Könyvkritika – Káprázat

A következő könyvhöz a BNV-n jutottam hozzá, hozzá kell tennem, hogy akciós áron. Már régóta szemeztem a könyvel, mert a borító nagyon megtetszett és a fülszöveg alapján is egy tetszetős fantasynak tűnt.

káprázatJenna Black – Káprázat

Kiadó: KELLY KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 300
Kiadás éve: 2010

Dana élete nem egyszerű. Alkoholista anyjával él, ami komoly kihívás egy tizenhat éves lány számára. Egyre jobban elege van abból, hogy kétszemélyes családjukban kislány kora óta ő a felnőtt, neki kell gondoskodnia iszákos anyjáról, aki miatt ráadásul meg sem próbálhat barátságokat kötni, ezért osztálytársai társaságkerülő csodabogárnak könyvelik el. Pedig Dana valójában arra vágyik, hogy úgy élhessen, mint a többi fiatal lány az ő korában. Azt szeretné, ha gondoskodnának róla, ha levennék a válláról a terheket, ha helyette másvalaki hozná meg a felelősséggel járó döntéseket. Aztán egy napon, amikor anyja sokadszorra is botrányt csinál, a fiatal lány rájön: ez így nem mehet tovább. Dana megszökik otthonról, és elhatározza, hogy új életet kezd. Megkeresi sosem látott apját, akiről csak annyit tud, amennyit anyja mesélt neki néhány józan pillanatában. Hogy Avalonban él, a Vad Városban, amely a halandó világ és Tündefölde keresztútjánál található. Ahol a mágia és a modern technológia békésen megfér egymással, nem úgy, mint a város lakói, akik bármire képesek a hatalomért, akár gyilkolni is. Anyja – saját bevallása szerint – éppen ettől akarta megóvni a lányát, amikor terhesen elmenekült Avalonból. De kit érdekelnek az avaloni politika halálos útvesztői? Dana legalábbis úgy gondolja: Avalonban, az apja mellett csak jobb, normálisabb élete lehet, mint amilyen az anyjával volt. Nem kell hozzá huszonnégy óra, hogy Dana rádöbbenjen: soha életében nem tévedett ennél nagyobbat. Az apai ölelés és a jobb élet helyett csapda várja. Önerejéből kell boldogulnia egy ismeretlen és ellenséges vidéken. Kiderül, hogy Dana különleges adottságokkal rendelkezik, ám ez nem könnyíti meg a dolgát. Sőt, ellenfelei első számú célpontjává teszi. Vajon sikerül boldogulnia a politikai cselszövések hálójában? Megbízhat frissen szerzett barátaiban? Kibontakozhat valódi szerelem Tündefölde vészterhes égboltja alatt?

Nagyon nehéz erről a történetről írni, mert azt hittem, hogy jobban fog tetszeni. Nem akarom szépíteni a kritikát, de unalmas volt. Az eleje jól indult, érdekesnek tűnt a felvetés Danáról és az alkoholista anyjáról, ami elég erős felütés egy tiniknek szóló fantasyban. A hitelét ott vesztette el, hogy Dana az anyját egy lehetetlen alaknak írja le, akinek nem számít más csak az alkohol. A főhős sokat siránkozik azon, hogy mindig megbocsátott anyjának, amikor megígérte, hogy többet nem iszik, de a környezet lefestéséből én úgy láttam, hogy még sem lehetett neki olyan rossz. Bár Dana apa nélkül nőtt fel, de nem szenvedett hiányt semmiben, rendes  ruhákban járt, laptopja, mobiltelefonja is van és úgy tűnik, hogy elég jól boldogul. Nem értettem azt a dolgot a történetben, hogy kiskora óta az anyja tulajdonképpen egyáltalán nem gondoskodik a lányáról, Dana fizeti a számlákat és minden vágya, hogy végre más vállán legyen a felelősség. De kérdem én, akkor hogyan tudta Dana kifizetni a számlákat, ha az anyja nem csinált semmit? Úgy tűnik, hogy volt rendes tető a fejük felett és Dana karaktere sem annyira depressziós, mint amilyennek lennie kéne. Legalább is én ezt vártam el. Mindegy, még elhittem, hogy létezik olyan erős karakter, mint ő, miért ne. (Azt már csak zárójelben említem meg, hogy maga az alkoholizmus ténye inkább viccként jelenik meg a könyvben.)

