Könyvkritika – North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz

Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?

A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.

Terrának látszólag mindene megvan: csinos, hajlékony, gazellaalkata van, jól tanul, szenvedélye a művészet, és van egy cuki sportoló pasija. Ám, ha mégis közelebbről megismerjük, meglátjuk, hogy Terra mégsem érzi olyan jól magát a bőrében. Terra életét már születése óta megkeseríti egy tűzfolt az arcán, amit nehéz nem észre venni. Terra megpróbál normális életet élni, ám ezt sokan nem hagyják, köztük az édesapja sem, aki folyamatosan szapulja és kritizálja, nem csak őt, de a túlsúlyos anyját és Terra bátyait is. Terra bátyjai már leléptek otthonról és Terra is azt tervezi, hogy az érettségi után a Williams College művészeti iskolába szeretne menni, ám sokáig nem meri elmondani az apjának – mert a tandíj iszonyatosan drága.

Terra egy jókora veszekedés után az anyukájával elmegy egy lézerkezelésre, amire az egyik kotnyeles iskolai vendégelőadó vette rá Terrát. A hazafelé úton Terra anyukája vezet – aki inkább szereti elkerülni az ilyesmit -, és szerencsétlen (vagy szerencsés módon) nekimennek egy parkoló autónak. A másik autóban utazó háromtagú család – Jacob, az öccse, Trevor, és anyukájuk, Norah – téli vakációra érkeztek a környékre. A két család a baleset után beül egy kávézóba beszélgetni és felmelegedni. Jacob – a kínai származású, örökbefogadott, nyúlszájú gót fiú az első blikkre is felkelti Terra figyelmét. Jacob az alatt a kis beszélgetés alatt olyan életigazságokat mondd, amik Terrát teljesen ledöbbentik.

Az ütközés után Jacob és Terra egyre többet találkozik, az eddig terrorban élő Terra és anyukája megpróbálja felvenni a harcot a családfővel szemben, megtanulnak kiállni magukért, és nem mellesleg Terra megtalálja magában az igazi szépséget.

Ez a könyv annyira hihetetlenül klassz volt! Nem. A “klassz” nem elég jó szó rá. Inkább gyönyörű. Sajnálom, hogy nem kapott nagyobb figyelmet, és nem találtam rá előbb, pedig szerintem nagyon tanulságos minden korosztály számára. Akár fiataloknak, kamaszoknak vagy a szüleiknek is. Kár, hogy a kiadás éve körül más könyvek voltak előtérben, pedig ez a történet tényleg megérdemelte volna a nagyobb figyelmet.

Az összes szereplő roppant szimpatikus. Terrával teljesen egy húron pendültem, átéreztem a fájdalmát, az érzéseit, tudtam, milyen az ő cipőjében lenni. Sokáig viseltem fogszabályzót, és a mai napig is olvasószemüveget hordok, ezért tudom, milyen az, amikor az iskolatársak, felsőbb éves diákok kipécéznek maguknak “kisebbeket”, akiket neki állnak heccelni és cukkolni valami miatt, amiről nem tehetünk. Bár Terrát nem az iskolán belül érték támadások, hanem sokkal rosszabb, a saját apja szólt be neki folyamatosan és keserítette meg az életét, de a történet így is nagyon tanulságos volt számomra. Nagyon sajnáltam Terrát, én nem is értem, hogyan bírta olyan sokáig egy fedél alatt az apjával. Látszik, hogy nem csak ő, de a bátyai sem jöttek ki az apjával, mindketten a világ másik felére menekültek előle.

Aztán ott van Jacob. A múltja és a betegsége ellenére annyira pozitív és annyira okos. Tényleg ritka, ha egy főszereplőre azt mondhatom, hogy okos, és olyan életszemlélettel néz a világra, ami bámulatos. Mindkét főszereplőnek vannak hibái és mégis megtanulnak együtt élni vele, és ez mindenképpen követendő és példamutató. A könyv egyik központi témája, hogy mit jelent a szépség?, és az egész történet nagyon szépen vezeti fel, hogy sosem a külső fontos, sokkal inkább a belső értékek. Sokan mostanság elfelejtik ezt.

A történetre csöppet sem mondhatjuk, hogy sablonos. Vannak benne humoros és fájdalmas, szívszorító részek. Egyaránt foglalkozik családi problémákkal, önbizalomhiánnyal, kirekesztéssel, önmegvalósítással… és még rengeteg mással. Ha bárki elolvassa, egészen biztosan talál valamilyen mondandót benne.

Pluszpontot érdemel, amiért a geocaching játék is megjelenik benne. Én és a vőlegényem már évek óta járunk ládázni. 🙂 Nem is olvastam még olyan könyvet, amiben szintén ládát keresnek. 🙂

Összességében imádom! A könyv ott csücsül azon a polcomon, ahol azon kiemelt könyvek kapnak helyet, amiket évente többször is előveszek, hogy bele-beleolvassak.

Kedvenc idézetek:

…az igaz, tartós szépség nem az arcunkon él, hanem a tetteinkben, a gondolatainkban. Abban, ahogy másokkal és magunkkal bánunk.

– Mosolyogj, és jobb lesz! – mondta. – A mosoly nem kerül semmibe.

Összességében a történet: