Korábban már született egy bejegyzés a blogon olyan filmekről, amik szerintem jobban sikerültek, mint a könyvek. Még mindig egy kicsit gyalázatnak érzem ezt kimondani, de van benne igazság, na. Ráadásul mostanában elég sok ilyen filmet láttam, így újabb 10 olyan adaptációt hoztam el, amik véleményem szerint sokkal jobbak, mint a könyvverziójuk.
#1 Szárnyas fejvadász (Blade Runner)
El sem hiszem, hogy korábban még nem is láttam ezt a filmet. Vagy lehet, hogy láttam, de nem emlékeztem rá. Akkor került ismét perifériára, amikor kiderült, hogy a Szárnyas fejvadász második részét itthon is forgatják és Harrison Ford annyi helyen mutatkozott Budapestben. Istenem, ez a Ford még mindig eszméletlen pasi. 🙂
Rendező: Ridley Scott
Alapmű: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? – Philip K. Dick
#2 Tortúra (Misery)
Elkepesztő, hogy én ezt a filmet eddig nem láttam. Stepheng King klasszikusát már vagy jó 4-5 éve olvastam először, viszont a film sosem került terítékre. Sokkal jobban élveztem, mint a könyvet (habár az sem volt rossz), de filmkockákon is visszalátni a cselekményt nagyon durva élmény. Az biztos, hogy ilyen rajongót senki sem szeretne magának. 😀
Rendező: Rob Reiner
Alapmű: Tortúra – Stephen King
#3 Jurassic Park
Kiskorom egyik kedven filmje, emlékszem, eredeti kazettán volt meg, aminek az elején német nyelvűek voltak más filmelőzetesek. Rongyosra néztük az öcsémmel, akin akkor hatalmasodott el a dinó imádat. Csak néhány évvel ezelőtt került kezembe a vőlegényem polcán – maga sem tudta, hogyan került oda, vagy kitől kapta -, és kíváncsiságképpen belekezdtem. Hát, meg sem közelítette a film sikerét, nagyon száraznak találtam.
Rendező: Steven Spielberg
Alapmű: Őslénypark – Michael Crichton
#4 Az ördög Pradát visel
Egyszerűen imádom! Az egyik legjobb csajos film szerintem, ha lehetne, minden hétvégén megnézném, annyira imádom Meryl Streep és Anne Hathaway alakítását. Streep igazi dög, ebben a filmben kedveltem meg őt igazán. A könyvet egyébként valós események ihlették, mert az írónő maga is egy magazinnál dolgozott, méghozzá a híres, nevezetes Anna Wintour keze alatt, akiről nem véletlen terjedt az a gúnynév, hogy a Tűsarkas Sztálin.
Rendező: David Frankel
Alapmű: Az ördög Pradát visel – Lauren Weisberger
#5 Harcosok klubja
Véleményem szerint a filmverziónak sokkal jobb a csattanója – legalábbis sokkal nagyobbat üt a dolog -, és nem mellesleg Brad Pitt és Edward Norton párosa is tökéletes benne, nagyon illenek a szerephez. Ebben a filmben szerettem bele Brad Pitt rosszfiús énjébe, nem is értem, ki merte rá azt mondani, hogy csak egy arca van, a bájgúnár. Ez a film bizonyítja, hogy nem csak azt tudja hitelesen adni.
Rendező: David Fincher
Alapmű: Harcosok klubja – Chuck Palahniuk
#6 Csillagpor
Először láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet, de a film sokkal többet nyújtott (lehet emiatt a Neil Gaiman rajongók felpofoznának, de ez van). A cselekmény néhány dologban eltér, és ez szerintem a rajongók meghálálták, sokkal kerekebb, sokkal élvezhetőbb sztori lett a végére. Ha valaki eredeti nyelven nézi, akkor Ian McKellen narrációját hallhatja, amitől olyan, mintha egy könyvet olvasnánk. Ráadásul a színészek is nagyon szimpatikusak, főleg Robert de Niro. 🙂
Rendező: Matthew Vaughn
Alapmű: Csillagpor – Neil Gaiman
#7 A nagy Gatsby
Bár könyvben sem rossz, de azért a filmes látványvilág, a zene mindent vitt. Ha választhatnék biztosan abban a korban élnék, mint Gatsbyék. 🙂 Leonardo diCaprio a Titanic óta nagy szerelem, azóta minden filmjét láttam. Tudtátok egyébként, hogy a könyvnek van egy 1974-es adaptációja is, amiben Robert Redford és Mia Farrow játszik? Véleményem szerint az nem lett ilyen jó, de azért nézzétek meg. 🙂
Rendező: Baz Luhrmann
Alapmű: A nagy Gatsby – F. Scott Fitzgerald
#8 Tökéletes hang
Biztosan ti sem tudtátok, hogy az említett film szintén egy adaptáció. Kicsit ki is lóg a sorból, mert nem egy fikcióról szól, hanem a GQ egyik vezető szerkesztője írta a történetet, aki egyetemi a capella csapatokkal készített interjúsorozatokat, és követte az útjukat számos államban. A Barden Bellák alapötletét a Divisi formációja adta, egy nőkből álló csapat az Oregoni egyetemről.
Rendező: Jason Moore
Alapmű: Pitch Perfect: The Quest for Collegiate A Cappella Glory – Mickey Rapkin
#9 Apád-anyád idejöjjön!
Szintén egyik nagy kedvencem, bármikor meg tudnám nézni. Már sok adaptációja volt, de szerintem a Lindsay Lohan féle verzió a legjobb. Nagyon sajnálom, hogy a színésznő ennyire lezüllött, pedig én nagyon szeretem a filmjeit. És a rendezőt is nagyon csípem, hiszen Nancy Meyers nevéhez köthető még az Örömapa 1-2, Holiday, Mi kell a nőnek?, A kezdő című mozik is.
Rendező: Nancy Meyers
Alapmű: A két Lotti – Erich Kästner
#10 A szürke ötven árnyalata
A végére hagytam a legjobbat legrosszabbat. 🙂 Ugyanis ebből a könyvből kb. 40 oldalt tudtam elolvasni annyira szörnyű volt, még nemigen olvastam ennyire rossz kurvaszar történetet, ami a lehető legtöbb fronton megbukott. Borzalmas és lapos volt a cselekmény, a megfogalmazás, ponyva stílus, a rengeteg szóismétlés, a bugyuta, pofozni való főszereplő már csak hab a tortán, ennél már minden csak jobb lehet. És tényleg, a rendezőnek és a forgatókönyvírónak sikerült egy normális filmet összetákolnia abból a bosszantóan siralmas regényből. Egyébként magával a két szereplővel nincs gondom, szerintem ők azok, akik miatt maximum kettesre értékelhető a film.
Rendező: Sam Taylor-Johnson
Alapmű: A szürke ötven árnyalata – E.L. James
Ad gustibus non est depotandum, szóval csak egy dolgot említek: a Csillagport. A könyv olyan igazi Gaiman-könyv, van rosszabb és jobb is. A filmet viszont a gatyába rázott dramaturgia és a szereplők valóban magasabb szintre emelik. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon kíváncsi lennék, miként vélekedsz Gaiman karakterábrázolásáról. (Amúgy valamennyire Gaiman-fan vagyok, de sokkkkkkkkkkkkal inkább Pratchett…) 🙂
Nem olvastam még olyan sok Gaiman könyvet, nem is mondanám magam nagy szakértőnek vagy rajongónak, de Gaiman karakterei mindig nagyon részletesen kidolgozottak, hihetőek. Legalábbis azokban a könyvekben, amiket én olvastam. 😉 A Csillagporral sincs baj ebben a tekintetben, csupán a film számomra élvezhetőbb volt.