Könyvkritika – Mielőtt elmegyek

Egy kicsit régebbi könyvről van szó, régóta szemeztem vele, de csak mostanra sikerült kölcsönkérnem (köszönet érte @Pancsinak). Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A fülszöveg világossá teszi, milyen történetre is számíthatunk. Sejtettem, hogy nem lesz happy end a vége, de érdekelt, hogy az írónő mit hoz ki a történetből. Ez volt az első könyvem Lauren Olivertől, de nem csalódtam, biztosan másik kötetét is kezembe veszem majd.

mielőtt elmegyekLauren Oliver – Mielőtt elmegyek

Kiadó: CICERÓ
Oldalak száma: 414
Kiadás éve: 2010

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Samantha egy szerethető tinédzser, aki elköveti sokak hibáját: bekerül a gimnázium elit klikkjébe, ahol szépen lassan teljesen átváltozik. Ugyan, egyáltalán nem feddhetjük meg érte, hiszen sokaknak csak elérhetetlen az álom, hogy a legnépszerűbbekhez tartozzanak a sulikban, a legjobb pasikkal járjanak, minden bulira meghívják őket. Így mikor az addig kirekesztett Samanthára felfigyel az egyik legbefolyásosabb, legmenőbb csaj, Lindsay, egy csapásra megváltozik minden. Többé nem gúnyolják, sportoló fiúkkal jár és mindemellett menő lányokkal bandázik.

Azonban egy átbulizott éjszaka után Sam, Lindsay, Elody és Ally balesetet szenvednek, és mikor Sam magához tér, újból azon a bizonyos pénteki Cupido Napon ébred. Minden véget ér. Lehetőséget kap, hogy újból átélje élete utolsó napját nem is egyszer, hanem összesen hétszer. Sam pedig nem csak a halála körüli pillanatokat éli újra, hanem szépen lassan ráébred, mennyiben megváltozott az élete, mennyi embert bántott meg maga körül, mennyi ideig nem vette észre, hogy a családja mennyire fontos számára és így tovább.

Chloë Grace Moretz mint Samantha

Szörnyen tanulságos egy történet, nem csak arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyi apróság van, amit nem veszünk észre, hanem arra is, hogy mennyi minden hatással van egymásra, hogy a tetteinknek mindig vannak következményei. Egy kicsit a Pillangóhatás c. filmre hasonlított, ahol minden egyes apró tett vagy szó más és mást eredményt szül. Lehet, hogy valamiről azt hisszük, hogy jó, a végén kiderül, hogy még sem az.

Ugyanez történik Samanthával is. Megpróbálja abban a hét napban megjavítani a dolgokat, bocsánatot kér olyan emberektől, akiket megbántott, ha kell, kijavítja más hibáit. Megpróbál több időt eltölteni mindenkivel, szüleivel, testvérével, olyan emberekkel, akiket addig kizárt az életéből.

Tetszett a könyv, tényleg nagyon sok mondanivalója van. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen rövid az élet, sosem tudhatjuk, hogy mikor jár le a nekünk elrendelt idő, és hogy minden apróságnak örülni kell.

Lauren Oliver

Samantha jelleme nagyon tetszett, egy kicsit hasonlított is rám – meg szerintem mindenkire, aki valaha a népszerűbb lányok közé szeretett volna tartozni -, teljesen megértettem őt. Samantha a fejemben mindig Chloë Grace Moretzként jelent meg, szerintem nagyon illene rá a szerep, Lindsay-t meg vagy Rachel McAdams vagy Lindsay Lohan játszhatná. 🙂

A mesélésmódja néhol nagyon vicces, van ahol szomorú, elkeseredett, ilyenkor én is elszomorodtam. A többi karakter is közel állt hozzám, Juliet Sykes-t, Kent McFullert és egye fene, Lindsay-t is megkedveltem a végére.

Mindenkinek ajánlom, mert bár nem happy end – erre talán a címe alapján is számíthatunk -, de sok mindenre hívhatja fel a figyelmünket.

Kedvenc idézetek:

A lényeg az, hogy te talán megengedheted magadnak, hogy várj. Neked talán van holnapod. Rád talán ezer holnap vár vagy háromezer, vagy tízezer, olyan sok idő, hogy lubickolhatsz benne, foroghatsz benne, átengedheted az ujjaid között, mint az érméket. Olyan rengeteg időd lehet, hogy akár pazarolhatod is. Egyesek számára viszont csak a ma létezik.

A boldogság ott van, ahol senki sem keresi.

Ha elégszer ismételsz valamit, magad is elhiszed – többé-kevésbé.

Összességében a történet:

toll2toll2toll2toll2toll2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: