Könyvkritika – Megérint a sötétség

A könyvet csak azért cseréltem el, hogy végre valamilyen más vámpíros történetet is olvassak, mint az Alkonyat és a True Blood sorozat. Egyértelmű, hogy mindkettő nagy hatással van rám. A True Blood szerintem azóta is a legjobb ilyen jellegű sorozat.

Viszont megbántam, hogy erre cseréltem.. :(. Az elején még nagyon lelkesen kezdtem neki. Aztán…

Karen Chance – Megérint a sötétség

Kiadó: KELLY KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 330
Kiadás éve: 2010

A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak. Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különös világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is. Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is. De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcasonne várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?

Nos… nem is tudom hol kezdjem. Azt hiszem, le vagyok ragadva a szerelmes vámpíros regényeknél, vagy mi, de a könyv egyáltalán nem tetszett. Felkavaró volt az tény, de a könyv második felétől iszonyatosan unalmas. Az a rész javarészt egyetlen egy helyiségben játszódott és már arra vártam falva a sorokat, hogy mikor lesz vége, amikor nem is emlékeztem, hogy öt mondattal azelőtt mit olvastam.

Lehet ez az én hiányosságom, nem tudom. A háttérmunka tényleg benne van. Az írónő mindennek rendesen utánanézett, az erdélyi Dracula legendákig egészen. A hierarchia-leírást viszont már túl soknak éreztem.

A vámpírok nem sokban különböztek a többitől: halhatatlanság, hatalmas erő, földöntúli szépség… stb. Viszont pont, amiért nem tudott újat adni, ezért nem is tartottam jó történetnek. A könyv második fele pedig teljes kuszaság.

Az erotikus és fordulatos részek még úgy ahogy felspékelik a hangulatok, de a vége… boooorrrring, ahogy az egyik legjobb barátnőm mondaná. A sok természetfeletti lény nem zavart. Ha vannak vámpírok, akkor miért ne lennének szellemek, mágusok meg vérfarkasok?

Úgy éreztem, hogy a történet kicsit össze van csapva. Mintha a háttérszálak mellett a főcselekmény már nem is lenne fontos. Csak a legfőbb karakterek vannak kidolgozva, akik igazán lényegesek. Azaz Cassie… meg talán Billy Joe, a segítő szellem karaktere tetszett. Ja, és Rafe… azaz Raffaello…igen, az a Raffaello, a festő, aki ezúttal már több száz éves vámpír. Ez megérdemel egy pontot.

A történetnek nincs vége… még  csak egy rendes lezárást sem kapunk. Ügyes eszköz, hogy rávegyük az olvasókat, folytassák a történetet, viszont szerintem (bár még nem olvastam a második részt), de két könyvből lehetne gyúrni egyet, ha a felesleges részeket kihúznánk.

Sajnálom, hogy nem jutottam sokra vele. Elolvastam… de biztos többet nem fogom, sem a sorozat többi részét, hiába vannak teljesen oda tőle a tengerentúlon. Az Alkonyat, Anne Rice és az Anita Blake sorozatok után nagyon sokan kezdtek el vámpírponyvát írni. Kicsit ezekre a self-publishing könyvekre hasonlított.

Kedvenc idézet:

„Úgy éreztem, a fejemet a falra szögelve szeretné látni, hogy kitehesse alá a feliratot: PROBLÉMA MEGOLDVA.”

Összességében a történet: