Könyvkritika – Alaska nyomában

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

John Green egyértelműen a Csillagainkban a hiba című regénnyel, és az azt követő mozival robbant be a magyar köztudatba, holott már 2011-ben megjelent a Gabó Kiadónál az Alaska nyomában c. könyve. Sokan dicsérték ezt a könyvet is, sejtettem, hogy nem csalódom az íróban, teljes nyugalommal kezdtem neki. Egy kicsit más volt a szerep ebben a könyvben, hiszen nem egy briliáns női szemszöget kaptunk, hanem egy nagyszerű srác, Miles Halter szemén keresztül láttuk, hallottuk, éreztük, éltük át az eseményeket. Miles Halter, vagy ahogy barátai, az Ezredes és Alaska hívja őt, Pufi, nem egy mindennapi srác, roppantul nyers és egyedi humorú, ami mindig meg tudott nevettetni. Ez a jó humorú srác beleun eddigi unalmasnak látszó életébe, ezért jelentkezik egy bentlakásos iskolába, a Culver Creekbe, hogy végre meglelje a Nagy Talánt. Pufi arra számít, hogy az iskola falain belül egy kicsit megváltozik az élete, lesznek új barátai, közösen mókázhatnak egyet. Tényleg nem tévedett.

Gyorsan összehaverkodik a szobatársával, Chippel (alias Ezredessel), aki egy nehéz körülmények közül jött zseni. Az Ezredes aztán mindenbe beavatja Pufit. Megosztja vele, hogyan cselezheti ki a “Sast”, a Culver Creek önkéntes Argus Flichét, aki megpróbálja megakadályozni a diákok csínytevéseit. Megtanítja, hogyan tud úgy a zuhanyzóban dohányozni, hogy mások ne érezzék meg, és hogy egyébként miként lehet túlélni egy egész iskolai évet. Pufi hamar megismerkedik az iskola gazdag ficsúrjaival – az ún. hétköznapi harcosokkal – akiknek szülei roppant gazdagok, befolyásosak, ők a menő csávók. Pufit már az érkezése napján belenyomják a közeli tó vízébe. Aztán ott van Alaska Young, a lázadó, szókimondó lány, aki lángra lobbantja Pufi szívét.

Alaska a saját önfejűségével, titkaival együtt roppant belopta magát a szívembe. Biztos, hogy nem csak a saját maga választott neve miatt marad meg a fejemben, hanem azért, mert tényleg együtt éreztem vele, éreztem a fájdalmát, vele szenvedtem én is. Sajnáltam Pufit, hogy ennyire reménytelenül szerelmes Alaskába, és hogy nem volt lehetősége őszintének lenni vele és elmondani az érzéseit.

A könyv főként a Culver Creek mindennapjairól szól, bemutatja az Ezredes, Pufi és a többiek életét a falakon belül. Minden megvan, ami emlékeztet az itteni magyar kollégiumokra is: dugi piálás és dohányzás a fürdőszobában, a takarodó idő megszegése, felügyelőtanárok kicselezése, közös csínytevések a tanárok és más diákok ellen, és a nagy Balhék. Azok a régi szép idők… 🙂 De mindemellett fontos szerepet kap a válaszok keresése, az élet nagy kérdései, a hit, a barátság és a mások mellett való elkötelezettség.

A szereplők mind egytől egyik valóságosak, szerethetők voltak. Ezredes, a lakókocsiparkból jött matekzseni, Alaska, aki elvesztette az édesanyját, és aki egy egész könyvtárat halmozott fel a szobájában, Takumi a japán rappelő lány és Lara, aki a román “furulyaművész”. 😛 Tényleg, mint egy kollégiumban, ahol rengeteg felől, rengeteg más családból, környezetből érkeznek a diákok. Pufinak is van egy egyedi tulajdonsága, amit nagyon szerettem: méghozzá gyűjti a nagy emberek utolsó mondatait. 🙂 Mindegyikük egy igazi egyéniség, akiket meggyötört az élet. Kit így, kit úgy.

Sajnáltam, hogy ilyen gyorsan vége lett, de ahogy a Csillagainkban a hiba esetében is számítani lehetett a végére, úgy ennél a könyvnél is. Nem akarom lelőni a poént, mert érdemes arra, hogy az ember saját maga is átélje azt az élményt, amit nekem nyújtott a könyv. Csak sajnálom, hogy szomorkodnom kellett. 😦

Mindenesetre roppant jó könyvélmény volt, remélem, hogy ezt szintén megfilmesítik. Én tuti elmennék megnézni!

Egy apró megjegyzés még a borítóra: szerintem a második egyértelműen jobb választás volt. Az első női alakja egyáltalán nem hasonlított arra az Alaskára, akit én elképzeltem (már ha tényleg ő szerepel rajta), és a nyilakat sem feltétlen értettem. Ennél sokkal jobb a külföldi verzió.

Kedvenc idézetek:

– Kiszámoltam, és sikerült megállapítanom, hogy nyakig ülsz a szarban.

Mi az ördög az a „gyors”? Semmi sem gyors. A gyors rizs öt percig fő, a gyors puding egy óráig. Kétlem, hogy a gyors, vakító fájdalom tényleg gyorsnak hat.

Összességében a történet:

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy ne maradj le a frissítésekről! 🙂