A trauma a regényekben sokszor úgy jelenik meg, mint egy jól körülhatárolható múltbeli esemény: történt valami rossz, esetleg több is, és innentől kezdve a szereplő „traumatizált”. Mintha lenne egy pont a történetben, ahol átbillen minden, és onnantól ezt a címkét viseli magán. Csakhogy a trauma a valóságban – és jó esetben az irodalomban is – ritkán ilyen tiszta, ilyen kényelmes dramaturgiai fordulópont.