Néhány blogger összefogott, hogy közösen boncolgassanak egy témát, mindig megbeszélik, hogy éppen miről legyen szó, és mindenki megírja a saját véleményét az adott témával kapcsolatban. Tök jónak tartottam ezt a kezdeményezést, ezért gondoltam, én is csatlakozom hozzájuk.
Korábban egy hosszabb posztban már írtam nektek arról, hogy mi az, ami engem inspirál, mi az a forrás, amit szívesen használok az írás folyamán. Én sem különbözöm számos más kezdő írótól, rengeteg ötletem van, amik csak úgy cikáznak a fejemben, de egyszerűen képtelen vagyok őket megjegyezni. 🙂 Az ötletek jönnek-mennek a fejemben, nagy részét biztosan el is felejtem, és igen, vannak olyan időszakok, amikor én is tanácstalanul ülök a Word előtt, hogy bizony mit is kéne írni, hogyan kéne folytatni az aktuális történetet.
Mindenki egészen más munkafolyamatban dolgozik írás közben. Nálam az általánosságban elmondható, hogyha elkezdek egy történetet (az az jön az ihlet 🙂 ), akkor azzal az egy írással foglalkozom. Számomra akkor nem is létezik más, csak az az egy történet. Persze nem mondnom, hogy néha nem szoktam elkalandozni, és mivel rengeteg impulzus ér, ezért rendszerint tartok magamnál egy jegyzetfüzetet, illetve a mobilomat, ahová szépen feljegyezhetem, nehogy egyetlen ötlet is kárba vesszen. Rossz tulajdonságnak tartom, hogy amíg az éppen aktuális történet foglalkoztat, addig nem is nagyon tudom lekapcsolni az agyamat róla, tehát például képtelen vagyok közben belekezdeni egy másik írásba, vagy akár novellázni. Ezért volt számomra mindig is mumus a novellázás, mert egyszerűen nem akartam ilyenre pazarolni az időmet, vagy mindig túl “nagyban” gondolkodtam, ami nem fért volna el pár oldalban.
A Könyvmolyképző Írósulija hozzászoktatott ahhoz, hogy igenis néha nem árt ha kikapcsol az ember. Őszintén mondom, hogy jó tett nekem az a kis pihenő, amíg elvégeztem a Leírás kurzust, mert egyrészről addig nem is kezdtem új történetbe, másrészről meg felnyitotta a szememet, hogyan figyeljek oda más dolgokra. Mivel minden héten kaptunk házi feladatokat, ezért rászoktattam magam, hogy igenis találjak egy kis időt, amikor ezzel foglalkozhatom, így figyelhettem a belső hangomra (vagy mondhatjuk ihletnek, múzsának), ami megsúgta, hogy éppen mit is írjak.
Az írás folyamatában én szépen lassan építkezem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor karácsonykor feldíszítjük a fát. Először is szerzek neki egy jó alapot. Általában egy impulzussal kezdődik minden. Egészen széles szokott lenni a skála, hogyan szoktak a fejemben születni a történetek. Van hogy látok egy képet, olvasok egy jó viccet, kezembe kapok egy magazint, megnézek egy sorozatot vagy filmet. A mostani történetemnél (amit tervezek beadni a következő Aranymosásra) minden egy névvel kezdődött. Aztán szépen kezdett kibontakozni a fejemben, hogy hogyan is nézhet ki a név tulajdonosa, miben más, mint a többi ember, milyen a viselkedése. Elkezdtem felvázolni a családját, a háttértörténetét, a múltját, és a konfliktust, ami az egész történet mozgatórugóját adja. Ezek után kezdtem el írni a történetet, akkor már a címe is megvolt elég erősen bennem.
Szeretem a részeket időrendben leírni, tehát mindig a történet elején kezdem, sosem ugrálok össze-vissza. Sok íróról hallottam azt, hogy mikor megírtak egy aktuális regényt a végével kezdték vagy egyetlen fejezettel valahol a történet közepén (Meyer, Rowling). Én ezt nem tudom megcsinálni, fogalmam sincs miért. 🙂 Szeretek szépen sorjában haladni. Aztán addig írok, ameddig van időm, vagy ameddig megvan a történet a fejemben. Mivel az íráson kívül mással is foglalkozni kell ugyebár milyen kár, ezért van hogy egy ideig nem is nyúlok a történethez. Van, hogy csak nézegetem, visszaolvasgatok, előveszem a jegyzeteket.
Ha létezik az a bizonyos ihlet, akkor én arra mondanám, amikor egy képet, filmjelenetet látva, zeneszámot hallgatva elkap egy fura érzés, hogy ez igen, ez passzolna az írásomba. Akkor visszaolvasom a jegyzeteket, és megpróbálom valahová beszúrni az ötletet. Persze van, hogy nagyon nehezen megy. Rohadt nehezen. Akkor az én receptem rá: hagyni érlelődni! Nem szoktam erőltetni semmit. Ilyenkor elfoglalom magam (általában takarítással, net böngészéssel vagy olvasással) és hagyom, hogy az ihlet újból fejbe kólintson. 🙂
Ha van kedvetek, olvassátok el a többiek bejegyzéseit is:
Írásról, inspirációról, könyvekről 
Hozzászólás