Könyvkritika – Anna és a francia csók

Nem szeretem a Franciaországban játszódó filmeket és könyveket, sőt magát a nyelvet is rühellem. Azonban a Gayle Forman féle Csak egy nap c. könyv megmutatta nekem, hogy egy Párizsban játszódó könyv is lehet legalább olyan érdekes és izgalmas, mintha Amerikában játszódna. Az Anna és a francia csók is végül megugrotta a lécet. 🙂

Stephanie Perkins – Anna és a francia csók

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 384
Kiadás éve: 2014

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

A könyv fő pozitívuma, hogy Anna karaktere nagyon szerethető, és a többi főszereplővel sem volt gond, mindegyikük egy külön személyiség, egyikük sem volt sablonos. Szerettem Anna gondolatait olvasni (E/I jelenidőben), a könyv könnyed, pörgős olvasmány, amiben a romantika mellett van néhány csalódás, néhány pofon az élettől.

 

Anna az apja “parancsára” Franciaországba repül, hogy a végzős évét egy bentlakásos amerikai iskolában töltse el. Anna eleinte nem találja a helyét sem a városban sem az iskolában, hiszen egyáltalán nem is beszél franciául. Nem csak az új közeget, kultúrát, életfelfogást kell megszoknia, hanem azzal is meg kell küzdenie, hogy ebben az évben ő az “új” diák. Szerencsére a legelső napon találkozik Meredithel, aki felkarolja Annát, és nemsokára Meredith barátaival is megismerkedik: Josh-sal, Rashmi-val, és persze az igazán fontos szereplővel, Étienne-nel, akit mindenki csak St. Clair néven hív. Étienne egyből felkelti Anna érdeklődését, pedig nem is az a kifejezetten szépfiú alkat – mélyharapása van és fiú létére olyan alacsony, mint Anna. St. Clair igazi központi figura az iskolában, nagyon sok barátja van, a tanárok, sőt még az iskola ebélőjében dolgozó szakácsok is kedvelik. Viszont akármennyire is tetszik Annának a srác, St. Clairnek barátnője van, aki már egyetemre jár.

Anna és St. Clair kapcsolata egyre inkább bonyolódik, hiszen a fiú szívesen kíséri Annát moziba, megmutatja neki a várost, és egyébként is izzik körülöttük a levegő, azonban St. Clair mindig visszatáncol, mielőtt bármi is történne közöttük. A könyv Anna és St. Clair olykor viharos, tragédiával és veszekedésekkel teli kapcsolata mindkettejüket megviseli, ráadásul Anna nem érti, hogyha St. Clair vonzódik is hozzá, akkor miért nem szakít a barátnőjével.

Személy szerint a könyv eleje elvarázsolt, annyira nem is zavart a néhány francia kifejezés – hála istennek ebből nem volt sok, de a folyamatos civódások a vége felé már inkább idegesítettek. Egyre azt kérdeztem magamtól: hogy a fenébe is, miért nem csattan már el végre Anna és St. Clair között a csók!?  Néhol nagyon nem értettem a szereplőket, főleg St. Clairt, hogyha annyira odavan Annáért – és ez egyértelműen átjött a történetben -, akkor miért húz még mindig vissza a szíve egy másik lányhoz? Miért nem mond végre nemet és szakít vele?

Tudom, hogy az élet nem ilyen egyszerű, én is sok olyan ismerőssel találkoztam, akik a kapcsolat végén már nem is szerelemből, hanem ragaszkodásból vagy megszokásból maradtak együtt. Pedig egy kicsit értetlen számomra, hogyha két ember nem érzi jól magát együtt, és már csak egy pillanatra is elgondolkodnak azon, hogy mi lenne, ha valaki mással lennének együtt, akkor az a kapcsolat halálra van ítélve, fölösleges.

A szereplők több pofont is kapnak az élettől – meg persze egymástól is -, de tetszett, hogy a karakterek a történet folyamán fejlődtek és tanultak valamit. A vége – romantikus könyv lévén –  természetesen happy end, Anna és St. Clair végre egymásra talál, és megtörténik az a bizonyos francia csók.

Külön dicséret jár még az írónőnek, hogy ennyire szép helyekre kalauzolt el minket, és hogy nem a jellegzetes párizsi turistalátványosságokat írta bele a könyvbe, hanem olyanokat, amik jobban megmutatják Párizs igazi szépségét, és néhány aprósággal – pl. a rengeteg művészmozi, az édesség- és makaronboltok, a St. Étienne katedrális, Point Zero – nagyon feldobta a hangulatot.

A köszönetnyilvánításban olvashatjuk, hogy a regény a NaNoWriMo – azaz nemzetközi regényíró hónap – alatt készült, ezért mindenképpen jár egy hatalmas gratula! 🙂

Kedvenc idézetek:

Mert igazam volt. Kettőnk számára az otthon nem egy hely.
Hanem egy személy.
És mi otthon voltunk végre.

De az egyetlen igazság, amit tudok, az, amit akkor érzek, ha veled vagyok. Azt hittem, te is hiszel ezekben az érzésekben. Azt hittem, hiszel bennem, azt hittem, ismersz…

– Ha volna egy euróm minden hülyeségért, amit valaha tettem, meg tudnám venni a Mona Lisát.

Összességében a történet: