Könyvkritika – Álom két keréken

A Sarah Dessen imádat még mindig tart nálam, így mikor meghallottam, hogy a Könyvmolyképző kiadja az egyik friss könyvét, rögtön lecsaptam rá.

Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 390
Kiadás éve: 2014
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.

A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nem csak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…

Figyelemmel követem Sarah Dessen munkásságát, és azokat a könyveket is elolvastam már angolul, amit Magyarországon még nem adtak ki. Az írónő első könyve a That Summer (sajnos itthon nem adták ki), 1998-ban jelent meg, ám itthon az első kiadott könyve a Tökéletes (The Truth About Forever) a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, amit követett az Egy felejthetetlen év és a Figyelj rám! a Kelly Kiadónál, aztán a 2012-ben az Altatódal már ismét a Könyvmolyképzőnél. Az írónőnek eddig 11 könyve jelent meg, a soron következő (Saint Anything), pedig most májusban kerül boltokba.

Sarah Dessen szerethető, fiatalos stílusa, életszerű történetei, nagyszerű karakterei miatt nőtt a szívemhez, még nem olvastam tőle olyan regényt, ami ne tetszett volna. Mindegyik könyv külön témát, egy olyan szereplőt mutat be, aki valamilyen problémával küszködik, és a fejlődésével maga az olvasó is rengeteg mindent  tanulhat.

Jelen könyv szereplője Auden álmatlanságtól szenved, az éjszakáit ébren tölti. Auden szülei elváltak, és kiskorában folyton este veszekedtek, így Auden mindig fennmaradt, hogy ezeket a veszekedéseket megakadályozza. Azóta éjszakai életet él. Mikor apja újranősül, Auden úgy dönt, hogy meglátogatja apját, az új feleségét, Heidit és csecsemő féltestvérét, így Colby-ba utazik a nyáron. Colby egy tengerparti város Észak-Karolinában (ám ez csak az írónő fejében él, mert ilyen város nem létezik), és nem meglepő, hogy az írónő minden könyve itt vagy a közelben játszódik. Dessen oldalán olvastam, hogy gyermekkorában sok időt töltött Chapel Hill-en, és első írásai is ezt a helyszínt kapták, aztán rájött, hogy sok minden részletre kell odafigyelni, amik behatárolják az adott történetet (például jellegzetes épületek, az egyes utcanevek stb.), így hogy megkönnyítse a dolgát, létrehozott egy kitalált várost, kitalált üzletekkel, boltokkal. Azért mondom el mindezt, mert a könyvben végre találhatunk egy rajzot a Colby tengerpartról, amin feltüntettek néhány helyszínt, üzletet, a tengerpartra vezető mólót és Auden apukájának házát, így végre könnyebben megy elképzelni.

Szóval, vissza a történethez. Miután Auden megérkezik apjához (aki egyébként író és új könyvén dolgozik), megtapasztalja, hogy semmi nem megy úgy, mint ahogy Heidi leírta az Audennek írt boldog e-mailekben. Auden apukája egész nap ír, elvonul a családjától és nem foglalkozik sem Heidivel, sem a hasfájós újszülöttel, Thisbe-vel. Heidi nem hajlandó segítséget elfogadni, próbál egymaga megbirkózni az újszülöttel, aki a nap legtöbb órájában keservesen sír. Audennek így semmit esélye a nyugodt éjszakára, kénytelen találni egy helyet, ahol eltöltheti az estéit.

Auden megismerkedik egy társasággal a parton – akik szinte mindig biciklin ülnek – , és három barátnővel, akik Heidi butikjában dolgoznak. Auden felajánlja, hogy besegít Heidinek, így végre Audennek van esélye új emberekkel megismerkedni. Mert hogy Auden eddig eléggé magának való volt, csak a tanulás érdekelte, és azon dolgozott, hogy bejusson egy magánegyetemre, de most végre talál magának barátnőket. És természetesen fiúkkal is találkozik. 🙂 Egészen pontosan Eli-vel, akiről köztudott, hogy legjobb barátja halála óta nem ült biciklin és nem is nagyon érdekli semmi, de aztán Auden egyszer éjszaka összefut vele. Kiderül, hogy Eli is olyan éjszakai bagoly, mint Auden, így közösen felfedezik a várost. Ráadásul, mivel Auden a tanulásnak és bezárkózott életnek köszönhetően egy csomó mindenből kimaradt, ezért Eli sok olyan dolgot megmutat neki, ami magától nem jutna eszébe. Tetszett, hogy ezeket egyfajta kihívásnak tekintik, és szépen lassan Auden belekóstol a pörgős tengerparti életbe.

Mindezek mellett nem csak Auden, de családja is változik, például az Európában utazgató tékozló bátyja, Hollis is visszaérkezik új szerelmével, hogy végre letelepedjen és felelősségteljes állásba kezdjen, és Auden anyukája is egyre közelebb kerül gyermekéhez. Sarah Dessen könyveiben az tetszik a leginkább, hogy a szereplő mindig egynél több konfliktussal találkozik, nemcsak belső, de külső konfliktusokkal, és hogy a szereplők fejlődése is annyira jól kivehető.

Ahogy korábbi posztjaimban említettem, ebben a könyvben is találkozhatunk ismerős arcokkal, például Jasonnel, a Tökéletes című könyvből (amelyik így kezdődik: Jason Agytáborba készült…). 🙂 Szóval, nem tudok betelni Sarah Dessen történeteivel, semmi kivetnivalót nem találok bennünk. Úgy jók, ahogy vannak, rengeteg tanulsággal, és a végén az elmaradhatatlan happy end. 🙂

Kedvenc idézetek:

Mindannyiunknak megvannak a magunk sötét kis titkai, nemdebár?

Lehet, hogy ha a nők összegyűlnek, érzelmeik épp úgy összehangolódnak, mint a menstruációjuk. Csak idő kérdése, és mindenki együtt bőg.

Minden sérülés számít. Ha nem szerzel sebeket, akkor nem is próbálkozol eléggé.

Összességében a történet: