Fájó szívvel olvastam ezt a könyvet, mert tudtam, hogy az Alkonyat sorozat utolsó része. Sejtettem, hogy felülmúlja a várakozásokat és sokkal nagyobbat fog ütni.
Stephenie Meyer – Breaking dawn – Hajnalhasadás
Kiadás éve: 2010
Sorozat: TWILIGHT SOROZAT
Bellának döntenie kellett: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete is múlik.
Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele, amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek.
A Twilight saga legújabb döbbenetes, türelmetlenül várt kötetében, a Hajnalhasadásban végre fény derül ennek a lenyűgöző romantikus történetnek minden titkára és rejtélyére.
Különösen tetszett, hogy ezúttal nem csak Bella fejébe látunk bele, hanem Jacobhoz is közelebb kerülünk. Megmondom őszintén, egy kicsit már untam Bella folyamatos nyafogását és problémázását. Jacob cinikus és szarkazmussal teli elbeszélésmódja mindenért kárpótol. Ráadásul ezekkel a részekkel sokkal gyorsabban tudtam haladni. Lerágtam a körmöm, amikor Jacob elhagyta a falkát. Mesteri húzás volt. 🙂
A Hajnalhasadást nagyon sokan várták, hogy végre választ kapjanak arra a kérdésre, ami az első kötet óta izgat mindenkit: vajon Bella vámpír lesz-e? Csatlakozik-e a Cullen családhoz?
A válasz természetesen igen. De Meyer nem állt meg ennél a sablonos befejezésnél, hanem durrantott pár újabb patront az esküvővel, a kis Nessivel, Jacob kiválásával a falkából, a Volturival és végső nem harccal. Érezhető volt, hogy Meyer tudatosan készült arra, hogy a könyvet megfilmesítik. Csupa olyan dolgot rejtett el, ami csak később a film megnézése alatt esett le. Zseniális volt a film vége, ahogy a Volturit lerendezi 🙂 Csak a filmben döbbenünk rá, mi az igazi magyarázat, amiért Aro úgy dönt, hogy nem támadja meg a Cullen családot. Szuper 🙂 Sok volt benne a csavar, ami megmozgatta az agyam, de a végén minden helyére került.
Egyetlen negatívumot tudok mondani a könyvvel kapcsolatban, és az a kicsit lassabbra, unalmasabbra sikerült “felkészülés” szakasz, ahol megismerjük a többi szövetséges vámpírt. Bár mindegyik nagyon szimpatikus volt, és tetszettek az egyes képességek is, talán nem ártott volna meghúzni ezt a részt. De lehet úgy voltak vele, hogy aki szereti a sorozatot az úgyis elolvassa az egyébként igen hosszúra sikeredett kötetet.
Azt gondolom, hogy a könyv méltó befejezése a sorozatnak, ráadásul a legutolsó filmváltozat a kritikusokat is meglepte. Engem is. Bella mintha a végére tényleg felnőtt volna az anyaszerephez is, megérdemelten kapott helyet Cullenéknél. Tényleg sajnálom, hogy nincs több része, szinte kapartam a falat miután elolvastam az utolsó mondatot. Szívesen olvasnék folytatást, ha nem is Belláról és Edwardról, de Nessiről és Jacobról mindenképp. Talán, az írónő meggondolja magát 🙂 Reménykedem benne.
Mivel végtelenül romantikus vagyok, ezért engem nem zavart, hogy ennyire happy end a vége. Sokan kritizálták, hogy Meyer ennyire idillikusan zárta le a végét, de nekem tetszett. Végre mindenki megtalálta a párját és a helyét a világban.
A könyv mellett említést kell tennem a két filmről, melyek közül a második kötött le inkább. Itt Bella végre gatyába rázta magát, megtanult tökösebb lenni. Az első részben az esküvő lélegzetelállító volt, Bella ruhája és hajviselete azóta is irigylésre méltó. Az első film hangulatát nagyszerűen visszaadták a kiválasztott zenék, amiket azóta is folyamatosan hallgatok. Az első rész után ez a két rész lett a legjobb. Ajánlom mindenkinek!!!
Kedvenc idézetek:
Mindenki más, mindenkinek más kihívásokkal kell megküzdenie.
Rendkívüli dolog az, amikor olyannal hoz össze a sors, akiben megtalálod a másik feledet. Aki elfogad olyannak, amilyen vagy.
Mi lesz reggelire? Nulla negatív vagy AB pozitív?
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?