Könyvkritika – Wings – Szárnyak – Írásról, inspirációról, könyvekről

Már a borítót látva eldöntöttem magamban, hogy ezt a könyvet egyszer akkor is megszerzem. A borító maga nagyon jó választás volt, engem egyből lebilincselt, bár a moly.hu-n sok kritikát hallottam róla, aztán el is bizonytalanodtam a negatív vélemények miatt. Aztán még is győzött a kíváncsiság, és mivel sikerült elcserélnem, ezért gondoltam, vágjunk is bele. 🙂

Aprilynne Pike – Wings

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK
Oldalak száma: 268
Kiadás éve: 2010

“Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – ( Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője) Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról.

Mikor elkezdtem olvasni, nagyot csalódtam… nagyon nehezen ment az olvasása, döcögött az elején jócskán. Mivel elvből nem teszek le félig elolvasott könyveket, ezért folytattam az olvasást, bár az első oldaltól kezdve látszott, hogy egy első könyves író munkájáról van szó. Nem szoktam előítéletekkel elkezdeni olvasni, hiszen sok könyv okozott meglepetést, (Pl. Szurovecz Kitti Smink nélkül c. könyve), de ettől a könyvtől valahogy többet vártam.

A történet egészen addig döcögősen ment, ameddig Laurel, a főszereplő különleges lány, nem találkozik a régi házuk mögötti erdőben Tamanival, a tündérfiúval. Egészen addig szörnyen vontatottan ment a történet. Aztán jött egy kis kíváncsiság, hogy vajon az írónő mit hoz ki a regényből és a lány hátán növő virágból, aztán a vége felé egésszé kivakarkodott.
Látszik a könyvön, hogy első szerzemény, sajnos az elejét többször át kellett volna nézni vagy olvasni, mielőtt kiadásra kerül, mert hagy némi kívánni valót maga után.
A végén elolvastam a könyvet, az utolsó oldalak felé igen izgalmassá vált, de kár, hogy ez kb. a 100. oldaltól mondható el.

Karakter: Sajnos Laurel nem lopta be magát a szívembe, a karakterábrázolások nem voltak kidolgozottak.

Kedvenc karakter: Egyedül Tamani volt az, aki felkeltette az érdeklődésem, bár ő elég keveset szerepel a könyvben, inkább csak a vége felé válik fontossá.

Borító: Nos, abba a hibába estem, hogy a borító alapján ítéltem, bár meg kell hagyni, tetszetős.

Szöveg: Jól megszerkesztett, hibát nem találtam benne. A fordítás élvezhető volt, de sokat a kiadó sem tehetett, az eredeti szöveget kellett követni.

Kedvenc rész: Egyedül a végét tudnám kiemelni, ahol beindultak az események. A trollok feltűnése és a tündérekkel való kapcsolat, Arthur király és a többi vonatkoztatás megér egy pontot.

Rész, amit nem szerettem: Elég sok volt ilyen, nem is emelném ki…

Célközönség: Young adult

Kedvenc idézet:

Azt mondom, ha valamit titokban akarsz tartani, írj belőle embermesét! Száz év sem kell hozzá, és annyira összekutyulják, hogy ember vagy tündér legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni az igazságot a mesétől.

Összességében a történet: Nálam csak egy hármast ér meg. A könyvnek született folytatása Spells – Varázsigék címmel, mivel érdekel, hogy az írónő, hogyan kerekített tovább az eseményeket, ezért biztosan elolvasom, de nem fűzök hozzá sok reményt.