Könyvmarketing – Mitől más a te könyved, mint a többi hasonló regény?

Amikor először megkérdezték tőlem, mitől más a könyvem, mint a többi hasonló regény, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy izgalmas, fordulatos, és nagyon szeretem a szereplőimet. Mindegyiket komolyan gondoltam. Csak éppen egyik válaszomból sem derült ki, miért pont az én könyvemet kellene választania az olvasónak.

Pedig ez egy meglehetősen fontos kérdés, főleg akkor, ha szeretnéd eladni a regényedet.

Nézz meg néhány könyvfülszöveget! Szinte biztos, hogy találkozol olyan kifejezésekkel, mint a „sötét titkok”, a „váratlan fordulatok”, az „emlékezetes szereplők” vagy a „világ, ahol semmi sem az, aminek látszik”.

Jól hangzanak, csak éppen az égvilágon semmit nem árulnak el arról, hogy miben különbözik az adott könyv a többitől. Egy krimiolvasó eleve izgalomra és rejtélyre számít. A romantikus regények közönsége érzelmi feszültséget keres, a fantasy rajongói pedig olyan világba szeretnének elmerülni, amelynek saját szabályai és konfliktusai vannak. Ezek a műfaj alapvető ígéretei, amelyek önmagukban még nem tesznek különlegessé egy regényt.

A marketingben erre használjuk az USP (unique selling proposition) fogalmát, amely egy termék megkülönböztető értékét, illetve az erre épülő ígéretét fogalmazza meg. Könyvek esetében tulajdonképpen azt kell meghatároznod, milyen olvasói élményt kínálsz, és miért lehet vonzóbb a te történeted annak, aki egyébként is hasonló regényeket keres.

Ehhez viszont először meg kell értened, hogy mitől válik egy történet felismerhetően a sajátoddá.

Az egyediséghez nem kell feltalálnod a spanyolviaszt

Sok szerző ott akad el, hogy mindenáron olyan alapötletet keres, amilyenről még soha senki nem írt. Olyan cselekményt, szereplőt vagy konfliktust szeretne kitalálni, amelynek semmiféle előzménye nincs az irodalomban.

Csakhogy gyilkosságról, szerelemről, árulásról és családi titkokról már évszázadokkal ezelőtt is írtak. Ha mindenáron az előzménynélküliséget hajszolod, könnyen oda juthatsz, hogy még a saját ötleteidet is elveted, mert találsz egy másik regényt, amelyben szerepel valami hasonló.

A történetek különlegessége sokszor az ismerős elemek szokatlan párosításából fakad. Ugyanaz a konfliktus egészen más jelentést kaphat egy eltérő környezetben, más szereplők között vagy egy sajátos elbeszélői hangon keresztül.

Allison K Williams a Writer’s Digest egyik cikkében éppen ezért óvatosságra inti azokat a szerzőket, akik büszkén jelentik ki, hogy a könyvükhöz fogható nincs a piacon. Ez ugyanis könnyen arra utalhat, hogy nem ismerik eléggé a saját műfajukat, és azt sem tudják pontosan, milyen olvasóknak szánják a történetüket.

Az olvasók általában szeretnek valamennyire ismerős terepen mozogni. Ha valaki imádja a kisvárosi krimiket, jó eséllyel a következő könyvében is szívesen találkozna egy elszigetelt közösséggel, régi sérelmekkel és gyanús alakokkal. Ettől még nem szeretné ugyanazt a történetet új nevekkel elolvasni.

Nézd meg például Ali Hazelwood A szerelem képlete című regényét. A fake dating, vagyis a színlelt párkapcsolat egyáltalán nem új romantikus történetelem. Hazelwood viszont egy egyetemi kutatói közegbe helyezi, ahol egy doktorandusz és egy oktató látszatkapcsolata a szakmai életükkel is összefonódik. A tudományos környezet, a szereplők helyzete és a köztük kialakuló viszony együtt adnak sajátos karaktert egy egyébként jól ismert romantikus felállásnak.

Vagy ott van Taylor Jenkins Reid Evelyn Hugo hét férje című regénye. Egy idős hollywoodi filmsztár úgy dönt, végre elmeséli az életét egy fiatal újságírónak. A történetben megvan minden, amit egy híresség életrajzától várnánk: karrier, botrányok, házasságok, elhallgatott titkok. Az olvasó azonban fokozatosan ráébred, hogy a hét férj története mögött egészen más kérdések húzódnak meg, és maga az interjú is jóval személyesebb jelentőséggel bír, mint kezdetben gondolnánk.

Mindkét regény ismerős alapokra épül. A sajátosságukat az adja, ahogyan ezeket az elemeket felhasználják.

Az egyedi ötlet még nem egyedi értékajánlat

Tegyük fel, hogy írsz egy krimit, amelyben a gyilkosság egyetlen szemtanúja egy papagáj. Megjegyezhető ötlet, ezt elismerem. Viszont önmagában még keveset árul el a könyvről.

Lehet belőle könnyed, humoros nyomozás, de akár egy komor pszichológiai thriller is. A papagáj szolgálhat egy különös nyomként, vagy az egész rejtély épülhet arra, hogy mit hallott, mit tanult meg utánozni, és hogyan értelmezik félre a szavait.

Az ötlet tehát figyelemfelkeltő, de az olvasó még nem tudja, milyen történetre számíthat. Nézzük meg ugyanezt egy kicsit pontosabban:

„Klausztrofób, fekete humorú krimi, amelyben egy idős nő meggyilkolásának egyetlen lehetséges tanúja a szomszéd papagája. Csakhogy a madár nemcsak a gyilkos hangját utánozza, hanem az áldozatét is.”

Ebben már megjelenik a történet hangulata, a rejtély természete és az a sajátos konfliktus, amelyre az egész cselekmény épülhet. Ráadásul felvet egy érdekes kérdést: vajon mennyire lehet megbízni egy olyan tanúban, aki gondolkodás nélkül ismétli mások szavait?

És ami ennél is fontosabb: a madár szerepe közvetlenül kapcsolódik a nyomozáshoz. Ha kivennénk a történetből, az egész alaphelyzet megváltozna. Ezért érdemes megvizsgálnod, hogy a saját regényed legkülönlegesebbnek tartott eleme valóban meghatározza-e a cselekményt, vagy csak jól hangzik, amikor másoknak mesélsz róla.

Mihez képest más a könyved?

Egy női nyomozó ma már önmagában nem számít különlegességnek. Ahogy egy eltűnt gyerek, egy családi titok, a megbízhatatlan elbeszélő vagy a több idősíkon futó történet sem.

Ezeket az elemeket számtalan regényben felhasználták már, olykor egészen hasonló módon. Ha szeretnéd megtalálni a saját könyved megkülönböztető jegyeit, előbb meg kell ismerned azokat a műveket, amelyek mellett az olvasók fejében vagy akár a könyvesboltok polcain helyet kaphat.

A könyvkiadásban erre szolgálnak az úgynevezett összehasonlító címek, angolul comp titles. A Penguin Random House szerzőknek szóló tájékoztatója szerint a kiadók többek között ezek segítségével próbálják felmérni egy új könyv várható célközönségét és értékesítési lehetőségeit. A szerkesztők és az értékesítési szakemberek azt is vizsgálják, hogyan teljesítettek a hasonló művek: hosszabb időn keresztül keresték-e őket, vagy főként a megjelenésük körüli időszakban fogytak.

Szerzőként azonban akkor is hasznos ez az összehasonlítás, ha nem tervezel hagyományos kiadóhoz fordulni. Segít felismerni azokat a történetelemeket, amelyekhez az olvasók már hozzászoktak, és azokat is, amelyekkel a saját regényed eltér a megszokottól.

Persze nem mindegy, milyen könyveket választasz viszonyítási alapnak.

A Writers & Artists egyik cikkében Sam Brady irodalmi szakember például kifejezetten óva int attól, hogy a szerzők olyan óriási sikerekhez hasonlítsák a kéziratukat, mint a Harry Potter. Ezek a címek annyira széles körben ismertek, hogy kevés információt adnak egy új regény tényleges piaci helyzetéről.

Sokkal többre mész két-három olyan, lehetőleg frissebb megjelenésű regénnyel, amelyek hasonló olvasókat szólítanak meg, hasonló műfaji elvárásoknak felelnek meg, és amelyekhez képest pontosan meg tudod fogalmazni a különbségeket.

Ha például pszichológiai thrillert írsz egy eltűnt gyerekről, keress olyan regényeket, amelyekben szintén egy eltűnés körül bontakozik ki a családi konfliktus. Vizsgáld meg, milyen nézőpontot használnak, hogyan adagolják az információkat, mire helyezik a hangsúlyt, és milyen érzelmi hatást próbálnak elérni.

Lehet, hogy a te történetedben a nyomozás másodlagos, mert valójában az érdekel, hogyan rombolja szét a gyanakvás egy család tagjai közötti bizalmat. Máris van egy olyan sajátosságod, amelyet érdemes lehet kiemelni.

Ne az egész zsánerrel versenyezz

Amikor a saját könyved helyét keresed, könnyű elveszni a rengeteg hasonló történet között. Főleg akkor, ha olyan népszerű zsánerben írsz, ahol évente számtalan új regény jelenik meg. Pedig nem kell az összes kriminél fordulatosabbnak, minden romantikus regénynél meghatóbbnak vagy valamennyi fantasynél eredetibbnek lenned. Ennél sokkal szűkebb körben érdemes vizsgálódnod.

Én például ilyenkor szívesen olvasgatok értékeléseket a Molyon, különösen a három- és négycsillagos véleményeket. Az ötcsillagos értékelésekben gyakran a lelkesedés dominál, az egycsillagosok között pedig előfordulnak olyanok, amelyekből nehéz bármi használhatót kihámozni. A közepes értékeléseknél viszont sokszor egészen pontosan megfogalmazzák, miért nem működött maradéktalanul a történet. Például valaki imádta a nyomozást, de a főszereplőt idegesítőnek találta. Másnak a hangulat tetszett, viszont túl későn indult be a cselekmény. Olyan véleménnyel is találkozhatsz, amely szerint az alapötlet remek, csak a végkifejlet túl kiszámítható.

Ezek persze szubjektív vélemények. Egyetlen olvasó csalódásából még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ha azonban több hasonló könyvnél is ugyanazok a kifogások térnek vissza, az már segíthet megérteni a célközönséged elvárásait.

És azt is, hogy a saját regényed hol kínálhat valami mást.

Fontos viszont, hogy mindez ne forduljon át görcsös megfelelési kényszerbe. Attól, hogy néhány olvasó lassúnak talált egy regényt, még nem kell minden fejezeted végére cliffhangert írnod. Inkább azt vizsgáld meg, milyen olvasóknak szól a történeted, és ők mit szeretnek az adott műfajban.

Nem minden különbség jelent értéket

Tegyük fel, hogy a regényed hatszáz oldalas, tizennégy különböző nézőpontból meséled el, és az egyik szereplő fejezeteit végig második személyben írod.

Ez kétségtelenül megkülönböztető sajátosság. De vajon az olvasó miért örülne neki?

A tizennégy nézőpont akkor lehet indokolt, ha mindegyik olyan információt, konfliktust vagy értelmezést ad hozzá a történethez, amelyet más szereplőn keresztül nem tudnál ugyanilyen hatással bemutatni. Például egy kisvárosi gyilkosság esetében minden szereplő másképpen emlékszik a történtekre, az ellentmondásaikból pedig fokozatosan kirajzolódik egy közösség régóta elhallgatott bűne.

Ha viszont a tizennégy nézőpont csak annyit jelent, hogy tizennégy ember gondolataiba látunk bele, az inkább megnehezítheti az olvasást. Főleg akkor, ha az olvasó a regény felénél még mindig azon töpreng, ki kicsoda, és miért kellene érdekelnie a problémáinak.

Hasonló a helyzet a második személyű elbeszéléssel. Kifejezetten erős hatást kelthet, ha például egy szereplő önvádját vagy meghasadt tudatállapotát szeretnéd érzékeltetni. Az olvasó közvetlenül szembesülhet a szereplő gondolataival, mintha az saját magát vonná kérdőre. De ha a választott nézőpontnak nincs különösebb funkciója, könnyen öncélú stílusgyakorlattá válhat.

Ugyanez igaz a váratlan fordulatokra is.

Az, hogy a regény végén kiderül valami megdöbbentő a narrátorról, remekül felkeltheti az érdeklődést. De gondolj bele, mi történik, ha az olvasó már tudja a titkot. Maradnak olyan részletek, amelyeket újraolvasáskor másként értelmezhet? A történet korábbi eseményei új jelentést kapnak, vagy az egész csupán egyetlen meglepetésre épült?

A jól működő csavar nemcsak meglepi az olvasót, hanem visszamenőleg is átértelmezheti mindazt, amit addig a szereplőkről és a történtekről gondolt.

Ezért a könyved megkülönböztető sajátosságát érdemes mélyebben keresni, mint egy feltűnő szerkezeti megoldásban vagy egy szokatlan szereplőben. A legerősebb ötletek általában a cselekmény több pontján is éreztetik a hatásukat: befolyásolják a konfliktusokat, a karakterek döntéseit, a történet hangulatát és azt, ahogyan az olvasó értelmezi az eseményeket.

Miért pont a te könyvedet olvassam el?

Ha most kellene megfogalmaznod, miért válassza valaki a te regényedet a többi hasonló könyv közül, mit mondanál? Próbáld meg egyetlen mondatba sűríteni, milyen történetet kínálsz, kinek szól, és miben tér el attól, amit az olvasó már ismer.

Ne próbáld előre meggyőzni arról, hogy a könyved zseniális. Ezt majd eldönti, ha elolvasta. Elég, ha felkeltesz benne egy sokkal hasznosabb gondolatot: „Pont az ilyen történeteket szeretem, de erről még nem olvastam.”

Ha pedig egyelőre nehezen találod ezt a mondatot, érdemes visszatérned a hasonló regényekhez, és alaposabban megnézned, mit kínálnak az olvasóiknak. Néha éppen a konkurens könyvek segítenek felismerni, mi az, amit a sajátodban eddig természetesnek vettél.


Hasznos linkek, olvasmányok:

https://reedsy.com/blog/book-genres

https://janefriedman.com/competitive-title-analysis

https://www.writersdigest.com/comp-titles-stop-freaking-out-and-start-finding-your-books-bffs

https://www.writersandartists.co.uk/advice/4-tips-choosing-right-comparative-titles