A barátaim mindig kérdezik, hogy mennyi idő kell míg megírok egy történetet. Az ő kedvükért mesélek egy kicsit arról, hogyan is dolgozom, és mi minden jár jelen pillanatban a fejemben.
Írni mindenki másképpen szokott, ezért nem is lehet egyetlen egy kőbevésett szabály sem arról, mi a helyes munkamódszer. Nagyon sok írástechnikai cikket olvastam erről, hátha fejleszthetem a hozzáállásomat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem mindig szabad magunkat keretek közé foglalni. Bár sokan erre esküsznek, én képtelen vagyok úgy leülni mindennap írni, hogy például: eljött este 7 óra, üljünk neki! Ez teljesen távol áll tőlem. Nem csak azért, mert sosem tervezem előre, így azt sem tudom, hogy mikor lesz időm végre “pihenni” egy kicsit, de számtalanszor megesett, hogy nem hangolódtam rá túlságosan az írásra.
Nálam az írási folyamat akkor jön, amikor kellőképpen ráhangolódtam. Elég hozzá, ha csak végignézem a Pinteresten elmentett képeimet, inspiráló zenéket hallgatok, vagy visszaolvasom azokat a jegyzeteket, amiket hétköznap, munka közben, utazás közben papírra vetettem.
Van úgy, hogy nem mindig megy. Akkor sosem erőltetem. Bár sokan azt mondják, hogy nem árt, ha ez ember mindig ír valamit, de én sajnos nem tudok novellákban vagy kis szösszenetekben gondolkodni. Nálam egy ötlet az egy regény. Sosem gondolkodtam rövidebb távon, ezért furcsán hangozhat néha a számból, hogy utálok novellát írni. Sokáig tart egy olyan történetet megszülni, ami viszonylag elég rövid, de az alatt mondjon is valamit. Egyszerűen nem megy. Nem tudok 5-10 oldalban gondolkodni. Ha egyszer elkezdek egy történetet, akkor 200-300 oldalig meg sem állok.
Az elmúlt időszakban beálltam egy ütemtervre, amit a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás pályázata határoz meg, így egy könyv megírása egy évig tart nálam. Bár a megírás folyamata olyan fél évet vesz igénybe, de a pihentetés, javítások, baráti vélemények bekérése, újbóli átszerkesztés egy teljes évet tesz ki. Így volt ebben az évben is, amikor leadtam Obscure Valley – A homály fogságában c. kéziratomat. Bár a pályázat és az értékelés még javában folyik, de új ötleteken gondolkodom a következő időszakra.
Az elmúlt pár hétben fogalmazódott meg a fejemben, hogy míg az Obscure Valley egy jelenkorban játszódó, YA regény, addig szeretnék megpróbálkozni egy fantasy történettel. Van pár írásom, amit a műfajba sorolnék, azonban azok még nem érhetők el az interneten semmilyen formában. 🙂
Pár szó a mostani projektről:
Régóta foglalkoztat a kelta és skandináv mitológia, Rowling óta megszámlálhatatlanul sok hasonló történetet olvastam, bár egyik sem volt olyan részletes és kidolgozott, mint Tolkien, Lewis, Martin vagy Rowling kötetei. Bár előre leszögezném, hogy nem kívánok ilyen nagy volumenű, dinasztiákról, egész világokról szóló történetet írni, megmaradnék a kényelmes, YA misztikus fantasy irodalomnál. 🙂
A regény ötletét a kelta és skandináv mitológia biztosítja, de koránt se gondoljátok, hogy lerágott csont. 🙂 A kézirat jelenleg a 80. oldalánál tart, ez körülbelül a felénél is kevesebb, mint amilyen hosszúra tervezem. Egyelőre ebben az egy regényben gondolkodom, de azt már látom, hogy nem egy részes lesz, az, hogy mennyire kerít hatalmába a teremtett világ, majd meglátjuk. 🙂 Ez a jövő zenéje. 🙂 Annyit még elárulhatok, hogy a könyvben fontos szerepet kapnak a madarak, ezek között is a varjak és a hollók.
Néhány összevágott kép Pinterestről, amik nagyon jól lefestik a regény hangulatát.
A többit később! 🙂
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?