai és külföldi sikerlistás könyvektől.
Kedvenc idézetek:
– Nem. Ha magad mögött akarod hagyni a múltat, segítek. – Megszorította a kezem. – Azon leszek, hogy többé semmi rossz ne történhessen veled.
– Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?