A második csalódást a háttérvilág okozta. Dana eldönti, hogy maga mögött hagyja anyját és elutazik tündér apjához. Az sem tetszett benne különösen, hogy Dana már az elején tisztában van vele, hogy tündér. Akkor miért nem indult korábban az apja keresésére? Miért nem vette fel vele korábban a kapcsolatot, ha ennyire rossz volt neki az anyjával? Oké, ezen is lépjünk túl.

A háttér információ szörnyen kevés, a világleírás kezdő. Az elején szánkba adják, hogy kérem szépen, itt tündérekről van szó, akik egy Tündeföld nevű helyen élnek (ugye ez sem valami fantáziadús) és van egy másik világ, Avalon. A tündérek ábrázolása kimerül annyiban, hogy mindenki iszonyatosan jól néz ki, menő és némelyek varázserővel is bírnak. Az írónő néhány mondatot felvázol a politikai helyzetről és Avalonról, de tulajdonképpen ennyi. A világleírás mindemellett zavaros. Előbb még arról olvasunk, hogy Avalonban egy kicsit visszamaradott hely régi épületekkel, viszont mégis mindenki sportkocsival szaladgál és a főhős egy búfelejtő shoppingtúrára megy a Victoria’s Secret-be és persze Starbucksba. Ez csöppet sem tűnik logikusnak.

A szereplőket egyáltalán nem szerettem meg. Kezdve Dana kettős énjével – aki egyszer felelősségteljes, később meg már egy sértődékeny hisztikirálynő -, illetve a többi mellékszereplővel, akiknek csak a nevét tudjuk és hogyan néznek ki. Nincs semmilyen mögöttes infó, amit az egyes karakterekről láthatnánk. Egyszerűen csak úgy lézengenek a történetben tipikus kezdőírói klisékkel: szexi és dögös pasi, önbizalom hiányos főhősnő, a szexi pasi lánytestvére – tipikus Jégkirálynő, a gonosz nagynéni stb… A főhősnő ráadásul buta, eszméletlen dolgokon képes fenn akadni (pl. megsértődik, hogy kb. fél napi ismeretség után a főhős nem szerelmes belé) és úgy tűnik, hogy minden pasihoz vonzódik. Én is voltam tizenhat éves, de akkor sem láttam minden pasiban a jövendőbelimet, ráadásul egyikkel sem akartam azonnal ágyba bújni.

A cselekményről csak annyit említenék, hogy az írónő nagyon fontosnak találta, hogy olyanokról írjon tíz-száz oldalakat, amik a történet szempontjából teljesen másodlagosak, elhagyhatóak vagy teljesen érdektelenek. Oldalakon keresztül olvashatunk arról, mit főznek-esznek a főhősök, hogyan vásárolnak és mászkálnak ide-oda. A könyv felénél túllépve már elgondolkodtam azon is, hogy valaha lesz-e bármilyen mondanivalója és hogy beindul-e valaha a cselekmény. Nos, le kell lombozzalak titeket, mert nem.

Jenna BlackSzámomra az egész egy nagy katyvasznak tűnt, amit egy írni akaró kezdő egy éjszaka alatt a papírra vetett. Nem ismerem a háttérkörülményeket, nem ismerem az írónőt, de a történetét látva, van még mit fejlődnie. Sajnos, nekem a kedvem nagyon elvette az elnagyolt, kusza történettel, így isten ments, hogy bármi mást olvassak tőle.

Összességében a történet:

toll2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: