Könyvkritika – Káosz (Delírium-trilógia 2.)

Folytatódjon a Könyvkritika sorozat egy régebbi olvasmányommal, aminek első részéről már korábban írtam nektek.

Lauren Oliver – Káosz (Delírium-trilógia 2.)

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 342
Kiadás éve: 2012

“− Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.

Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.

− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik.”

Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Amíg Lauren Oliver első regénye tetszett, teljesen bevonzott az általa kitalált világ, a sorozat második részével egy kicsit lassabban haladtam. Az írónő ráadásul kicsit változtatott a korábbi mesélési módon, ugyanis a Káosz fejezetei úgy íródtak, hogy azokban felváltva olvashatunk a múlt és jelen eseményeiről. Ha írós szemmel akarnám nézni, akkor azt mondom ez egy nagyon jó húzás volt, arra hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést. Hiszen, aki rögtön az első kötet elolvasása után kezd bele a második részbe, izgatott, hogy mi történt Lenával, hogyan alakul a sorsa a kerítésen túl, és csak lapoz, lapoz, falja az oldalakat. Csakhogy olvasóként az mondom, egy kicsit csalódtam ebben a megoldásban, mert szeretek lineárisan olvasni, főleg azután, hogy az első rész úgy lett megírva, ezért nehezen szoktam hozzá, hogy az egyes fejezetekben a jelenből a múltba ugrálunk. És itt jelen esetben a múlt, azaz időszak, miután Lena átjutott a kerítésen.

Sokszor mélyedhetünk bele Lena érzéseibe azokban a részekben, ahol a múltról olvashatunk, de ez engem nem zavart. Tetszett, ahogy az írónő szembeállította Lena korábbi életét, a Vadont, és hogy mennyire más az ottani élet, mint ahogy korábban elképzelhettük, vagy ahogy korábban Lena gondolta.

Tetszett, hogy ennyire nyersen ábrázolja, ennyire valósan, csöppet sem elnagyoltan, csöpögősen, hanem a színtiszta igazságot tárja elénk a Vadonról, ami egyáltalán nem hazudtolja meg a nevét, hiszen itt az emberek a túlélésért küzdenek. Tetszettek az új szereplők, nagyon egyediek, valósak voltak, köztük a kedvenceim Holló, Tövis és egyértelműen Kék voltak. A múlttal foglalkozó részekben olvashatunk arról, hogyan vált Lena egy igazi hősnővé, hogyan harcolt a természet, a hideg, vagy a halál ellen, és láthatjuk, hogy ez az időszak, mennyire megkeményítette.

Aztán kapunk egy sor eseményt a jelenben, kicsit kapkodni kellett a fejem, hol is vagyunk éppen, talán egy kicsit ezért nehézkesen ment az olvasás. Az írónő jól kihasználta a múlt és a jelen váltakozásából fakadó horgokat, azok nagyon szépen működtek a regényben.

Kicsit sajnáltam, hogy Alex kevés szerepet kapott, pedig őt nagyon megszerettem az első részben, talán ez miatt volt olyan hiányérzetem. Pozitív, hogy az összes szereplő, és kiváltképp Lena hatalmas fejlődésen megy át, és nem egy klisés Mary Sue karakter, hanem igenis megtanul küzdeni, szenvedni, és egy erős, lehengerlő szereplő lesz belőle, olyan, akire érdemes felnézni.

Persze az új karakterek és Lena jellemfejlődése mellett sok újabb részletet kapunk a hatalomról, a világról, amiben a könyv játszódik, nem mondanám, hogy nagyon sablonos volt, de minden megvolt benne, ami egy disztópiában szinte már kötelezőek elemeknek számítanak.

Külföldön egyébként nemrég kapott új borítókat a sorozat, amik szerintem csodásak lettek, kár hogy itthon nem jelent meg másikkal.

Kedvenc idézetek:

A félelem nem múlik el csak úgy egyik napról a másikra. Képtelenség.

Ha akarsz valamit, és megszerzed magadnak, mindig valaki mástól veszed el. Ez is alapszabály. Sőt, valaminek mindig meg kell halnia, hogy a többiek életben maradhassanak.

Összességében a történet: