Könyvkritika – Fairy Tale – Tündérszerelem

A könyvet először a Librin láttam meg, csak utána jöttem rá, hogy már hallottam róla jó véleményeket. Mivel akkor nem volt más, megrendeltem a Könyvmolyképzőtől és nem sokkal később azonnal nekiültem.

Cyn Balog – Fairy Tale – Tündérszerelem

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 262
Kiadás éve: 2012

Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy tökéletes szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.

Már az elején magába szippantott a történet könnyed és pörgős stílusa, bár nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam. Az elején Morgan képességeiről tudunk meg néhány infót és ez igazán váratlanul ért, tekintve, hogy a fülszöveg teljesen mást ígért. Kicsit megzavarodtam, hogy akkor most ki is rendelkezik különleges képességgel. Aztán hamar továbbsiklottam a problémán, mert Morgan beszólásain nem lehetett nem nevetni.

Három gondom volt a könyvvel. Az egyik, hogy nagyon kiszámítható a történet és nagyon nem tudunk meg semmit a tündérek világáról, így nem is igazán merültünk bele a háttérvilágba. Annyit kapunk, hogy vannak tündérek, akik egy Tündérvilág nevű helyen élnek (ez sem túl eredeti) és nem azok a szépséges lények, sokkal inkább akaratos, bunkó népség.  Van varázserejük és kb. ennyi.

A harmadik negatívum, hogy iszonyatosan gyorsan vége lett – a könyv sem valami hosszú -, de egy sokkal nagyobb katarzisra számítottam. Az ember ilyen tündéres történeteknél számít valamilyen háborúra, vagy izgalmas harcokra, de semmi nem történt.

Mindamellett mégis több csillag felé bukik a mérleg, mert ha az iszonyatosan izgalmas, egyedi történetért nem is, de a vicces beszólásokért, az írónő stílusáért érdemes elolvasni. Ha valaki gyorsan olvas, akkor akár egy nap alatt kivégezheti, nekem sem került sokkal többe. A könyv másik titka a jól kitalált szereplők. Morgant és Pipet nagyon megkedveltem, Cam olyasfajta másodhegedűsnek éreztem, nem is igazán foglalkoztatott, hogy vele mi lesz, Pip esetlen és kezdetben lúzer karaktere sokkal jobban lekötött.

Azt sajnáltam, hogy nincs folytatása. Kezdő könyves szerző tollából született, úgy éreztem, hogy nincs kellőképpen befejezve. Én olvastam volna még.

Az írónőnek azóta 4 másik könyve is megjelent, mindenesetre kíváncsi lennék rájuk, ha magyarul is megjelenne.

Kedven idézeteim:

A hajzselém is erősebb nálam.

Egy lépést hátrálok, és Pipre nézek. Lehet, hogy épp most pisilte össze magát. És talán jó oka van rá:ha a Hamupipőkében a tündérkeresztanyu képes volt egereket lovakká változtatni, egy közönséges tököt pedig hintóvá,akkor ez mit tudna csinálni velem?
Valami azt súgja, hogy lóként élni nem lenne olyan csodálatos.

Most a központi irodában ülök egy kopasz gót lánnyal, akin „Öld meg az anyádat” feliratú póló van, és egy fickóval, aki úgy tűnik elfelejtett nadrágot húzni, mert boxerban ücsörög mellettem.

Összességében a történet: