El nem tudom mondani, hogy mennyi ideig kerestem ezt a könyvet, talán azóta, hogy meghallottam, Benina könyveit végre könyv formájában is kezembe foghatom. Azt elmondhatom magamról, hogy soha nem olvastam online vagy e-book-ot, mert számomra a nyomtatott könyv mindennél többet jelent, ezért ha nagyon szeretnék egy könyvet megszerezni, akkor sem olvasom el interneten, hanem addig küzdök, ameddig kézhez nem veszem. És a mélyen tisztelt Könyvmolyképzőnek hála, végre itt van. 🙂
Benina – Bíborhajú – A Boszorka fénye
Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, azaz tiszta vérű, akikből már alig néhány él a világon, hiszen e varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg.
De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny. Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.
Számomra Benina könyvének megjelenése egyet jelentett azzal, hogy a Könyvmolyképző Kiadó Magyarországon egyedülálló módon lehetőséget adott olyan feltörekvő blog íróknak, akik csak éppen bontogatni kezdenék szárnyaikat és ezzel olyan lehetőséget kaptak, amit más “hétköznapi emberek” csak nagyon ritkán. Éppen ezért kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam, és az interneten fellelhető kritikák, vélemények alapján nagyon is megtetszett a történet, így el is kezdtem gyorsan olvasni.
Claire nagybátyával Daviddel él, azonban a lány nem átlagos, hiszen szülei tiszta vérű boszorkányok. Claire elveszti egyetlen mentorát Gideont, aki számára egy pótapát jelentett. Mikor azonban egy új mentor tűnik fel a láthatáron, egyáltalán nem érti, hogy a Bölcs miért pont Kellant, egy félig démon, félig boszorkány mentort jelöl ki számára, később pedig az is kiderül, hogy a fiút nem is akármilyen szál köti Gideonhoz. Claire bár kénytelen-kelletlen elfogadja a Bölcs határozatát és elfogadja mentorául Kellant, akihez később egyre erősebb szálak kötik.
Hamar kiderül, hogy az eddig emberek között nevelkedett Claire-t nagyon sokan nem kedvelik, Kellan még azt is váltig állítja, hogy egyetlen barátnője Maxime sem megbízható, azonban Claire mindvégig kiáll az emberek mellett. A végén azonban nagyot kell csalódnia.
A történet nagyon tetszik, attól eltekintve, hogy nem sok minden történik benne, inkább a fogalmazási és a “mesélési” módot értékeltem benne, ami szerintem egyértelműen briliáns. Tetszenek Benina fejéből kipattanó képek és leírások és a fogalmazási képessége is nagyon sok magyar írót messze lever. A történet egy kicsit elnyújtott lett, a fejezetek hosszúra sikerültek, ahol tulajdonképpen nem is történt semmi.
A teremtett világ nagyon helyén van, tetszett ez a boszorkányos-démonos vonulat, mert hasonlóval még nem találkoztam. Egyértelműen egy új világ született Benina fejéből, ám én hanyagoltam volna megemlíteni a Harry Potter történetet, három említés is van a könyvben. Én nem kevertem volna össze, hiszen a Harry Potterben sem találkozhatunk másmilyen írók regényeivel, filmek említésével, pont ezért olyan jó, mert egy teljesen másmilyen világot tár elénk.
Ettől függetlenül tetszett a történet, én még gondolkodtam volna rajta és egyes jeleneteket meghúztam volna, a párbeszédek néhol eltúlzottak voltak, de a tinédzser korosztály ezt biztosan kajálja. Ettől függetlenül a folytatást (A Boszorka démona) is elolvasom.
Karakter: az ábrázolás nagyon jó, azzal nem volt problémám.
Kedvenc karakter: Nem tudom, de általában a főszereplőkkel nem tudok kijönni, mert zavar a furcsa gondolkodásmódja, viszont Cameron és Kellan karaktere sokkal közelebb áll a szívemhez.
Borító: Találkoztam már a neten ezzel a stockfotóval, szerintem illik a történethez, bár nem értem, hogy miért pont virág…?
Kedvenc rész: A Claire és Kellan között fűzött románc érdekesre sikeredett, de pont ilyen csöpögős hangulatban voltam. 🙂 Tetszettek benne a Jane Eyre utalások.
Rész, amit nem szerettem: A vége. Az utolsó fejezetek nem feküdtek.
Célközönség: YA
Kedvenc idézet:
A bibliai csapások sűrítménye vagyok. Az ördöggel a sarkamban döbbenek rá, hogy én magam vagyok a megtestesült gonoszság. A könnyem maró sav, és a szeretteim tartják sáros glóriámat, miközben én szíven döföm őket. Jobb lenne, ha egyszerűen nem léteznék.
Összességében a történet:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Vélemény, hozzászólás?